Kultúra napja - Akár a lélegzet...

Szerencsésen, de nem véletlenül, hanem tudatos eseménytervezéssel és rendezéssel kialakultak azok az országos és helyi programok, programsorozatok, amelyek ma már valóban hagyományosnak mondhatók, mert önmagukat teremtették meg, s nem az oly sokszor hallott hagyományteremtő szándék az életre hívójuk. A hagyományok ugyanis önmaguktól születnek s kezdenek önálló életet, vagy nem születnek meg.

Ezek az országos vagy helyi kulturális programok, események is ismertek lehetnek minden érdeklődő számára, hiszen nincs olyan hely az országban, ahol az információs csatornáknak az elmúlt másfél-két évtizedben rendkívül megszaporodott formái közül ne lenne elérhető legalább egy, de a legtöbb esetben ennél jóval több is. De valójában mire is emlékezünk ezen a napon? S emlékeznünk kell-e, vagy inkább megélnünk? A válasz magától értetődő: emlékezni arra szoktunk, ami már a múlté, amit fel akarunk idézni , de a kultúra szerencsére élő, eleven valóság!

Csak szerencsére? Ehhez a szerencse kevés! Tudatosság is kell hozzá! Életben tartani, megőrizni, gazdagítani! Persze az igazán mély gyökerekből fakadó kulturális értékek, legyenek ezek alkotó művészetek, előadó művészetek, önmaguktól élnek, tudatosság nélkül, hiszen ha az életünk részei, anélkül működnek, hogy ezt állandóan meg kellene magunkban fogalmaznunk és terveznünk. Levegőt sem azért veszünk, mert közben állandóan arra gondolunk, hogy e nélkül megszűnnének az életfunkcióink azaz nem is vesszük észre, hogy folyamatosan tesszük azt, ami életünk egyik alapfeltétele. Így van ez az igazán élő kultúrával is.Miért van akkor szükség odafigyelő, tervező, szervező tudatosságra is?

Miért van szükség egy olyan napra, amikor mindezt különösen tudatosan tesszük? A válasz tulajdonképpen egyszerű: ahogyan testünket, lelkünket karban kell tartanunk, időnként odafigyelve arra, hogy megfelelően működjenek azok a funkciók, amik életben tartják az egyébként spontán folyamatokat, ugyanúgy a kultúra sem tud kiteljesedni, ha nem kap kellő figyelmet és gondoskodást. Mert a kultúrát szervezni is kell, rendszerezni, összehangolni azt, ami együvé tartozik. Az alkotó alkot, a befogadó befogad, ez magától értetődően működik, de azoknak, akiknek felelősségük az alkotás és a befogadás feltételeinek a biztosítása, ennél többre kell gondolniuk és többet kell tenniük: megteremteni azokat a körülményeket, amelyek segítik az alkotást s a befogadást egyaránt. Mecenatúra, programszervezés a kultúra valamennyi területén.

Amit kap az alkotó, bőségesen vissza is adja értékteremtő munkájával. Amit kap a befogadó, bőségesen visszaadja azzal, hogy harmonikusabb személyiségével teljesebb életet élve lesz olyan szereplője a társadalomnak, aki befogadóbb és megértőbb, segítőkészebb környezetének gondjai iránt, s együtt tud örülni mások örömével. A magyar kultúra napja ezt segíti, az átlagosnál nagyobb figyelmet biztosítva az alkotóknak, s gazdagabb, koncentráltabb programokat kínálva a befogadóknak. S még valamit: annak tudatosítását, hogy a magyarság kulturális teremtő ereje és értékvilága olyan kincse az egyetemes emberiségnek, amire joggal lehet büszke minden magyar ember. Felsorolni lehetetlen valamennyi művészeti ág olyan jelentős alkotóját, aki nagyon sokat tett azért, hogy ma azok vagyunk, akik vagyunk.

Azt szokták mondani, hogy nem ismer bennünket a világ annyira, mint amennyire mi ismerjük a világot... ez minden bizonnyal igaz a kultúrára is. Ha így van, akkor ezzel értelemszerűen mi vagyunk a gazdagabbak! Azt is szokták mondani, kicsit más területre evezve - bár ez is a kultúra része, s bár csak részben igaz -, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Más napokon nem szeretjük egymást? Dehogynem, csak ekkor jobban odafigyelünk a másikra, megint felfedezünk benne valamit, amit aztán továbbviszünk a hétköznapokba. Így van ez a magyar kultúra napjával is: kicsit jobban odafigyelünk rá, felfedezünk valami újat, amit aztán a hétköznapi életünkben is figyelemmel kísérünk. Így lesz számunkra minden nap egy kicsit a magyar kultúra napja is.

Velkey Péter
humánigazgatási osztályvezető, zalaegerszegi önkormányzat