Fotói által vált egerszegivé - bővült a Göcseji Múzeum Serényi-gyűjteménye

Az említett kép egyike annak a négynek, ami egyelőre még a budapesti dr. Borsos Árpád geográfus, társadalomkutató tulajdonában maradt. A többi, a családnál lévő Serényi-fotót ugyanis a minap a zalaegerszegi Göcseji Múzeumnak ajándékozták a néhai fotográfus hozzátartozói.

Serényi Árpád (1897-1941) a vasi Hegyfaluban született, s Szombathelyen tanulta ki a fényképész mesterséget. Alighogy felszabadult elragadta az I. világháború, ahonnan megromlott hallással, s szinte használhatatlan jobb kézzel tért vissza. Eltökéltségéről üzen, hogy megtanult bal kézzel írni, retusálni.

A húszas évek elején jött Zalaegerszegre, özvegy Saly Viktorné hívására, akinek segédre volt szüksége elhunyt fényképész férje műtermében. A fiatalember könnyen beilleszkedett a város életébe, s 1922-ben feleségül vette egy helybéli iparos leányát, Léránt Margitot.

- Ő volt az én keresztanyám, édesanyám nővére - fonódik az életrajzba dr. Borsos Árpád, akinek apai felmenői is a zalai megyeszékhelyről valók. - Személyesen soha sem találkozhattam Serényi Árpáddal, meghalt, amire én megszülettem, de posthumus keresztapámnak tekintem, hiszen tőle örököltem az Árpád nevet. Egész gyerek- és kamaszkoromat belengte Serényi Árpád emléke, oly erősen sugárzott édesanyámból és keresztanyámból az iránta érzett tisztelet. Alakja ott élt köztünk, gyerekként egyáltalán nem lepett volna meg, ha egyszer csak belép a lakásba. Sok mindenben ő volt a mérce. Csodáltuk, hogy katonasérülése ellenére teljes életet élt, hogy hivatását tisztes iparból művészetté fejlesztette, hogy tősgyökeres egerszegieket lepipáló lokálpatriotizmus élt benne a befogadó város iránt. Csodáltuk humanizmusát, nyitottságát, amivel a művészetekhez, a nyelvekhez kötődött, s ami habitusának lényege volt.

A gazdag szellemi örökség termékeny talajra hullott, hiszen dr. Borsos Árpád maga is behatóan foglalkozik a fotó és a mozgókép rejtelmeivel. S emellett még ezernyi mással. Indításként Debrecenben szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát, majd gimnáziumot igazgatott, a közigazgatásban tevékenykedett Borsodban, s több minisztériumban is dolgozott a fővárosban. 2001 óta szellemi szabadfoglalkozású, tudományos kutatásban és a szépirodalomban teljesedik ki. Ennek jegyében diplomát szerzett a színművészeti főiskolán és a közgazdaság tudományi egyetemen, majd a PTE geográfiai doktoriskolájában ért el tudományos fokozatot, az MTA köztestületi tagja. Öt éve főként az írásnak él, regénye, novellái, versei jelennek meg B. Léránt Árpád néven.

Dr. Borsos Árpád a Gáborjánházi lakodalmas című felvételt mutatja az ajándékozási ceremónián

- Némelyik felvétel kész csoda, hogy megmaradt, hiszen voltak olyan fotók, amelyeket szemét dombról sikerült megmenteni - kanyarodunk vissza a jeles rokon életművéhez. - Fotóira a National Geographic is igényt tartott, s számos külföldi kiállításon aratott szép sikert Tokiótól Milánón át Párizsig. Az ezeken elnyert díszokleveleket is a múzeumnak ajándékoztuk, más egyéb személyes dokumentumokkal egyetemben - halljuk még dr. Borsos Árpádtól.

Serényi Árpád katonaportréja

Serényi Árpádnak nagy érdeme volt, hogy rendszeresen kimozdult a műteremből, s megörökítette Zalaegerszeg társadalmi eseményeit, nagy építkezéseit. S a térség hétköznapjait ugyancsak. Így maradhatott fenn képe például az 1937-es árvíz által elöntött Síp utcáról, vagy a göcseji falvak lakóiról és életéről.