A végére érett be a munkájuk - A megyei I-ben bajnok Hévíz SK jól profitált abból, hogy sokat tudott készülni

A Hévíz labdarúgócsapata hosszú éveken át volt tagja az NB II-nek, majd az NB III-nak, aztán három éve, a bajnokságok átszervezésekor (ekkor a hat NB III-as csoportból három lett) a megyei I. osztályba sorolták vissza. Azóta szeretett volna a fürdőváros csapata visszajutni a harmadik vonalba. Két éve hiába nyerte meg az I. osztályt, az NB III-as osztályozón a Vác csapatával szemben alulmaradt. Tavaly második lett az Andráshida mögött, a 2015-2016. évi sorozatban viszont nagy csatában győzött és még csak osztályozót sem kellett vívnia az NB III-ért. A megyei bajnokok közötti sorsoláskor azon kedvezményezett csapatok közé került, akiknek nem kellett oda-vissza vágón megküzdeni a harmadik vonalért.

Viszont egyáltalán nem mondható, hogy a Hévíz rajt-cél győzelmet aratott volna. A 14 csapatos bajnokságban leginkább a 2-4. helyezések között navigált . Volt, hogy leszakadni látszott, de nem csak ők, hanem olykor a riválisaik is hibáztak. A 23. fordulóban viszont éppen a legnagyobb vetélytársát, az addig éllovas Csesztreget győzte le a Hévíz, amely ekkor az élre állt, s onnan már nem adta ki kezéből az elsőséget. Egyébként az még megjegyezhető, hogy a Hévíz éppen a legnagyobb vetélytársai ellen szerepelt jól, s ha nem is minden esetben hozta ezeket a találkozóit, de összességében pozitív mérleggel jött ki ezekből a csatákból.

A Hévíz SK megyei bajnokságot nyert labdarúgócsapata a 2015-2016. évben. Felvételünk a városházán rendezett ünnepélyes éremosztás után készült az együttesről. Fotó: Szekeres Péter

Mint ismert, a bajnokcsapattól távozik a vezetőedző, Lendvai Miklós, ám az természetes, hogy őt kértük arra: értékelje csapata szereplését a szezon lezárása után.

- Nem volt egyszerű ez a bajnokság, sőt, nagyon nehéz szezont hagytunk magunk mögött - kezdte ezzel összefoglalóját Lendvai Miklós. - Tudtuk, hogy több csapat is harcban lehet a bajnoki címért, így például a Csesztreg, a Lenti, a Csács, a Nagykanizsa, és én még a Zalalövőt is ide vettem. A bajnokság során viszont mi sokat tudtunk edzeni, s bár nem voltunk sokan, hiszen tizenhét játékos volt a keretben, de nem voltak komolyabb sérülések. Mindez a háttérnek is köszönhető, mert ha akadt is maródi - kihasználva a hévízi adottságokat -, olyan kezelésekben részesülhettek, ami elősegítette a gyorsabb felépüléseket. Ugyanakkor fiatalok alkották a csapatot, akik szinte még gyerekek és nem felnőttek, de a végére beérett az a munka, amit elvégeztünk velük.

- Sokan úgy tartják, az volt a fordulópont, amikor Csesztregen nyertek. Ön is ezt tartja annak?

- Nem, én azt tartom annak, hogy a téli szünetben csatlakozott a stábhoz Damina László, aki egyébként a szakosztály vezetője is. Ez napi szinten segítette a munkát, mindenki elmondta a véleményét bizonyos dolgokban, ami egy bajnoki címért harcoló csapatnál nem furcsa. Én sem voltam hiú meghallgatni másokét, és buta lettem volna annak lenni, mert akkor most nem lennénk bajnokok. Számomra ez az egyik legszebb év volt az edzői pályán, s talán most tanultam a legtöbbet, mert itt mindenre figyelni kell. Magasabb szintű csapatoknál minden más, sokkal több az edzésszám, a megyeiben viszont átlagban három gyakorlás van egy héten. Jól meg kell tervezni ezeket, hogy hatékonyak legyenek. És még azt se felejtsük el, hogy a bajnokság felénél hét játékos vagy elment, illetve mi nem akartuk, hogy maradjanak.

- A csapattal gondolom elégedett, de egyénileg ki tud-e emelni bárkit is?

- Igen, ez mindig felvetődik, de én sem szívesen emelnék ki külön játékosokat. Amennyiben mégis, akkor kapusunkat, Balogh Milánt említeném, aki nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A mezőnyből pedig Rácz Istvánt, aki vezére volt a csapatnak, és a hozzáállása is példamutató.

- Az már biztos, hogy távozik a csapattól, ennek okairól már nyilatkozott. De mit kíván az együttesnek?

- Mindenképpen azt, hogy az NB III-ban is állják meg a helyüket és ez nem a szokásos udvariasság, hanem tényleg így is gondolom. Annyit elmondtam még volt munkatársaimnak: a jövőben is mindenben felajánlom a segítségemet. Ha igénylik ezt, és az időm is engedi, bármikor számíthatnak rám.