Csapatszállító Csepel - Fűthető kabin, ezerliteres tartály

A jármű valószínűleg a Zalaegerszegre kerülő első Csepel tűzoltóautók között volt, és szolgálati éveinek több mint felét a megyei tűzoltó-parancsnokságon töltötte. Onnan 1974-75 tájékán leselejtezték, így került Söjtörre, felváltani ott a kiöregedett, szimplakabinos D350-est.

Az „új" tűzoltóautónak nem sok dolga akadt. Egy ilyen esetet idézett fel a söjtöri önkéntes tűzoltók mostani parancsnoka, Száraz István.

- A szomszéd faluban, Pusztaszentlászlón kigyulladt a szélső ház. A Csepellel mentünk oltani, édesapám vezetett, én a szirénát kezeltem. Megkezdtük az oltást, de kiderült, lyukas a víztartály, ezért a patakról hoztunk vizet.

2002-ben, még az újrafestés előtt. A sziréna még látható a lámpa mellett

A másik esetet már Hoss Béla, egykori önkéntes tűzoltó mondta el.

- A söjtöri hegyen pince gyulladt ki. Megpróbáltunk fölmenni a Csepellel, de a nagy emelkedőn nem jutottunk fel, akkor még nem volt aszfaltos út, a hátsókerék- hajtás nem volt elég, hát felgyalogoltunk. Sajnos nem tudtunk oltani, csak egy puttonyt és egy permetezőt sikerült megmenteni. Odalett a pince és 30 akó bor. A piros Csepelt ezért jobbára csapatszállítóként használtuk, amikor tűzoltóversenyekre mentünk. Széles kabinja volt, előre hárman, hátra akár nyolcan is befértek a két, szemben lévő üléssorra. A víztartály csak 1000 literes volt, hamar kifogyott, amíg nem volt a falvakban kiépített vízvezeték, addig a patakból, vagy lajtos kocsiból kellett pótolnunk a vizet. Elég kezdetleges volt a felszerelés a maihoz képest, a szivattyún kívül csak pár tömlő volt az autón - idézte fel.

Az első söjtöri tűzoltóautó egy Csepel D350-es volt. Amikor megérkezett a D352-es, eladták egy falubelinek, aki alkatrészként hasznosította
Fotó: Hoss Mária archívumából

A több mint 15 éves söjtöri szolgálat alatt a tsz-ben szervizelték, majd 1991 körül állították le végleg.

- Akkora már eléggé elhasználódott, sokba került volna megcsináltatni - emlékezett Gorza Antalné, aki 1989 és 2001 között a Söjtöri Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke volt.

A söjtöri tűzoltók sokszor eredményesen szerepeltek a versenyeken

Mai helyén 1999. május 8-a óta pihen és „vigyázza" a falut a Csepel. Száraz István elmondta, hogy az idő vas foga, no meg a szertár udvarán álló fa egyik ága tett némi kárt az autóban, ezért 2007-ben frissítő festést kapott.

- Bár többen jelentkeztek vételi szándékkal, a Csepel nem eladó, szeretnénk megőrizni, hiszen ez egy szimbólum. Az üzemanyagrendszer átvizsgálásával, a gumik rendbetételével és új akkumulátorral akár indítható is lenne. Mivel az autó déli oldalát igencsak kikezdte a nap, a közeljövőben szeretnénk elvégezni egy újrafestést - összegezte.

Tűzoltóversenyen a söjtöri női raj (Salomvár, '60-as évek). Háttérben a kézi hajtású szivattyú
Fotó: Gorza Antalné

A Csepel D-352-es típus a D-350 továbbfejlesztett változata. 1955-től készült a Csepel Autógyárban. Fülkéje már fűthető volt, katonai, polgári felhasználásra közel 5000 készült belőle, különböző felépítménnyel. Modernizált, nagyobb teherbírású változata a D-420.

Bakos Ferencé tűzoltó emlékérme
Fotó: Jandó Kristóf

Ötéves önkéntes tűzoltó szolgálatért (1953-1958)
Fotó: Jandó Kristóf

Az 1950-es, '60-as években női raj is volt Söjtörön.

- Akkoriban a lányoknak is kötelező volt az önkéntes tűzoltói szolgálat. Csak nyáron volt feladatunk, a tűzoltószertárban 2 fő napi ügyeletet adott és versenyekre jártunk, bejutottunk az országos fordulóba is - mondta el Bakos Ferencné. Gorza Antalné pedig elárulta, a 6-8 fős női raj részt vett hegyi tűz oltásában is. A női tűzoltócsapat 1967-ben szűnt meg, a Söjtöri Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1989-ben újjáalakult, jelenleg 31 tagjuk van. Mostani felszerelésük nem teszi lehetővé az ügyeletet és a nagyobb tüzeknél a beavatkozást. Rendszeres résztvevői azonban a környékbeli tűzoltóversenyeknek, civil szervezetként segítik a falu közösségi életét.

Klujber Richárd