Megismerkedni a múlttal - Helyben lesz arca a történetnek

Nemrég Tantalics Béla helytörténész Az át- és kitelepített politikai üldözöttek sorsa Zala megyében és a határ mentén 1950-53 című új könyvének bemutatóján vett részt dr. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának április elején nyugdíjba vonult főigazgatója, akivel ez alkalomból beszélgettünk. A Magyarország rendszerváltás előtti történetével foglalkozó történész az általa lektorált könyv kapcsán arról beszélt, 50 éve kutatják már a Rákosi-korszakot, a hozzáférhető központi iratokból az államtörténeti munkák elkészültek, ám a korszaknak arcot a helytörténeti kutatásokból megírt munkák adnak. (Folytatás az 5. oldalon Helyben lesz... címmel.)

- Tantalics Béla könyve kapcsán elmondható - kezdte dr. Gyarmati György -, hogy a Horty-korszakban sem, a Kádár-rendszerben pedig különösen nincs az államtörténet mögött országtörténet. Az egyes településeken történt eseményeket, a vidéktörténetet a szakma mindig próbálja lenézni, pedig 900 éven át a helyi forrásokból épült fel a történetírás. Ez a 20. században megfordult. A Rákosi-korszak kapcsán elmondható, hogy a statisztikák szerint mennyi embert telepítettek ki, börtönöztek be, de helyi szinten lesz az áldozatoknak arca. A kisebb közösségekben meg tudják mondani, kinek a házába költözött be az ávós határőr vagy kiét sajátította ki a pártbizottság. 1990-ig senki sem beszélt, ezért egy visszaemlékezéseket tartalmazó munkával forrást teremtünk a következő generációnak.

Dr. Gyarmati György: - Az országtörténethez szükségesek a helytörténeti kutatások és írások Fotó: Korosas Titanilla

A forrásoknál maradva az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál végzett munkáról is szót ejtett.

- A levéltárban az elmúlt rendszer szennyesét őrizzük, de megígérjük, hogy nem mossuk tisztára - fogalmazott. - A volt rendszer fennállása alatt keletkezett iratoknak talán egyharmada került be a történeti levéltárba, a többit közben eltüntették. 1956-ban és 1989-ben, illetve közben is semmisítettek meg jócskán iratokat. A megmaradtak mennyisége is mintegy hatvanmillió oldal. Ezekkel az a gond, hogy a titkosszolgálatnak az volt a feladata, hogy a napi történéseknek mindig a rossz oldalát nézze, hiszen arra, hogy milyen szépen épül a szocializmus, ott volt a párt, a szakszervezet, a propaganda, a sajtó. Az ÁVH azt nézte, ki nem híve a rendszernek, ki ellenség, kiből lehet bűnbakot csinálni. Vagyis az iratoknak kétséges a valóságtartalma. Ez vonatkozik az ügynökiratokra is. A forráskritikának a titkosszolgálati iratokban azért van erős korlátja, mert a valós információk ugyanabban a mondatban hazugságokkal folytatódnak. Az utókor kutatója nem tud mindennek utánajárni. Nem ezekből kell megírni a korszak történetét, ezek csak kiegészítő adalékok, ne értékeljük túl.

Ehhez képest a napi politikában többször előveszik az ügynöklisták nyilvánossá tételét.

- Azt gondolom, hogy a rendszerváltás, rendszerváltozás után 27 évvel ezeknek az iratoknak két funkciója van - magyarázta. - A rendszer embertelenségét bemutatni és a rivális politikai irányzatokról kideríteni, hogy ha valaki kellően idős ehhez, akkor sáros is volt abban a rendszerben. 27 év után nem tudom, mennyire szabad ezt komolyan venni azon egyszerű oknál fogva, hogy 1990-hez képest a második váltógeneráció aktív most az országot működtetők körében. Az ide vonatkozó 2003-as törvényre hivatkozva minden állampolgár, aki érintett volt, jelentkezhetett, megismerhették a közszereplőkről levéltárunkban lévő iratokat. Egy évtizede, hogy elkezdtem összeszámolni, hányan lehettek ügynökök a 40 év államszocializmus alatt Magyarországon. Eszerint mintegy 200-250 ezren voltak valamilyen módon érintettek. A levéltárba a róluk szóló iratoknak tizedrésze került be, az elmúlt 15 évben legalább 400 egykori ügynököt nyilvánosságra is hoztak. Ha a meghurcoltak életútját nézem végig, akkor is minden egyes eset más, s ez átfordítható az ügynöktörténetekre is. Vannak példák, hogy egy-egy jelentésből halálos ítélet született és van olyan, aki alibijelentéseket adott, vagy úgy próbált jelenteni, hogy a feljelenetett személynek ártson, és van, akinek úgy zárták le a jelentéseit, hogy 3 év óta egy operatív értékű információt sem nyújtott - fogalmazott dr. Gyarmati György.

Elégtétel a rendszerváltás után?

Ha a posztszocialista országokat úgy nézzük, hogy - az előző rendszerrel összevetve - melyek a rendszerváltás nyertesei, vesztesei vagy stagnálnak-e, akkor Magyarország kirívóan a rendszerváltás vesztesei és a stagnálók között van. Az ügynökkérdés azért vetődik fel ilyen gyakran, mert közben a társadalom egy jelentős része a vesztes oldalon tudja magát és szimbolikusan nekik is szeretnénk kárpótlást adni, ezt úgy hívjuk, információs kárpótlás - fogalmazott Gyarmati György.