"Szeretném újra látni, ahogy Ronaldo hisztizik" - Egerszegi szurkolók is elkísérik a válogatottat Portugáliába

Hiszen Hajdú B. István örökzöld mondata azt a pillanatot örökítette meg, amikor a magyar labdarúgó-válogatott harmadszor is vezetést szerzett – a későbbi Európa-bajnok – portugálok ellen. 2016 nyarán, 44 évnyi szünet után szerepeltek újra hazánk fiai a kontinensviadalon, ráadásul méltón a régi nagy elődökhöz. Az azóta eltelt időszak nem hozott újabb bravúros eredményeket, hiszen csapatunk döntetlent játszott Feröer ellen és kikapott hazai pályán Svájctól, de most itt az újabb lehetőség! Szombaton ugyanis sorsdöntőnek ígérkező vb-selejtezőn vendégszerepel a nemzeti tizenegy Lisszabonban. Habár a mérkőzésnek toronymagas esélyese a hazai csapat, már az Eb-n is bizonyították a fiúk, hogy a magyar szurkolói had segítségével nem létezik lehetetlen küldetés. A szombati mérkőzésre is kb. 3000 vendég szurkolót várnak a szervezők. Ennek tudatában bíztunk abban, hogy találunk olyan zalaiakat is, akik elkísérik a nemzeti csapatot erre a csaknem 2500 km-es túrára. Nem is kellett csalódnunk! Három zalaegerszegi kötődésű fiatallal, Vertetics Ádámmal, Ruzics Bélával és Bencze Milánnal beszélgettünk esélyekről, élményekről és az idegenbeli szurkolás életérzéséről!

Vertetics Ádám

Aki szurkolt már végig bármilyen sporteseményt több száz vagy több ezer emberrel karöltve, az pontosan tudja, hogy az ott átélt hangulat, szenvedély egy semmi máshoz nem fogható érzést generál. Így nem is csoda, hogy mindhárom riportalanyunk rutinos szurkolónak számít, de mi volt az első élmény? - A hazai meccsek mellett jártam már Bukarestben és Belfastban, valamint a tavaly nyári Eb mindhárom csoportmeccsén. Mindegyik túra felejthetetlen, elsősorban a remek társaság miatt. Kiemelni nem is tudnék, de aki járt már idegenben, az pontosan tudja, hogy az az élmény semmihez sem fogható, hogy milyen egyedülálló hangulata van. Ádám válasza után Milán következett, s említett egy fogalmat, amit a legtöbb szurkoló a legfontosabbnak tart szinte egész élete során, ez pedig az összetartozás! - A nemzeti tizenegy csapatát először Franciaországban láttam élőben szerepelni, egy életre megfogott az a hangulat, amit ott tapasztaltam. Konkrét indokot nem is tudnék kiemelni, egyszerűen az összetartozás érzése volt a legnagyobb hatással rám... Aki átélte már egy idegenbeli mérkőzés miliőjét az valószínűleg egyetért velem abban, hogy ez az érzés függőséget okoz. Így nem is volt kérdés, hogy ahova lehetőségem lesz a jövőben is követem a csapatot. Az Eb utáni első idegenbeli túra Riga lett volna, de az kimaradt, viszont a Tv előtt eldöntöttem, hogy ezt a hibát még egyszer nem szabad elkövetnem. Így már az októberi mérkőzés után megkezdtük a portugál út szervezését, amit decemberre sikerült is elintézni.

2013. szeptember 6. fekete nap volt a magyar futballért szorítók számára. Hiszen a nagy várakozások ellenére, sima, 3-0-s vereséget szenvedett a nemzeti csapat Romániában. Ekkor is több ezer vendég szurkoló látogatott el a barátságosnak, de még csak biztonságosnak sem mondható bukaresti stadionba. Bélának ez volt az első idegenbeli túrája, mondhatni egyből bele a mély vízbe... - Az a 3-0-s eredmény nem igazán tudott lelombozni, akkora élmény volt. Egyrészt az erdélyi látogatásunk miatt, másrészt azért az érzésért, amikor Bukarestbe bevonult a „Fekete Sereg"! Mikor megtörtént az „álomsorsolás", már akkor eldöntöttem, hogy a portugál túrát nem fogom kihagyni. Már rég terveztem eljutni Európa nyugati szélére, most legalább megvan az indok.

