Tavaszi túra az Eger-séd völgyben

2017. április 26., 11:00 szerző: Németh Andrea fotós: Németh Andrea
komment
PULA - Az Eger-séd (Eger-patak) völgyének legkeletibb települése, neve a kicsi jelentésű pólya-pulya szavakból eredeztethető.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A falu határa és annak környéke a régészeti lelőhelyek bizonysága szerint az emberiség kezdete óta lakott.

Monostorapáti a Badacsony, a Szent György-hegy és a Gulács ölelésében

Az erdőbe érkezve, kanyargós emelkedőt mászunk meg. Hamarosan négyes kereszteződésnél állunk meg, ahol balra indulunk, utunk kicsiny patak partja mellett vezet. Az éledező erdőt sáros ösvényeken járjuk be. Egy kiszáradt középkori halastó gátját követően jobbra tartunk, hamarosan rálelünk a tálodi kolostorromra utaló táblákra, innen már csak pár lépés, s az erdő felfedi az impozáns falmaradványt. A kolostort a pálosok részére a XIII. században alapította és építette a Gyulaffy család. Ez volt a legrégebbi kolostor a pálos rend történetében, első okleveles emléke 1263-ból való. A kegyúr a törökök közeledtére felrobbantatta a kolostort 1552-ben, a kolostorból csak a homlokzati fal maradt meg. A növényzettel teljesen benőtt romokat száz éve Rómer Flóris találta meg. A romok környezete természetvédelmi terület. Mellette látható a Kinizsi-forrás vagy Klastrom-kút, amely több forrásból kapja bő vizét. A környezet szép középkorú gyertyános bükkösök és cseres kocsánytalan tölgyesek vidéke.

Lenyűgöző látvány fogad a Király-kőhöz érkezve. A túra során rendkívül sok mindent felfedezhetünk, kolostor, templom és más épületek romjai keresztezik utunkat Útközben a forrásoknál felfrissülhetünk Fotó: Németh Andrea

Indulás tovább, emelkedő következik a Som-hegy tetejére. Több kanyargós ösvény, T-elágazás, négyes kanyar és újra T-elágazás után kiérünk az erdőből. Arcunkat nap süti, hajunkat szél tépi, de a csodás kilátás mindenért kárpótol. Vigánpetend terül el a lábunknál. A falu főutcáján végighaladva egy régi iskolához érkezünk, mely 1976-ban látott utoljára diákot, jelenleg környezetvédelmi oktatóközpontként működik. Udvarán az igazolópecsét mellé teát és zsíros kenyeret kapunk. Friss energiával töltődünk fel, amire hamarosan szükségünk is lesz. Elhagyjuk a templomdombot, betérünk balra, mezők között emelkedünk lassan, komótosan. Jobbra fordulunk, nagy magányos fenyők mellett haladunk. Egy tisztást elhagyva ismét a tavaszi erdőben folytatjuk utunkat. Hamarosan bazaltsziklákat pillantunk meg, majd szép lassan már mindenütt bazalttörmelék borítja az utat. Lépéseinkre alaposan figyelni kell. Fontos a jó cipőválasztás, könnyen kifordulhat az edzettebbek bokája is. Megkerülve a nagy zöld mohával borított sziklákat, felfelé tartunk. Követjük az ösvényt, a Király-kő sziklái fölénk tornyosulnak, majd hamarosan felülről csodálhat-juk meg. A monda szerint az északi meredek, bazalt sziklasortól hozzáférhetetlen helyen állt Attila vára. Egy 50×80 méteres területen 20-40 cm magas sáncmaradványok látszanak. A bronzkorban már biztosan letelepedtek itt kultúrák, de fontos római hadiút is vezetett e sziklák alatt a patak medrét követően, ráadásul a kismedence is jól belátható innen. Amit itt látunk, ha nem is egyedülálló, de megrendítő hatású. A mindenkori idők embere számára egyféle intő jel, hogy vannak nála nagyobb erők is a Földön.

A tálodi kolostor fennmaradt része Fotó: Németh Andrea

A völgyben utunk következő pontja, Kapolcs bújik meg. Kicsiny, élhető, romantikus településnek tűnik, harangszóval fogadja a turistát. Pillangók előttünk, a fű itt-ott már zöldell kicsit, a patak hangulatos hidak alatt csobog tovább. Aztán a falu vége felé egy tarka háznál jobbra fel, és jöhet az utolsó emelkedő, mely elég meredek kaptató formájában jelentkezik. Megtévesztő a név: Bondoró alja. Lihegve érünk fel, kis fissítő szünetet tartunk. Az utolsó szakasznak nekiveselkedve fás, bozótos területet szelünk át. Beérve az erdőbe, a következő ellenőrző pont egy fára rögzített szám csupán. Tábla mellett elhaladva, egy sorompót magunk mögött hagyva hamarosan kiérünk az erdőből. A nap talán legcsodálatosabb tájképe terül szemünk elé, a látvány lélegzetelállító. Előttünk a tanúhegyek egy csoportja, szemben a Szent György-hegy, balra a Csobánc sapkája bukkan ki a Boncsos-tető felett, jobbra a Hegyesd. Előtte a Monostor-apáti-tó, míg leghátul a Keszthelyi-hegység vonulata vehető ki.

Az utolsó kilométereket szőlőtőkék között tesszük meg, majd megjelenik a civilizáció. Kerítések, gyümölcsösök és előttünk a falu, Monostorapáti. A műútra érve a forgalom nem vészes. Túratársainkkal együtt jó néhányan baktatunk a cél felé. Beérkezés után emléklapot, gratulációt és kitűzőt kapunk.

A még ma is bővizű patakot tápláló forrás nyújtott lehetőséget a kolostor alapítására. A hajdan itt álló templomot és kolostort a 13. század végén a Gyulaffy család alapította. A 13. század közepén alapított szerzetesrend számára épült monostort mintegy 600 méter hosszúságú kőfal vette körül. Az Országos Természetvédelmi Tanács a Tálodi-völgyben lévő romokat a Balaton-felvidék egyik legszebb kirándulóhelyeként 1954-ben védetté nyilvánította.

Németh Andrea

2017. április 26., 11:00 szerző: Németh Andrea fotós: Németh Andrea

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...