Történelmi hagyaték – új megközelítéssel

Hogy miért ez a megközelítésbeli kettősség? Erről Kercsmár István, Resznek polgármestere ezt mondja:

– Örökségünk két uradalmi épület, egy kastély és a mellette álló négyemeletes magtárépület. Az utóbbit már felújították, sőt, vendégházként működik is. Viszont a kastély romosan várja sorsa jobbra fordulását. Nagyon nagy pénz kell a felújításához, s pályázati segítség nélkül nehéz lenne rendbe tenni.

Miközben a magtárépületből kialakított vendégházhoz megyünk, megtudjuk a polgármestertől, hogy a két műemlék épület tulajdonosai Pápai Éva és Nagy Endre Veszprémben élő festőművész és egyetemi tanár házaspár, akik ráadásul az épületek szomszédságában egy új, eredetileg öregek otthonának szánt, tetszetős szállót is építtettek. Ez a ház még nincs készen, de ha minden jól megy, jövőre már ebbe is vendégek érkezhetnek Resznekre. Minden remény megvan rá, hogy valóban komolyan lehessen a turizmussal számolni a jövőben Reszneken.

Büki Endréné, Marika, aki az épületeket vigyázza, közben kinyitja a vendégházat és elámulunk a látottakon. Az ember azt hinné, hogy egy több száz éves magtár valami rideg létesítmény, azonban itt egy romantikus világ fogad bennünket. Az egyes szintek között ugyanis boltívek tartják a födémeket, ráadásul látszik is a csupasz piros téglaboltozat, ami különös hangulatot ad a belső tereknek. A lépcsőket fedő eredeti pallókat sem cserélték ki, az ember érzi, hogy amire lép, az maga is része a történelemnek. Tizenkét szoba és két hatalmas, szintén boltíves, oszlopos terem van a házban, amit nagyon szeretnek a vendégek.

– Nyáron művészeti tábor van itt, s a kastély hasznosításának egyik célja is művésztelep létrehozása – mondja István, aki a továbbiakban arról beszél, hogy most szervez az önkormányzat egy vállalkozói csapatot egy leendő pályázathoz: – A helyi turizmus fellendítéséhez lehet csoportosan is pályázni, mégpedig olyan résztvevőkkel, akik a helyi termékek előállításával, a helyi értékek hasznosításával foglalkoznak. Nos, ebbe együtt vágnánk bele a kastély tulajdonosaival, Évával és Endrével is.

A kastélyt 1770-ben a Bernáth család építette vagy átépítette, ezt nem tudni pontosan, de most Tauber-kastélynak hívják, mert 1935-től ők voltak az utolsó tulajdonosai az épületnek. Egyébként Reszneket több nagy történelmi család is birtokolta. Az ezernégyszázas években az Egerváriaké volt, majd a Gersei Pethő család tulajdonába került a falu, aztán uralták a települést a Nádasdyak, majd az ezerhatszázas évek elején Batthyány birtok is volt, s az is tény, hogy 1720-ban gróf Széchenyi Zsigmond tulajdona lett. Ő a pölöskei tiszttartón keresztül irányította 1746-ig az itteni gazdaságát, s kemény kézzel bánt Resznekkel. Feljegyezték például, hogy az elmaradt szolgáltatások miatt Széchenyi Ignác felgyújtatta a falut, majd el is adták a vidéken lévő birtokaikat. Ekkor került a Bernáth család tulajdonába az uradalom, amely a mai formájú kastélyt kialakíttatta.

A kastélyba sajnos most nem lehet bemenni, ennek okáról a tulajdonosa a következőket mondta:

– A kastély feltárása befejeződött, viszont csak szakemberek részére látogatható. A feltárás miatt verték le például a vakolatot is kívülről a falakról, s ilyen állapotban  életveszélyes is lehet az épületben mozogni. Elmondhatom, gyönyörű dolgok kerültek elő, például megtalálták a rózsaszín szalon festéseit, ahol egykor a Széchenyiek tartózkodhattak. És azt is elárulhatom, hogy az egész kastély alatt pince van, hatalmas boltozatokkal. Annyi pozitív fejleményről még beszámolhatok, hogy a norvég alaphoz pályáztunk már 2013-ban, de eddig nem történt semmi, hiszen, mint tudjuk az alapot felfüggesztették. Augusztusban azonban kaptunk egy levelet, hogy megújíthatjuk a pályázatot, ha még aktuális. Természetesen azonnal megújítottuk! De megragadjuk azt a lehetőséget is, amit a polgármester javasol, a csoportos pályázást, mert minden vágyunk az, hogy befejezzük, amibe belekezdtünk, s Resznek a térségben általunk is jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírjon.

A falu saját erőből sok minden mást is tesz ennek érdekében. Kitűnő létesítményeik vannak, sikerült felújítani a régi iskolát, amiben most a könyvtár, a teleház, s maga az önkormányzat kapott helyet, s a faluházat is. A templomuk is ritkaságszámba megy, érdekessége, hogy a torony nem az épület hosszanti tengelyén, hanem ahhoz eltoltan épült 1772-ben. A Szent Józsefnek szentelt templomot felújították, a faluban most mindenki katolikus, holott ebben is voltak igen nagy fordulatok az évszázadok során, hiszen az 1500-as években itt is a protestantizmus került fölénybe. Érdemes megnézni a temetőben a sírkertet is, ahova a máshol nem látható vaskereszteket gyűjtöttek össze.

A község határában a szabadidő-központ a kis tóval szintén párját ritkítja. Már most híres az évenként ismétlődő parasztolimpia, s a fiatalok is szeretnek idejárni. Nem csoda, hiszen főzőhely, kemence is található a tetszetős pergolák társaságában.

– Tervezzük a tó bővítését is, amiben partner a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, ami azért fontos, mert láp minősítésű a terület, amerre bővíteni akarunk. Fontos ez, mert így együtt, egy helyen lesz a kastély, a vendégházak és a park a tóval, ami már most is sok turistát megállásra ösztönöz. Van még egy nagy álmunk, ha csak imitálva is, de szeretnénk megépíteni itt a pogány kori földvárat, ami a múltban Reszneken létezett – mondja Kercsmár István. Tudni kell, ez vár nem csak legenda, hiszen erről már 1403-ban annak kapcsán írnak, hogy a Rezneki családtól az Egerváriakhoz került a létesítmény, ami viszont a török kort már nem érte meg.