Ruzics Béla és barátai

Nem kell ahhoz túlságosan érteni a focihoz, hogy lássuk, valami változás - talán nem lenne túlzó leírni a fejlődés szót sem– állt be a magyar válogatott játékában Dárdai Pál és Bernd Storck megjelenése óta. Egyik beszélgetőtársunk sem futball szakember, így nem is szakmai elemzés kicsikarására törekedtünk, mégis furdalt minket a kíváncsiság, hogy ezekről a dolgokról mit gondolnak a szurkolók. - A „10 millió szövetségi kapitány" országában szinte minden sportkedvelőnek megvan a maga markáns véleménye a válogatottban történő változásokról. Én személy szerint nem értek a szakmai részhez, viszont azt látom, hogy Pali érkezésével elindult valami a válogatott környékén, ami Storck színrelépésével teljesedett ki.  Milán kiteljesedést, míg Ádám a végre megérkező valódi profizmust emelte ki. -  Ami feltűnő, hogy sokkal profibb mentalitás övezi az egész válogatottat, mint korábban. Látszik, hogy ez a két szakember hozott valami olyat, ami eddig itthon nem volt meg. Sokkal bátrabb a csapat, nézhetőbb és élvezhetőbb, amit látunk, s eredményesebb is. Jó döntésnek tartottam mindkettőjük kinevezését. Hagyni kell dolgozni Storckot, hiszen ő is bizonyította, hogy érti a dolgát, bátran nyúl a fiatalokhoz is, ami számomra szinten örömteli. Béla is pártolja a fiatalítást és Storck munkáját is megfelelőnek találja, azonban rámutatott több olyan tényezőre is, amik miatt nem szabad túlzásokba esni az elvárásokat illetően. - Véleményem szerint a feröeriek elleni x csalódásként ért mindenkit. De sajnos így, hogy lassan a válogatott futballistáinkat a „Marsról kéne űrhajóval hazautaztatni" egy-egy válogatott mérkőzésre, mert olyan kiváló külföldi bajnokságokban játszanak, nehéz egy hosszú távon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, koherens válogatottat kialakítani. Másrészről pedig, ha van lehetőség, fontos lenne új, fiatal játékosokat kipróbálni a válogatottban, hiszen nagy szükségünk lenne még egy-két Nagy Ádámhoz hasonló mentalitású és kvalitású fiatalra!

Bencze Milán

A végére hagytuk a tippelést, s azt, hogy ki milyen eredménnyel lenne elégedett szombaton?

- Bizakodó vagyok, remélem, hogy egy döntetlenre most is jók lehetünk, de csak akkor, hogyha azt a mentalitást mutatják a srácok, amit az elmúlt időszakban! Az Eb-n is sikerült a döntetlen, most miért ne történhet meg még egyszer? Ádámhoz hasonlóan Milán is ezt a gondolatmenetet erősítette. - Bár a portugál csapat összetétele nem hasonlítható a magyar válogatottéhoz, de ez az Eb-n sem volt másképp! Kétségtelen, hogy nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de bízom benne, hogy okozhatunk meglepetést, s ponttal, pontokkal távozhatunk Lisszabonból. Egy biztos, én és rajtam kívül a vendégszektorban ott lévő, közel 3000 magyar szurkoló mindent meg fog tenni azért, hogy a győzelembe hajszolja a csapatot! A legoptimistább Béla volt, de véleményünk szerint, ő sem lenne túlságosan szomorú, ha egy ponttal térnének haza Dzsudzsákék. - Természetesen vendég győzelmet várok, s újra látni szeretném azt, ahogy Ronaldo élőben hisztizik! Persze örök igazság, hogy „idegenben jó az x is".