Róma határában végzett vele az embólia - Kiállítás Götz János Legendájáról

A szobor tizenöt évvel ezelőtt, 2001-ben került talapzatára a Kertváros déli csücskében. A mű és 30 évesen elhunyt alkotója története egyaránt legendás. Utóbbiról a kiállítást megnyitó Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművészt kérdeztük.

A pályatárs, Szabolcs Péter (jobbról) és a kivitelező szobrász, Farkas Ferenc a dokumentumok között

- Götz János volt az első ember az életemben, akiről valóban elhittem, hogy közel áll Istenhez - kezdi Szabolcs Péter, aki a Képzőművészeti Főiskolán egy osztályba járt a hercegkúti születésű szobrásszal. - Mélyen vallásos volt, nagyon erkölcsös és tisztességes. Ez nyilvánult meg művészetében is. Úgy viszonyult a szobrászathoz, hogy megpróbálta „végigélni” annak egész fejlődéstörténetét. A főiskolán őskori, román és barokk szobrokat egyaránt készített, hogy közel tudjon kerülni az egyes korok művészi igazságához, szépségéhez. A 60-as évek elején ez azért nem volt zökkenőmentes, Krisztus szobra miatt is kapott  eleget. Egy időre el kellett hagynia a főiskolát, másfél évig dolgozott a Szépművészeti Múzeum farestaurátor műhelyében, gyönyörű dolgok kerültek ki a keze alól.

A művésznek nagy álma volt eljutni Rómába, hogy saját szemével láthassa Michelangelo freskóit a Sixtus-kápolnában, a Pietát és a többi remekművet. Kint tartózkodása költségeinek fedezésére kőfaragó munkát vállalt, ám vágya nem teljesedhetett ki. Útközben, Firenzében még láthatta a mester szobrait, ám a háromnapos gyötrelmes utazás után Róma közelébe érve szállásán tüdőembólia végzett vele.

A Legenda 2001 óta áll  Zalaegerszeg déli kapujában Fotó: Katona Tibor

Götz János 1968-tól részt vett az Egervári Művésztelep munkájában is, amit Szabolcs Péter és Dús László neve fémjelzett. Bizonyára ez a zalai szál is közrejátszott abban, hogy nem sokkal halálát követően, 1973-ban az akkori megyei tanács képzőművészeti felelőse, Baranyai György megvásárolta Legenda című szobrát Zalaegerszeg számára. Közel harminc évnek kellett azonban még eltelnie, hogy a mű jelenlegi helyére kerülhessen.

- Götz János mostoha körülmények között élt és dolgozott, a Legendát is egy garázsban készítette, télvíz idején, fagyoskodva - folytatja Szabolcs Péter. - Az eredeti mű vörösréz lemezekből készült, acélvázra hegesztve, s a szerkezet korrodálása miatt hamar megmutatkoztak a romlás jelei. Amikor Egerszegre került a mű, próbáltam kicsit rendbetenni, de abban a formában nem lehetett szabad térben felállítani.

Így aztán a Legenda egy időre homályba burkolózott. A városból is elkerült, a visszaút sem volt problémamentes. 1999-től a csácsi Izsák Imre Művelődési Központ aulájában állították fel, hozzáértő szakemberek azonban egyre sürgették, kerüljön valós közegébe a szobor.

A terv csak úgy válhatott valóra, ha bronzba öntik.

- A szándék megvolt, s Szalay Annamária, akkori országgyűlési képviselő segítségével a bronzöntés tervét sikerült eljuttatnunk Hámori József kultuszminiszterhez, aki 3 millió forintot biztosított a munkához - kapcsolódik Bényi Zoltán, a kiállítás ötletgazdája, s a szobor ügyének egyik lelkes patrónusa. - Dr. Gyimesi Endre, a megyeszékhely akkori polgármestere biztosította a posztamens és a parkosítás költségeit, már csak alkalmas szobrász kellett, aki megbirkózik a feladattal. A pályázatot Farkas Ferenc szobrászművész nyerte el, aki bocföldei műhelyében elkészítette a modellt, majd Szentendrén kiöntötték a szobrot. Végigfotóztam az egész folyamatot, a szobor megszületését...

- Jó szívvel gondolok vissza erre a különleges munkára, nagy tisztelője vagyok az alkotó rövid, de rendkívül termékeny és sokoldalú életművének - idézi fel Farkas Ferenc. szobrászművész. - Technikailag izgalmas kihívást jelentett a gipsz modell levétele, egyrészt a két és fél méteres magasság, valamint a forma összetettsége miatt. Mivel rézlemez munkát tettünk át bronzba, az öntés tükrözi az eredeti technika sajátosságait, láthatók maradtak a varratok, de úgy éreztük, így lesz igazán hiteles. A szobor végül pontosan olyan arányú posztamensre került, amit Götz János a kisplasztikai változaton megálmodott. Izgalmas kérdés volt az is, hogy a nagy tömegű szobor, a szélnek is kitéve megáll-e a két ágaskodó lábon, de az eltelt idő igazolta a munkánkat.

- A Legenda Zalaegerszeg egyik legszebb szobra - szögezi le Szabolcs Péter. - Különlegességét az adja, hogy alkotója a modern plasztika eszközeivel tudta megragadni mindazt a szépséget, a pozitív és negatív ívek játékát, amit egy klasszikus barokk lovasszoborban is csodálunk. A ló és a lovas egységgé összeforrva tör az ég felé, a két természeti lény összeolvad a diadalmas, kirobbanó mozdulatban. Legyünk rá büszkék, hogy Zalaegerszegen állhat.