Gyermekkori álmait valósítja meg

- Hirtelenjében lett elegendő időm a festéshez - így magyarázza három évvel ezelőtti döntését Csányiné Darnai Piroska, amikor bagodi otthonában leülünk beszélgetni. Előtte a munkahelye sosem tette lehetővé, hogy hobbijának éljen.

- Középiskolásként azt hittem, az egész életemet a festészet és a rajzolás teszi majd ki - magyarázza. - Várpalotára, a Thury György Gimnázium rajz tagozatára jártam, aholy Újhelyi Gábor festőművész volt a tanárom. De tanultunk műszaki rajzot is, utóbbit azonban annyira nem ambicionáltam, ezért a középiskola után egészen más irányba fordult az életem. A munka, a család, a háztartás és a kert mellett a festésre akkor már nem jutott idő. Eleinte, még Várpalotán az egészségügyben helyezkedtem el, ahol kilenc évet töltöttem el, aztán Zalába költözve előbb a Zalaszámnál dolgoztam, végül pedig a MÁV-nál lettem nemzetközi jegypénztáros.

Csányiné Darnai Piroska Pandur József biztatására csendéletekkel kezdte a festést, s ez a téma máig gyakran visszatér képein Fotó: Gyuricza Ferenc

A képalkotáshoz a véletlen vezette vissza. Egy háromhetes rehabilitációs kezelés során Balatonfüreden ismerkedett meg egy Pécsett élő festővel, Pandur Józseffel, ő bátorította.

- Balatonfüreden a magam kedvtelésére, mondhatni unaloműzésből rajzolgattam, akkor még szénnel - folytatja. - Pandur József ezeket a rajzokat látta nálam, s mindössze annyit mondott: ha Pécsett élnék, máris mehetnék a szakkörébe.

A festőművész biztató szavai oly nagy mértékben hatottak rá, hogy Balatonfüredről hazatérve újabb fordulatot vett az élete. A szenet először zsírkrétára cserélte fel, ám az közel sem adta vissza azt az élményt, amit várt tőle, az akvarelltől pedig iskoláskori negatív benyomásai miatt idegenkedett, az olajfestéket pedig annak hosszabb száradási folyamata miatt nem kedveli. A fentiek miatt így végül rátalált az akrilra, ami aztán teljesen bevált nála. Kezdeti témája a csendélet lett, innen teljesedett ki egyre jobban a témaválasztása. Ma főként utazási élményei, ismerősök által küldött fotók alapján fest, úgy fogalmaz: számítógépén van egy fotókkal teli mappa, ami a Festendő képek címet kapta. A zalai táj szépsége különösen megihleti, s a falusi életforma is a szívéhez nőtt. A bagodi emberek segítőkészsége és kedvessége különösen megragadta, párjával együtt úgy érzik, hogy hazataláltak, amikor Várpalotáról Zalába költöztek.

- Ez a három év igen termékeny időszak volt, hiszen nincs olyan hét, hogy ne kezdenék bele egy-egy újabb alkotásba - teszi hozzá. - Valamelyik tovább is tart, ugyanis nagyon aprólékos vagyok, minden részletet szeretek kidolgozni, még a hátteret sem tudom elnagyolni. Általában már reggel elkezdem, s észre sem veszem az idő múlását, a férjem szokott figyelmeztetni arra, hogy ideje lenne ennem is valamit közben.

Csányiné Darnai Piroska az összes képét gondosan megtervezi. Először ceruzával rajzolja fel őket a vászonra, hogy egészben lássa az általa elképzelt kompozíciót. Ezt követően kerül elő az akril, előbb teljesen lealapozza a vásznat, s utána a háttérszín felvitelével kezdi a kép kidolgozását. Ezt követi a többi réteg, így építi fel a festményeit, amelyek ettől kapnak egy sajátos arculatot.

- Bagodban volt az első kiállításom, bő egy esztendővel ezelőtt, húsvétkor - idézi fel, aztán arról beszél, hogy ezután Zalalövőre vitte el képeit, ahol rengeteg pozitív visszajelzést kapott, s tulajdonképpen ezek inspirálták a további munkára. Aztán sorra jött a többi bemutatkozási lehetőség is, a zalaegerszegi Mimosa Lounge-ban, Őriszentpéteren, legutóbb pedig Reszneken.

- Vannak további meghívásaim is, most 26-án a szülővárosomban, vagyis Várpalotán lesz egy közös tárlat, itt három képem mutathatom be. Aztán Lenti következik, s van ígéretem Andráshidáról is, egy ismerősünk pedig Lendva felé ígérte segítségét, így talán oda is eljutnak a festményeim - sorolta. - Az biztos, akárhogy is alakul, engem a festészettől már nem lehet eltántorítani. Annyi téma van, amit szeretnék a vásznon megörökíteni, hogy már-már attól tartok, nem is lesz időn valamennyire. A közelmúltban egy ismerősöm kért arra, hogy festhetnék neki pipacs- és búzavirág-csendéletet, de nem volt affinitásom hozzá. Aztán csak nekiálltam annak is...