Feri bácsi gyerekekkel táncolt - Az olimpiai akadémia küldöttsége megtekintette dr. Mező Ferenc szobrát is

Ezt dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára mondta lapunknak a minap, aki Győr Bélával, a Magyar Olimpiai Bizottság Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának tagjával Pölöskefőre, dr. Mező (Grünfeld) Ferenc sporttörténész, az 1928-as amszterdami olimpia szellemi olimpiai bajnokának szülőfalujába látogatott.

– Az akadémia 1985-ben alakult azzal a céllal, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg elhunyt olimpiai bajnokaink életútját, ápoljuk az emléküket – bocsátotta előre a főtitkár asszony. – Így került elsőként sorra dr. Mező Ferenc, akinek a családjával a mai napig kapcsolatban vagyunk. A pölöskefői látogatás apropója, hogy a Mező Ferenchez kapcsolódó olimpiai emlékkultusz keretében élőbbé tegyük a kapcsolatot a sporttörténész-szellemi olimpikon szülőfalujával. Hoztam magammal egy listát is azokról a szervezetekről, baráti körökről és intézményekről, melyek dr. Mező Ferenc nevét viselik: előbbiekből egy van, ezt hangsúlyoznám, méghozzá a Mező Klub, amit a zuglói dr. Mező Ferenc Általános Iskola működtet, ott minden tényleg szellemi olimpiai bajnokunkról szól, aki Az 1928-as amszterdami olimpián nyert szellemi olimpiai bajnokságot Az olimpiai játékok története című munkájával. A többiek közül a Nagykanizsán található dr. Mező Ferenc Gimnáziumot említeném meg és a mezőkövesdi dr. Mező Ferenc Tagiskolát. Ezek azok az intézmények, melyek tanévről tanévre bekapcsolódnak az általunk meghirdetett szellemi diákolimpiába. A versenyt általános és középiskolás diákok számára írjuk ki, a díjkiosztóra pedig a mai olimpiai bajnokokat hívjuk meg, ők adják át a díjakat, így a gyerekek számára lehetőség nyílik, hogy az olimpiatörténettel és napjaink bajnokaival is ismeretséget kössenek.

Orbán Károly, Pölöskefő polgármestere messziről indított. Elmondta: eredeti mestersége színész és 11 éve költözött Pölöskefőre, hogy a kis dél-zalai faluban valósítsa meg írói programját.

– Tehát Dr. Mező Ferenc emlékét is frissen kaptam 11 évvel ezelőtt és ez a hagyomány annyira áthat, hogy nem is tudom szavakba önteni – hallottuk tőle. – A lényeg, hogy van a falunak egy igazi, teljes jogú olimpiai bajnoka, akinek az a különlegessége, hogy nem a fizikai számok egyikével, hanem irodalmi alkotásával nyerte el a bajnoki címet. Azt hiszem, idősödő lakosságú falunknak ez rendkívül fontos, mert Mező Ferenc kultuszának, emlékének ápolásával talán sikerül visszahozni a települést abból a leszálló ágból, amiben egyébként sok, hozzánk hasonló méretű zalai kistelepülés van.

Orbán Károly polgármester (balról) a falu szülöttének szobrát is megmutatta a küldöttség tagjainak, dr. Jakabházyné Mező Máriának és Győr Bélának. Utóbbi mellett Tislerics Endre nyugalmazott újságíró, Tóth Jenő falugondnok és Beke Istvánné hivatali dolgozó látható. Fotó: Szakony Attila

A delegáció a polgármesteri hivatalban meghallgatta Tislerics Endre nyugalmazott újságíró beszámolóját is, aki egyrészt a MOB Sport 2005 című kiadványában a dr. Mező Ferenc életéről szóló írást jegyezte, másrészt személyesen is találkozhatott a kiváló sporttörténész tanárral, aki 1885-től 1961-ig élt.

– 1958-ban, az amszterdami olimpia 30. évfordulóján a falu akkori eszmei vezetői meghívták dr. Mező Ferencet a településre, én írtam a meghívó levelet – mesélte. – Látogatása nagy esemény volt Pölöskefőn, éppen a búcsú napjára esett, amikor is hagyományosan bált rendeztek. Emlékszem, gyermekkori barátainak az unokáit táncoltatta meg „Feri bácsi”, amiből talán érzékelhető, hogy mennyire közvetlen, barátságos ember volt. Egy másik alkalommal mesélt katonai kalandjairól is. Az olasz fronton harcolt, és egy alkalommal súlyosan megsérült, nem tudott védett helyre menekülni. Tisztként szolgált és bár a bakák nem szívelték a tiszteket, őt mégis nagyon szerették: kimenekítették, majd elvitték olyan helyre, ahol megkapta a megfelelő orvosi ellátást. Mező Ferenc katonának is kiváló volt, az egyszerű emberekkel is szót értett. Nem csoda, hogy mindenki tisztelettel és megbecsüléssel fordult felé...