Bencze Tamás csak reálisan elérhető célkitűzéseket akar a jövőben is

- Év közben sokszor elhangzott, hogy a csapat erőn felül teljesít. Most, hogy véget ért a bajnokság ugyanígy gondolja?

- Igen, de azt is gyorsan hozzáteszem, hogy egyáltalán nem érdemtelenül jutottunk el eddig. Reálisan nézve, és ha a mezőny többi csapatának költségvetését nézzük, mindenképpen voltak nálunk magasabban taksált együttesek, közülük négy-öt csapat mögöttünk végzett. Szóval, ha ezt nézzük, akkor tényleg erőn felül teljesítettünk. A bajnokság elején a legjobb nyolc közé jutás volt a reálisan tervezhető célkitűzés. Ám az, hogy egy szezon végül miként jön össze, ezt sok minden befolyásolhatja. És itt van a bajnokság hajrája. Azzal együtt, hogy a bronzéremmel erőn felül teljesítettünk, van bennem hiányérzet is. Ha az Alba Fehérvár elleni párharc második meccse előtt lett volna még egy napunk, talán még jobb eredményt érhettünk volna el... Ugyanakkor ott van az alapszakaszból a Kaposvár elleni idegenbeli találkozó. Ha nem kilenccel nyertünk volna, hanem csak héttel, akkor ők vannak a legjobb ötben, s nekünk kellett volna harcolni a nyolc közé kerülésért. Onnan pedig eljutni addig, ameddig nekünk sikerült, jóval nehezebb lett volna.

- Akkor lehet úgy fogalmazni, hogy kihozták ebből a bajnoki sorozatból a maximumot?

- Igen, de ezt egymásból hoztuk ki. Amihez kellettek a játékosok, de szerencsére a háttér is olyan volt, hogy nem kellett mással foglalkoznunk, csak a játékkal. A klub vezetésére gondolok és persze a szurkolókra. Olyan tábor ugyanis nem nagyon van idehaza, amelynek tagjai idegenbe is elutaznak százas nagyságrendben, akár jóval messzebbre is, mint a közelebbi helyszínek. Ám azt gondolom, hogy rá is szolgáltunk erre. Az első pár mérkőzés bizonytalansága után elkezdtünk látványosan kosárlabdázni, s ezt a szakemberek is megerősítették, nem csak én mondom.

- Kellett ehhez, hogy a légiósok elkezdték hozni a formájukat. Julien Norfleetet, ha minden igaz, majdnem elküldték. Aztán később nyerőember lett...

- Az elején mindhárom légiós miatt kaptunk hideget-meleget. Azt, hogy Ubilla nem védekezik, hogy Drungilas kiszámíthatatlan, aztán, hogy Norfleet gyenge légiós... Hozzáteszem, a szűkebb körben is akadt hasonló vélemény. A kitartás, a türelem végül meghozta a gyümölcsét.

- Tényleg ennyire biztos volt benne, hogy ez így is lesz?

- Teljesen nem lehet biztos az ember abban, hogy csak türelemmel jóra fordulnak a dolgok. Ám láttam azokat a felvételeket is a játékosokról, amiért idehoztuk őket. Tudtam, hogy mi van bennük. Tény, hogy az egyensúlyt viszont meg kellett találni közöttük. Ami sikerült és örülök neki, hogy megvolt a kitartás bennünk és bennük is. Kellettek ehhez egyéni elbeszélgetések is, de megértették, mit akarunk. Bármilyen furcsa, éppen a Körmend elleni idegenbeli vereségünk után, amikor kikaptunk vagy húsz ponttal, nos akkor értették meg igazán, hogy mit kellene csinálni.

- Akadt még más fordulópont is a bajnokságban az Ön szemszögéből?

- Hogyne, hiszen ezek velejárói egy hosszú sorozatnak. A már említett Körmend elleni vereség mellett a februári Alba Fehérvár elleni kupavereség után a csapattal is rendezni kellett a dolgokat, hiszen az egy szégyenteljes produkció volt. Mert sem előtte, sem utána nem játszottunk annyira gyengén. És ugyebár a Kaposvár elleni idegenbeli sikert is ide sorolom, hiszen az hosszabb távon volt kihatással a szezonunkra.

- Két éve tért vissza Egerszegre, először mint edző. Tavaly hosszú idő után a nyolc közé jutott a csapat és lett ötödik, most meg itt van ez a szép bronzérem. Miért nem jött előbb?

- A válasz egyszerű. A ZTE KK-nak mindig volt edzője, amikor nekem lejárt a szerződésem, vagy amikor szabad voltam. Én úgy vagyok vele, az embernek akkor kell valahol megjelennie, ha odahívják.

- Jó, akkor árulja el: vágyott vissza Egerszegre, mint edző?

- Erre egyszerű a válasz, vagyis igen. Akkor is, amikor női edzőként 2004-ben elkezdtem az edzői pályafutásomat. Viszont nem bántam meg, hogy így alakult, mert remek tanulóéveket jelentett a női csapatoknál eltöltött időszak. Sok türelmet és toleranciát kaptam ott, és tapasztaltam meg a lányoknál, hogy mindez milyen sokat jelent. Edzőként is emberként kell bánni a játékossal, de nem csak hölgyekkel, hanem a férfiakkal is. Érző lények ők is...

- Egy ötödik helyezés és egy bronzérem az eddigi mérlege a ZTE KK szakvezetőjeként. Magasra került a léc?

- Tavaly is ezt mondtuk és most is ezt kell mondani, továbbá még valami nem változik, a költségvetésünk. De gyorsan kérem is, ne értsék úgy, hogy pesszimista vagyok. Sok mindentől függ, hogy mennyire lesz sikeres a következő bajnoki szereplés. Ám ahogy az elmúlt két évben, úgy most is reális célkitűzést kell megfogalmazni. Az idei és a tavalyi céljaink is ilyenek voltak, s nem vártak el tőlünk többet ennél. Ám a csapategység és a kohézió kihozta a csapatból a remek szereplést. Erre törekedünk a jövőben is. A magyar mag megvan, s még további két hazai játékossal közel állunk a megegyezéshez. A légiósok minősége is sokat jelent majd, s most azt tervezzük, hogy a szezon elejétől négy külföldivel számolunk. Azért, mert akit itthonról szerettünk volna hozni, ő nem jött. Aztán, majd meglátjuk, hogy miként áll össze ez az egész.