Jurkó Noémi: "Életem legjobb döntése volt, hogy elkezdtem kosárlabdázni"

– A Péterfy-iskola sporttagozatos osztályába jártam, atletizáltam és úsztam – emlékezett vissza a kezdetekre Noémi. – Atlétikában jól szerepeltem, megyei elsőként jutottam az országos bajnokságra öttusában, s végül a 150 fős mezőnyből a 34. helyen végeztem. Éppen 4. osztályos voltam, amikor Kovács Magdolna, mindenki Hugi nénije az iskolaudvaron megszólított, hogy menjek el kosárlabdaedzésre. Örömmel mentem, és már az első alkalommal éreztem, hogy több lesz ez egy edzésnél, a mai napig meghatározó és az életem egyik legfontosabb pillanata közé tartozik. Hugi néni után Gábor Erzsébet tanítványa lettem a Kanizsa Diák Kosárlabda Klubban. Boldogan mentem edzésre, azt éreztem, hogy kiteljesedhetek a pályán és nap mint nap fejlődhetek. Fokozatosan egyre több edzés és mérkőzés következett. A családom mindenben támogatott a kezdetektől, főleg az anyukám, aki a mai napig lelkes szurkolóm és támogatóm, hálás vagyok neki mindenért.

Jurkó Noémi aztán a szintén női kosárlabda-fellegvárnak számító Mező-gimnáziumba járt, ahol a kora reggeli ébredések miatt nehezen lendült játékba a tréningeken. Minden évben az iskolai csapattal diákolimpia országos döntőin szerepeltek és jó eredményeket értek el, ahogy a korosztályos bajnokságokon vagy épp nemzetközi tornákon is.

– Nagykanizsa NB I.-es csapatában is pályára léptem a MÁV-csarnokban fiatalként – mosolygott az ifjú hölgy. – Hatalmas élmény a mai napig visszaemlékezni erre a pillanatra, főleg az első találatomra, amikor a szurkolók tapsától zengett a csarnok. Ekkor kezdett kinyílni a kosár világa. A zalakarosi táborok ugyancsak felejthetetlenek. Sok munkával léptünk előre évről évre. A lányokkal még éjszaka is futottuk a köröket, volt, hogy büntetésből, ezek még jobban összekovácsolták a csapatot, ahogy a Karos Kupa győzelmei is. A 18. születésnapi rendezvényemre indultam épp, amikor kaptam a hírt, hogy számítanak rám az U18-as Eb-re készülő válogatott keretbe, a mai napig libabőrös leszek, ahogy eszembe jut. Azt éreztem, hogy érdemes küzdeni, és ha valamit el akarok érni, akkor soha nem szabad, hogy feladjam az álmaimat. A felkészülés 8 hétig tartott, közben nemzetközi mérkőzéseket is játszottunk. Az, hogy képviselhettem Magyarországot és viselhettem a címeres mezt, örökké emlékezetes marad, még ha a 12-es keretbe sajnos nem is kerültem be.

Noémi elárulta: a legjobb eredménye az utánpótlás-korosztályban a 2011-12-es szezonban az Amatőr NB I.-ben megszerzett ezüstérem volt, Gábor Erzsébet vezetésével. Csodás érzés volt az éremmel a nyakában, énekeltek és táncoltak az öltözőben.

– Hálás vagyok Erzsi néninek – állapította meg. – Amit átéltünk, a szabályokkal, a szigorral és a lemondásokkal együtt, megtanított arra, hogy az életben lesznek akadályok, semmit nem kapunk meg könnyen, ezért mindig fel kell állni és haladni tovább az úton. Az utánpótlás-éveim alatt négy alkalommal a Zala megye legjobb női utánpótlás kosárlabdázó díját a Göcsej Kupán vehettem át Zalaegerszegen.

Az NB I. A-csoportos ZTE NKK csapat akkori vezetőedzője, Gáll Tamás megkereste, hogy szívesen látná a Zalaegerszeg színeiben a női élvonalban. Aztán az év legjobb utánpótlás-játékosa díjat is megkapta zalaegerszegi játékosként, nagy megtiszteltetésnek érezte. Hat évet töltött az élvonalban a megyeszékhelyi klub színeiben, mely sok erőfeszítés, a határai feszegetése, a komfortzónájából való kilépés időszaka volt, lelkileg megterhelő, de sokszor jó érzéssel töltötte el ez a fajta elismerése a játékának. Megismerkedhetett és játszhatott klasszis játékosokkal, légiósokkal.

– Sajnos 2017 decemberében a karácsonyi ajándékom egy komoly térdsérülés volt – mondta Noémi. – A műtétet követően szigorú rehabilitáció következett, és visszatérhettem a kosárlabdához. Inkább lelkileg, mint fizikailag, de ez csak még jobban megerősített. Ezt követően Zalaegerszegen a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar gyógytornász szakán végeztem. Nehéz időszak volt párhuzamban a kosárlabdázással együtt, napi két edzés és a mérkőzések mellett. Majd két szezonra visszatértem Nagykanizsára, ahol játékosként az Amatőr NB I.-es bajnokságban szerepeltem, közben edzői képesítést szereztem és a KDKK U12-es csapatnál számítottak a tudásomra. Ez a különleges út megtanított kitartónak, céltudatosnak, alázatosnak lenni, rendszert hozott az életembe. Hálás vagyok, hogy a mai napig aktívan sportolok, illetve az élet többi területén is megállom a helyem. Jelenleg gyógytornászként dolgozom egy zalai szociális intézményben, ahol fogyatékos gyerekeken és felnőtteken segítek. Mellette a ZTE NKK Amatőr NB I.-es csapatában játszom. Életem legjobb döntése volt, hogy elkezdtem kosárlabdázni.

Jurkó Noémi a stafétát Mester Józsefnek, az NTE 1866 judo szakosztály vezetőjének, edzőjének adta át.