Békés lelkű méregzsák - A Harold alapjaira épített roadster a legendás vadászgép nevét kapta

A hatvankilenc éves nyugdíjas gépészmérnök a veterán autók és motorok legutóbbi zalaegerszegi találkozójára érkezett „kedvesével”, a Triumph Spitfire Mk 3 típusú lenyitható tetejű sportkocsival, roadster-rel – Egyetemistaként, 1967-ben került a kezembe egy prospektus erről az autóról, akkor szerettem bele – idézte fel kapcsolatuk kezdetét Koncz András. – Persze nem sikerült megvenni, nekem is az abban az időben beszerezhető autóim lettek, Zaporozsec, kis Polski, és a végén már Daihatsu váltották egymást. Persze a családalapítás, a gyereknevelés is fontosabb volt a Triumph-nál, így évtizedekig csak álmaimban bukkant fel, de mindig kerestem a róla szóló beszámolókat. Tavaly aztán megérett bennem az elhatározás, hogy megveszem a vágyott Triumph-ot. Ezt a példányt 1970 negyedik negyedévében gyártották európai piacra. Az előző tulajdonosa 2007-ben, részleges felújítás, festés után vásárolta meg Hollandiában, így került Magyarországra. Öt évig használta, aztán garázsban pihent, míg tavaly megvásároltam. A motorja nem indult, AC-pumpát kellett benne cserélni, más baja nem volt – mesélte.

Első útja Nagybörzsönybe vezetett, a kisvasutak napjára gurult el az alig 111 centi magas autóval. Az ilyenkor szokásos izgalomhoz párosult, hogy a gépkocsival rossz útra nem szabad letévedni, mert a hasa alig 11 centire van a földtől. Nem volt gond, azóta rendszeres látogatója a veterántalálkozóknak.

A brit Triumph gyár a Spitfire(méregzsák) névre keresztelt modelljét a teljesen átlagosnak számító szedánjukra, a Haroldra alapozta. Az alváz, motor, futómű maradt, de a külsejét az olasz Giovanni Michelotti álmodta meg. Az első darabok 1962 októberétől gördültek ki a gyárból, és 314.332 példány után az utolsó változat 1980. augusztusban készült el, zömét exportra vitték. Az Mk. 3 jelűt 1967-től gyártották négy évig, 65.320 darabig. A sportos külső nagyon békés belsőt takar. Az 1296 köbcentis, dupla karburátorral etetett OHV vezérlésű benzinmotor 75 lóerőt ad le. Mivel ehhez 750 kilós önsúly társul, és teljesen terhelve se több 905 kilónál, képes a gyorsulás, a robogás érzetét kelteni. A nem túl vérbő hangú orrmotorból négyfokozatú váltón át a hátsó kerekekre jutó erő 155 km/órás tempóra is képessé teszi a második világháború legendás vadászrepülőgépének nevét használó Spitfire-t. A Triumph 100 kilométerenként átlagosan 7-8 litert fogyaszt ólompótló adalékkal kevert 100 oktános benzinből. Csendes, tincseket borzoló suhanásról szó sem lehet, mert nyitott tetős száguldásnál a sapka, szemüveg nélkülözhetetlen, a kesztyű pedig jól is mutat a fakormányon.