Madridi csúcs Milánóban

Mintha fél Madrid Milánóba települne át. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a milánói, illetve a közeli bergamói repülőtérre majd' 200 chartergép érkezik, nem beszélve arról a 200 különgépről, akik a VIP-részleg embereit "fuvarozzák".

Szóval, Real Madrid - Atlético Madrid Milánóban, miközben a két helyi nagy, az Inter és Milán fanatikusai ezúttal kivülállóként csak szemlélői lehetnek az eseményeknek. A két spanyol fővárosbeli alakulat ugyanakkor negyedszer rugaszkodhat egymásnak az európai kupaporondon: a BEK-ben 1959-ben harmadik találkozó döntött a Real javára, a 2014-es BL-döntőt szintén a Real nyerte, a tavalyi negyeddöntő kettős párharca pedig szintén az eddig tízszeres győztes továbbjutását hozta - igaz, valamennyi alkalommal meg kellett szenvedniük a madridi "fehéreknek".

A mostani sorozatot figyelembe véve, a Real eddig 26, míg az Atlético 16 gólt szerzett, labdabirtoklásban pedig Cristiano Ronaldóék előnye az eddigi találkozókon 8 százalék Kokéék előtt. Ha már Ronalso neve előkerült, érdemes megjegyezni, hogy keddi edzésen a portugál labdarúgót úgy kellett betámogatni az öltözőbe, de biztosan ott lesz a San Siro gyepén.

- Kellemetlen pillanat volt kapusunkkal való találkozás tréning közben, de végül kiderült, semmi különös nem történt, szombatra fit leszek - fogalmazott nem sokkal az ütközés után Ronaldo.

S hogy kivel találkozhat az ellenfél hálója előtt? Nos, a szlovén Jan Oblakkal, a hálóőr pedig a harmadik olyan labdarúgó lehet, aki országa önálló fennállása óta tevékeny részt vállalhat egy döntőben. 1992-ben Srecko Katanec a Sampdoria színeiben a Barca, Zlatko Zahovic 2001-ben pedig a Bayern elleni - vesztes - döntőben léptek pályára. Ezek az adatok, ahogy a két klub eddigi európai kupatalálkozása sem az Atlético sikerét vetítik előre, arról már ne is szóljunk, hogy az utóbbi három évben mindig az az együttes nyert a Bajnokok Ligája fináléjában, melyben szerepelt horvát labdarúgó. Most a Realnak kettő is van Luka Modric és Mateo Kovacic személyében, de azért ha már ilyen összevetéseknél tartunk, lehet, a slusszpoén most következik: ha például montenegrói származásúak is pályára léptek adott legénységnél, fényes siker lett a jutalom: Dejan Szavicsevics a Crvena zvezda és a Milan színeiben remekelt, Predrag Mijatovics a Real javára döntötte el az 1998-as finálét, Milánóban pedig minden bizonnyal az Atléti hátsó alakzatában helyet kap majd Sztefan Szavics...

Egyébkét a két szakvezető, Zinedine Zidane (Real) és Diego Simeone (Atlético) játákos-pályafutásuk során nyolcszor találkoztak - Olaszországban. Az akkor interes és laziós Simeone mutatói jobbak e téren, hiszen négyszer nyert a juvés Zizou ellen, két-két alkalommal pedig döntetlen született, vagy a francia gárdája nyert.

- A Real roppant taktikusan játszott az elődöntőben a támadások terén is, minden bizonnyal így lesz ez ellenünk is - fogalmazott az argentin stratéga. - Ugyanakkor nem kétséges, nekünk is játszani kell, csak így van esélyünk. Roppant nagy élmény egy BL-döntőben játszani, de az a helyzet, hogy ott csupán egy dolog lényeges igazán, mégpedig megnyerni a trófeát.