Táncjáték szimbólumokkal - Az aradi 13 vértanú történetét dolgozták fel közös kooprodukcióban

A 13 a magyar történelem egyik tragikus eseményét, az aradi vértanúk kivégzését dolgozza fel sajátos eszközeivel. A főszereplői azonban nem a tábornokok, hanem az a Hay-nau, aki tulajdonképpen maga is áldozatává válik véreskezű cselekedeteinek, különös kegyetlensége miatt nemcsak az uralkodó kegyét veszíti el, de egészségi állapota is megromlik, s mindössze öt esztendővel a vér nélküli pesti forradalom kitörése után, a sorsfordító események évfordulójának előestéjén, 1853. március 14-én Bécsben elhunyt.

A táncjáték a történet ezen részével már nem foglalkozik, marad a gyászos emlékű októberi eseményeknél, a kivégzéseknél. A műfaji jellegénél fogva a szimbolizmusra épít, ám ezen a szimbólumok megértéséhez elengedhetetlenek a történelmi ismeretek. Ha nem tudjuk, hogy a 13 közül miért végzik négyen golyó, s a többiek kötél által, akkor a színpadon látott cselekmény óhatatlanul kérdéseket hagyna a nézőben.

Fotó: Gyuricza Ferenc

A tábornokok magyar néptánca ugyanis nem az egyéni sorsokat jeleníti meg, hanem a közösség egészének a tragikumát helyezi fókuszba, miközben a darab a korhű öltözéket viselő Haynau személyiségét stílusidegen tánc- és zenei elemek alkalmazásával teszi még ellenszenvesebbé. A hangsúly az egyén és a közösség sajátos viszonyán van, illetve azon az örök dilemmán, hogy miért is tud egyetlen, mérhetetlen és korlátok nélküli hatalommal felruházott személy halálba dönteni akár egész közösséget. A 13 sorsa egészen mást jelent a közösség, s értelemszerűen mást az individuum számára, legyen szó akár Haynau-ról, akár bármelyik Aradon kivégzett tábornokról. Az előadás végkimenetele viszont ezen dilemmák ellenére is pozitív kicsengésű, hiszen a kivégzéseket követően, az utolsó jelenetben nem a vérbe fojtott forradalomra és a nemzet tragédiájára helyezi a hangsúlyt – bár annak tragédiája ekkor még nyomasztja a nézőt –, hanem megjelenik a színpadon a Nő alakja, az örök anya és az újjászületés szimbóluma, ami egyben a feltámadás reményét is magában hordozza.

A 13 egy kárpát-medencei nemzetközi kooperáció eredménye, hiszen az Aradi Kamaraszínház jegyezte produkcióban a békéscsabai Tabán Táncegyüttes, valamint a szabadkai Juhász zenekar művészei működnek közre. A rendező-koreográfus Farkas Tamás, a társrendezője Tapasztó Ernő volt, Haynau szerepében pedig egy igen tehetséges fiatal művészt, az Aranysarkantyús Táncos címmel is kitüntetett Móricz Bencét láthatta a közönség. Az említett tavalyi magas rangú szakmai elismerését vélhetően nemcsak a témaválasztásának köszönhette, hanem annak az újszerű szellemiségének is, ahogy a tradicionális néptáncot és a kortárs mozgásművészetet egybegyúrta. Az előadás modern szemléletű és szellemiségű, s ezzel együtt gondolkodtató darab, ami képes új irányt kijelölni, s új távlatokat nyitni a kortárs színház- vagy előadóművészet számára. Hogy értő közönséget is talál-e, az már más kérdés.