Elismerés a negyedszázadnyi munkáért

Cselényi József Attila, a letenyei Mákvirág citerazenekar vezetője mondja ezt a minap átvett Zala György Kulturális Nívódíj kapcsán. A muravidéki magyarság legrangosabb elismeréseit már évtizedek óta hagyományosan januárban, a magyar kultúra napja apropóján vehetik át az arra érdemesítettek. 2017-ben a különdíjat a letenyei Cselényi házaspár, Cselényiné Erős Enikő és Cselényi József Attila kapta, az elhangzott indoklás alapján elsősorban 25 éves kántori tevékenységükért.

- Én nem is érdemeltem ki ezt az elismerést, mert nekem csak régmúltam van - sorolta Cselényi József Attila. - Még 2001-ben hivatást váltottam, a rendvédelemhez kerültem, ott pedig egészen mások a lehetőségek. Ezért ma már inkább csak kisegítek, ha netán úgy hozná a szükség. A feleségem azonban minden vasárnap s minden ünnepnapon itt van Lendván vagy a környező településeken. Nemcsak a magyar, de a szlovén nyelvű miséken is ő látja el a kántori feladatokat.

A házaspár az egykori Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, továbbá a megyei önkormányzat közreműködésével került a határon túli magyarsággal kapcsolatba. A két szervezetnek ugyanis volt egy együttműködési megállapodása a Muravidékkel, ezáltal biztosítottak anyagi támogatást s mellette szakember-utánpótlást is a térségnek.

- Ennek az együttműködési megállapodásnak köszönhetően kerültem ki Göntérházára, mint citerás, 1992 januárjában - emlékezett vissza a negyedszázada történt eseményekre Cselényi József Attila. - Éveken keresztül foglalkoztam gyerekekkel, valamint az egyik alapítója voltam a Muravidék citerazenekarnak is.

Cselényi Erős Enikő és Cselényi József Attila szombaton vette át a Zala György kulturális különdíjat
Fotó: Gyuricza Ferenc

A szlovéniai magyaroknak azonban egyéb igényei is voltak. Mivel megfelelő személy hiányában mintegy két évtizede szünetelt a kántorizálás a Lendván tartott magyar nyelvű szentmiséken, ezért felkérték Cselényi József Attilát erre a feladatra is.

- Mivel fúvós és pengetős hangszereken játszom, s a billentyűkhöz nem értek, így ezt a megtisztelő felkérést visszautasítottam, de egyúttal jeleztem, hogy a feleségem nagyszerű zongorista, ő inkább alkalmas erre a feladatra - folytatta a férfi. - Így aztán Enikő lett a Szent Katalin-plébániatemplom kántora. Előbb csak a magyar nyelvű szentmiséken, majd már a szlovén istentiszteleteken is ő orgonált.

- Előtte soha nem játszottam orgonán, furcsa volt, egészen más játékmódot követelt, mint a zongora - folytatta innen a feleség. - De hamar belejöttem, s 1992 augusztusának utolsó vasárnapján, mintegy két évtizednyi csend után megszólalt az orgona a Szent Katalin plébánián.

Cselényiné Erős Enikő azt is hozzátette, az orgona eleinte idegen volt a számára, ám a liturgiákhoz illeszkedő zenék nem. A főiskolai tanulmányai során ugyanis egyházzenével is foglalkozott, illetve egy vegyeskarral bejárta egész Európát, s ott szintén egyházzenét, Bárdos kórusműveket adtak elő. A főiskola tehát olyan tudásanyagot s olyan indíttatást adott, amit később a kántorizálás során is nagyszerűen tudott alkalmazni.

- A 25 év alatt mindössze kétszer három hónapot hagytam ki, amikor a gyermekeink születettek - idézi vissza. - A szülés előtt egy hónappal még ott ültem az orgonánál, majd két hónapra rá ismét. A nagyszülők messze voltak, emiatt aztán a gyerekeket is hoztuk magunkkal. Eleinte mózeskosárban, de olyan is előfordult, hogy ott aludtak a térdeplőn. Gyakorlatilag szinte itt nőttek fel, a templomban.

Cselényi Erős Enikő hozzáteszi, szép emlékeik vannak az elmúlt 25 évről. A templomi szolgálat mellett azokról a muravidéki rendezvényekről is, amelyeken magyarországi csoportjaikkal léptek fel, működtek közre. Ilyen volt többek közt a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor lendvai látogatása vagy akár a Szent Korona hiteles másolatának körmenete, ahol az általa vezetett Vox Varietas kamarakórus is szerepelt.

- Folyamatosan jártunk ki az egyházi ünnepekre, de voltak önálló koncertjei is a kórusnak - mutatott rá. - Passiókat énekeltünk, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó műsorokkal léptünk fel, a férjem pedig a Muramenti Fúvósokkal szerepelt egyházi körmeneteken. Vannak érdemeink, ezért is fogadjuk örömmel ezt az elismerést, ami természetesen még nagyobb munkára és további helytállásra ösztönöz bennünket.