Hegyek, esőerdők és gleccserek

Magam csodálatos természeti adottságain álmélkodom leginkább. Az Olympic-félsziget területén 1938-ban létrehozott nemzeti park 90 százalékban érintetlen vidékén járunk. A kidőlt faóriást nem illeti emberi kéz, ha korhadni kezd, a rápotyogó magvak csíráztatójává válik – átlényegül a természet rendje szerint. Különleges éghajlati viszonyok közé kerülünk. Az Olympic-hegység óceán felőli oldalán 3500 milliméternél is több lehet a csapadék, ám a keleti oldal száraz, mivel a felhők felfelé emelkedve a hegyoldalban kihullatják terhüket. A 6000 fős Sequim városka napos és száraz határában olyan levendulaültetvények vannak, mint Franciaországban. Pár kilométerrel odébb viszont esőerdő fái között sétálunk le a Dungeness National Wildlife Refuge területén található, 9 kilométeres természetes homoknyelvre, a Dungeness Spitre.

Az Olympic-félsziget területén lévő nemzeti parkban csodálatos,érintetlen természeti környezetben gyönyörködhetünk Fotó: Matyovszky Márta

Élővilágát szeretnénk megfigyelni, és felkeresni az 1857-ben épült világítótornyot. Az útikönyv figyelmeztet bennünket a vidék gyorsan változó időjárására. Ezt meg is tapasztaljuk: bár derűs időben indulunk el a vadrezervátum információs bázisáról, hamarosan esőszerűen hull ránk az óceáni levegőből a hatalmas fákon lecsapódó pára. Épp csak leérünk a vízpartra, a Csendes-óceán felől kerekedő felhők utolérnek bennünket, alig látunk valamit: útközben narancshasú szalamandrát, füles szarvasokat, majd egy fiatal fehér fejű saspárt, sirályokat, vadkacsákat, egy kíváncsi fókát.

A rezervátum egyik önkéntese elmeséli, hogy a fókák a kis öbölben hosszú ideig annyira védetten éldegéltek, hogy amikor betévedt oda egy kardszárnyú delfin, nem tudták, hogy menekülni kell előle. A hatalmas emlős jócskán megtizedelte a naiv fókapopulációt. Beszélgetésünkből kiderül, hogy a Hurricane-gerinc felé igyekszünk. Azt a javaslatot kapjuk, hogy térjünk ki az Elwha folyó két megszüntetett gátja felé is. Az 1913-ban épült komplexum fénykorában malmoknak szolgáltatott energiát, de egyúttal meg is akadályozta azoknak a lazacoknak a szaporodását, melyek párzási időszakban a folyó felső folyásai irányába vándoroltak. Az ökoszisztéma így teljesen felborult.

A lazac az ott élő embereken kívül medvék, vidrák, sasok táplálékául szolgált. A feltorlódott vízmennyiség kipusztította az őshonos növényzetet is. Több mint 350 millió dollárba került a helyreállítás – amihez 2011-ben kezdtek hozzá. A restauráció megkezdésekor háromezresnek becsült lazacpopuláció harminc év alatt százszorosára növekszik majd, és a több tízezer, üvegházban nevelt, őshonos növény visszatelepítése és felnövekvése nyomán helyreáll az eredeti egyensúly. Folytatjuk utunkat. A Hurricaneridge legmagasabb pontja 1528 méter. Nevét ez erős szélről, szélviharokról kapta.

Minden évszakban gyönyörű, de legszebb talán mégis a hóolvadás utáni tavaszi virágmezős pompájában lehet, vagy inkább télen, esetleg ősszel? Most kora nyár van, de a látvány így is lélegzetelállító. Füles szarvasok legelésznek nyugodtan – megszokván, hogy az itt közlekedő kétlábúak nem jelentenek számukra veszélyt. A gazdag faunát és flórát csak a tájékoztató tablón látjuk teljességében, de a turistapihenő területén lévő medvebiztos szemétgyűjtő arról tanúskodik, hogy a fekete medve élőhelyén vendégeskedünk, nyáridőben mindennapos lehet errefelé. Az Olympic National Park az UNESCO bioszféra-tartalékának és világörökségének is része. Hegyei, esőerdei, tavai, vízesései, gleccserei, óceánpartja változatos időtöltésre adnak lehetőséget számunkra. Vissza a természetbe...