Daloló zalai orchideák

2017. július 10., 19:05 szerző: Fincza Zsuzsa fotós: Fincza Zsuzsa
komment
GELLÉNHÁZA "A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér." "Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni".
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A két példakép: Claude Achille Debussy és John Lennon gondolatait választotta mottójául az Orchidea Kamarakórus.

A kórus gyakran színesíti Gellénháza rendezvényeit. Képünk otthonuk, a művelődési ház erkélyén örökítette meg őket. Balról: Csepreginé Vasas Éva, Nagyné Káli Teréz, Papp-Bakos Bernadett, Horváth Józsefné, Cseresznyés Csabáné, Vizlendvai Lászlóné, Tanainé Farkas Zsuzsa, Kajos Orsolya, Kajos Blanka és Kincses Ildikó, a kórus vezetője


A kórus gyakran színesíti Gellénháza rendezvényeit. Képünk otthonuk, a művelődési ház erkélyén örökítette meg őket. Balról: Csepreginé Vasas Éva, Nagyné Káli Teréz, Papp-Bakos Bernadett, Horváth Józsefné, Cseresznyés Csabáné, Vizlendvai Lászlóné, Tanainé Farkas Zsuzsa, Kajos Orsolya, Kajos Blanka és Kincses Ildikó, a kórus vezetője.

- 2003-ban alakítottuk meg a településen a nőklubot. Szerettünk énekelni, a közösségből többen a Vajda József Népdalkörbe jártunk, de néhányan úgy éreztük, hiányzik még néhány műfaj a palettáról - meséli Vizlendvai Lászlóné Rózsi, a Gellénházi Nők Egyesületének vezetője. - Többen szerettük a klasszikus zenét, az egyházi dalokat - az én kedvencem például a gregorián ének -, a kortárs muzsikát, a sanzonokat, a mívesebb könnyűzenét, ezért úgy döntöttünk, ilyen irányban indulunk el.


Első lépésként keresniük kellett egy jó énektanárt. Szerencsére Vizlendvai Lászlóné leánya, Barbara anno zeneiskolába járt, így volt, akitől tanácsot kérhettek.


- Pődör Vali, a kislányom tanára ajánlotta Kincses Ildikót, az ismert zalaegerszegi karnagyot, aki szerencsénkre igent mondott. Pillanatok alatt megtaláltuk vele a közös hangot.


A 13 év alatt nemcsak a nőklub, hanem az egész település büszkeségévé nőtte ki magát az Orchidea Kamarakórus. Énekelnek a templomban, hangversenyt adnak a karácsonyi éjféli mise előtt, fellépnek a település rendezvényein, önálló koncerteket szerveznek, eleget tesznek más települések, közöttük Zalaegerszeg meghívásának. 2007-ben a kórus és a karnagya is Nívódíjat kapott, 2008-ban pedig kiérdemelték a KÓTA arany minősítését.


- Úgy igaz, ahogy Rózsika mondja: Dormán Tiborné Pődör Vali kolléganőm volt az összekötő kapocs - eleveníti fel a kezdeteket Kincses Ildikó. - Szólt, hogy van egy lelkes kis csapat, akik karvezetőt keresnek. Kicsit féltem, hiszen gyerekkórusokhoz szoktam. A gyerekeknek, a fiataloknak más a hangképzésük és még jól lehet őket irányítani.


Ildikó ma is büszke rá, hogy dirigense lehetett a híres Zalaegerszegi Városi Fiúkórusnak, hogy vezethette a Báthory-szakközépiskola vegyes kamarakórusát, akikkel nagyon szép eredményeket értek el, s ő maga is karnagyi különdíjat kapott. Azt viszont sajnálja, hogy mára több tanintézményben megszűnt a művészetoktatás, és mindent a szakmai képzésnek rendelnek alá.


- Szóval egy kicsit tartottam tőle, hogy hallgatnak-e majd rám a nálam idősebbek. Kár volt aggódnom, mert gyorsan megértettük egymást. Tizennégyen rugaszkodtunk neki, eleinte könnyebb dalokkal ismerkedtünk, de hamarosan a mívesebb kórusművekkel is megbirkóztunk. Igaz, velük most is más, mint egy zeneismeretekkel bíró dalárdával, s bár a többség nem tud kottáról énekelni, képesek hallás után a legnehezebb dalt is megtanulni. Valóban nagyon lelkes társaság, imádják a zenét. Egyforma örömmel tanuljuk az egyházi énekeket, a klasszikus kórusműveket, a madrigálokat, a jazzt, a népdalfeldolgozást, de a modern dalokat is. Így aztán mindenféle rendezvényhez össze tudunk állítani egy odaillő dalcsokrot. A kedvencem? Kodály Zoltán Esti dala.


A keddenkénti énekkari próba amúgy ugyanúgy kezdődik, mint a sportolóké: bemelegítéssel. Csak itt beéneklésnek hívják...


- Az arcon 42 izom van, a hosszabb ideig tartó terhelés előtt ezeket is be kell melegíteni, mi a beénekléskor átmozgatjuk az egész "berendezést". A sokat éneklő emberek egyébként azért nem öregszenek olyan gyorsan, azért maradnak fiatalosak a vonásaik, mert éneklés közben sokat "tornáztatják" az arcizmaikat.


Cseresznyés Csabáné Márta a gellénházi iskola tanítója alapító tagként a kezdetektől "edz" az Orchideákkal.


- Amellett, hogy szeretünk énekelni, a társaság is sokat jelent az életünkben. Együtt könnyebb feltöltődni, elfeledni a gondokat - vallja Márta, aki szerint kórusban énekelni a legjobb antidepresszáns.


Tanainé Farkas Zsuzsa "csak" 2010 szeptemberében csatlakozott a kórushoz.


- Huszonhét évig én is Gellénházán tanítottam, de két éve nyugdíjasként is kibuszozok Zalaegerszegről a próbákra, a fellépésekre. Bevallom, alig várom, hogy mehessek egy kicsit nosztalgiázni. A kedd, a próba napja nálunk tabu. Nem vállalok arra semmiféle munkát. Énekelni egyébként sokféleképpen lehet, de kórusban egészen más. Olyan szívet-lelket melengető érzés - állítja Zsuzsa.
Debussy és John Lennon gondolatait választották mottóul.

Fincza Zsuzsa

2017. július 10., 19:05 szerző: Fincza Zsuzsa fotós: Fincza Zsuzsa

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...