Tífuszos bolhák és légiriadó - egerszegi színházi élet a ZAKO produkciója és a történelem tükrében

A szombat esti előadás az egy hetes ZAKO Művészeti Fesztivál záróeseménye volt a Kvártélyház színpadán.

Pedig az ötlet ígéretes volt. A társulat, élén a Benkó Bence, Fábián Péter rendezőpárossal arra adta a fejét, hogy a fesztivál idején gyúr darabot Zalaegerszegen felszippantott történetekből, élményekből.

A látottak tanúsága szerint a város színháztörténetéből merítettek. 1944-be repítették vissza a közönséget, az akkor itt vendégeskedő társulat kulisszái mögé pillanthattunk be. A háborús események miatt a színház Zalaegerszegen rekedt, ráadásul a bonvivánt, aki Szigligeti Ede A cigány című darabjában a címszerepet alakította, besorozták, s az amúgy is roppant foghíjas társulat bohózatba illő kényszermegoldásokkal próbált előadást kreálni. Az egyik szerepet például a színházért és a bonvivánért egyaránt bolonduló helyi OTI tisztviselő lánykára bízták. A hősszerelmes ugyan visszatért a társulathoz, ám katonaszökevényként sorsa megpecsételődött a nyilasokkal teli városban

Serényi Árpád felvétele az egerszegi gimnázium Zrínyi cserkészcsapatának Lúdas Matyi előadása után készülhetett, 1940 januárjában. Az első sorban balról a harmadik a bíró lányát játszó Hompó Rózsi

A K2 társulatának igyekezete és befektetett energiája mindenképpen tiszteletre méltó, az előadásban akadtak ötletek, s a korszakot belengő tragikus atmoszférából is sikerült valamennyit megragadniuk, az összhatás azonban hagyott kívánni valót maga után. A darab valós töredékeket és fiktív elemeket gyúrt össze, ami teljesen rendjén való, ám a történet (érthető módon) kidolgozatlan, a megvalósítás pedig hullámzó. A nézők nagyobb része jóindulatú kíváncsisággal kísérte a fejleményeket, de a végén némileg értetlenkedve állt fel a székéből. Egyfelől azért, mert valami egészen másra számított, másfelől pedig, mert nem ismerte olyan mélységben a megidézett kor színházi világát, mint azt talán a társulat feltételezte, vagy remélte.

Itt az alkalom, hogy ezen változtassunk. Hiszen kitűnő forrás áll rendelkezésünkre, mégpedig Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történész-muzeológusának tanulmánya a korszak színházi életéről. A K2 is ebből merített.

- Az előadás kiinduló pontja valós, Károlyi János társulata a leghosszabb, bő fél évre elnyúló színi idényt töltött el Egerszegen 1944-45-ben - halljuk Béres Katalintól. - A direktor 1944. szeptemberében a szokásos négyheti szezonra érkezett, azonban az ország határain belül zajló háború Zalaegerszegen marasztalta. Mivel ekkor már semmiféle szórakozási lehetőség nem állt a polgárok és az egyre növekvő számú menekült rendelkezésére, kezdetben az állandó telt ház és a siker késztette maradásra, majd a nyilas hatalomátvétel után, s a front viharos közeledtével nem is volt hova távozniuk. Zalaegerszegen érte őket a szovjet megszállás, itt igazolták a társulat tagjait 1945 áprilisában.

A K2 Színház társulatának tagjai – balról:Borsányi Dániel, Boros Anna, Horváth Szabolcs, Erdélyi Adrienn, Domokos Zsolt, Kovács Zsuzsi – az egerszegi színházi élet múltját villantották fel Fotó: Pezzetta Umberto

Az is forrásokkal igazolt tény, hogy a háborús helyzet durvulásával a direktor a színészkamarától kért iránymutatást, mi tévők legyenek. A válasz el is hangzik a darabban: „( ) A kormányzat határozata értelmében a mai időkben a közhangulat szempontjából feltétlenül szükséges, hogy a magyar színészet a helyén álljon és a polgári lakosságot előadásaival a legutolsó lehetőségig megnyugtassa. Ez a kötelesség: megtartani előadásait!”

