2016.05.22. 05:45

Hitkincsek a zalai tájban

Nagykanizsa - A maga nemében páratlan értékőrző kiadvány jelent meg nemrég egy nagykanizsai kiadó gondozásában. A Kotnyek István gyönyörű fényképeivel illusztrált Utak mentén, hegygerincen című fényképalbum nem kevesebbet vállalt, mint hogy összegyűjtse és megörökítse a zalai táj kápolnáit és szakrális szobrait.

Horváth-Balogh Attila

„A pogány tatár, majd török távozása után a hitében megerősödő lakosság nekilátott az elburjánzó erdők visszaszorításának, s újra munka alá vonta a gyomverte földeket, szőlőt telepített a dombhátakra. Az elhagyott templomokat kicsinosították, a szőlőhegyekre szorgos kezek kápolnákat emeltek, ahol ujjaikat egymásba fonva áldást lehetett kérni a következő esztendő borára, s hálát adni, ha az ima meghallgatást nyert. A faluból kivezető utak mentére szentek szobrait állították, akik őrködtek a gazdák áldozatos munkája fölött. Mindegyiknek megvolt a maga feladata. Vendel a pásztorkodókra figyelmezett, Donát és Orbán a szőlősgazdákért járt közbe, Nepomuki János az utazókat, különösen a vizeken átkelőket vigyázta, Sebestyén és Rókus a pestistől óvott, a gyermekét karján tartó Szűzanya az ország egységét és katolikus hitét védelmezte..." Így ír az exkluzív album előszavában a főszereplő kápolnák és szobrok keletkezéséről Kostyál László művészettörténész. De hogyan született meg az album, mely (missziós szándékkal is) az utókor számára adja örökül a néhol egészen kiváló, másutt romos állapotban álló hitéleti-építészeti értékeinket?

Magyar Tibor és Kotnyek István az albummal annak egyik "szereplője", a Förhénc-hegyi Urunk színeváltozása titulusú, 1761-ben épült barokk kápolna előtt

- Több mint 10 évvel ezelőtt jelent meg a haranglábakat bemutató könyvünk - bocsátotta előre kérdésünkre Kotnyek István nagykanizsai fotó- és képzőművész. - Ennek kapcsán bejártam a zalai vidéket, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a zalai szőlőhegyeken számos kápolna díszlik - s ez bizony, nincs mindenhol így az ország többi területén. Ennek hatására döntöttük el Magyar Tiborral, a könyv kiadójának tulajdonosával, hogy egyszer ezekről az „istenes" helyekről is kellene valamit csinálnunk. Így született meg az album azzal a céllal, hogy megmutassuk, melyik falu határában milyen építészeti érték található - már amit még érdemes megmutatni, mert vannak olyanok, melyek állaga borzasztóan romlik. A fő vezérlőnk tehát inkább a dokumentarista szándék volt, s csak kevésbé az esztétikum. Igyekeztem egy-egy kápolnát a tájban megmutatni, ami néha nem bizonyult egyszerűnek, mert sok helyen nagyon körbeépítették már őket lakó-, illetve pihenőingatlanokkal. Egyébként ez az egész folyamat nagyon pontos tervezést igényelt, mert egyáltalán nem volt mindegy, hogy melyik napszakban, milyen fényviszonyok közt érkeztünk a helyszínre.

A nagyrécsei, Baconaki-hegyi Szent Magdolna-kápolna

Kotnyek István azt is elárulta: ma már sajnos, egyre kevesebb szakrális építmény készül, s az a néhány is meglehetősen vitatható esztétikai értékű. Nagyon fontosak azonban a még meglévő román kori műemlék kápolnáink, mint amilyen például a dobronhegyi vagy a Hévíz-egregyi. Az út menti szobrok közt pedig a boncodföldei, vagy a gősfai Mária-szobor méltó az említésre. Ezekből Zalában kevesebbet találni, mint Vasban vagy Somogyban.