A társulat tehát maradt. Az is valós elem, hogy bonvivánjuk egyetlen fellépés után behívót kapott, s hogy a kieső szereplőket társulaton kívüli színészek - gyakorta a menekültek soraiból - vagy műkedvelők helyettesítették.

A darab egyik legfontosabb karaktere, Hompó Róza OTI tisztviselő szintén valós személy volt, lányait és unokáját ma is sokan ismerik Zalaegerszegen. Igaz az is, hogy a 22 éves, a színházért rajongó lány tíz percnyi felkészülés után ugrott be egy darabba, ám mindez még 1944. januárjában történt, egy másik társulat másik előadásán, mégpedig Vaszary Gábor Bubus című vígjátékában. A Zalamegyei Újság meg is interjúvolta Hompó Rózsit a bravúr alkalmából. A tehetséges lány 6 éves kora óta játszott kisebb-nagyobb szerepeket, tagja volt a Zalaegerszegi Ifjú Műkedvelők Egyesületének, s színésznői pályáról álmodott. Szigorú édesapja és a kor azonban megakadályozta ebben. Maradt tisztviselő az OTI-nál, majd a bíróság gazdasági hivatalának könyvelője lett. Ez a prózai valóság, a darabban ábrázolt szerelmi szál és egyéb szövődmény pedig az alkotók fantáziájának terméke.

De térjünk vissza az előadásban életre keltett Károlyi-féle társulathoz. Mit tudhatunk róluk?

- A színház igen tiszteletreméltó munkát végzett az itt töltött fél év alatt - szögezi le Béres Katalin. - Az alacsony nézőszám miatt egy darabot maximum három alkalommal játszottak, a színészek gyakorlatilag folyamatosan próbáltak. Vasárnaponként két előadás is volt, s rendszeresen tartottak kabarét a hadikórház sebesültjeinek. Bemutatták a korszak szinte összes sikerdarabját, a Fekete Pétert, a Mária Főhadnagyot, a Mosoly országát, a Három a kislányt, de veretesebb műveket is műsorra tűztek.

Tudakoljuk, hol, s milyen körülmények között lépett fel ekkoriban a társulat?

- Az Arany Bárány színpadán nem, mert az már a harmincas évek végére olyan méltatlan állapotba került, hogy alkalmatlan volt színi előadások megtartására. Károlyi társulata 1944 őszén Gábor Béla (Gábor Miklós édesapja) Edison mozijában kapott játszóhelyet. A mozi az Arany Bárány szomszédságában állt, s a város, hogy megszabaduljon a zsidó származású tulajdonostól, az év nyarán indoklás nélkül bezáratta. Az emberek azonban hiányolták a mozit, ezért karácsonykor az Edison helyén megnyílt a Hungária filmszínház, s a színészek alól ismét kifutott a színpad. A Katolikus Kultúrháza költöztek át (a mai Három Kívánság étterem), s itt játszottak az oroszok bevonulásáig. Az évadot csak arra a kis időre szakították meg, amíg a bolhák okozta kiütéses tífusz miatt fertőtlenítették a színháztermet A kötelező elsötétítés miatt az előadások délután 5 órakor kezdődtek, s gyakori volt, hogy légiriadó miatt félbemaradt a produkció. Megszakították az előadást olyankor is, ha a frontról kedvező hírek érkeztek. Szigligeti Ede: A cigány című színművét zsúfolásig telt ház nézte, amikor a második felvonás alatt a nyilasok bejelentették, hogy a német-magyar csapatok visszafoglalták Pécset, Újvidéket, Baját és Szegedet. A korszak abszurditását jellemzi, hogy 1945 elején, míg a színházban Márai Sándor egyik igényesen megírt színműve szerepelt a repertoárban, a nyilasok elrettentésül akasztófát állítottak a megyeháza előtt, a zalaegerszegi piactéren pedig kivégeztek egy katonaszökevényt Ez a valóságtöredék is felbukkant a darabban.

Az előadásra reflektálva Béres Katalin - a történelmi hűség kedvéért - megjegyezte még, hogy Mindszenty József lapjában, a Zalamegyei Újságban (amit a nyilasok be is tiltottak) biztosan nem jelent meg a zsidókat az idézett jelzőkkel illető szidalmazás. Ez a stílus a Zalai Összetartás című nyilas lapot jellemezte.