Németh Bea nemezelő kiállítása Gébárton

Azt eddig is tudtuk, hogy a meleg tapintású, színes gyapjúholmik változatos tárházát készíthetjük el, ám a Gránátalma-díjas nemezkészítő most minden fantáziánkat felülmúlta. Az újragondolt és modern viseleteket, ékszereket, kiegészítőket egyre gyakrabban látjuk, még azt is el tudjuk képzelni, hogy bábok, simogatni való kis állatkák születnek gyapjúból. S valóban, a kis csacsi és a bolyhos-göndör bundás mangalica utánozhatatlan bájával azonnal levesz mindenkit a lábáról. Aztán meglepetésünkre a vitrinben már-már életre kelnek a mesebeli lények, nagy nózijával hangyászsülre emlékeztető figurával szemezhetünk. Ám ugyanúgy megakad a tekintetünk a bárányszőr angyalkán és a sikkes, csipkés vállkendős hölgyeken.

Németh Bea szociális területen tevékenykedett harmincéves koráig, ám nagy fordulatot hozott az élet. Régóta megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a paraszti kultúra iránt, a nemezelés mellett kötelezte el magát, a Hagyományok Háza képzésein szerezte tudását. Legnagyobb hatással Jaskó Boró és Vetró Mihály volt rá. Igényes munkáit látva örülünk a pályamódosításnak. Így vall szakmája szépségéről: „Végül a nemeznél kötöttem ki, ami egy varázserővel bíró anyag. Rend és kuszaság, lágyság és erő, egyszerűség és pompa, játékosság és fegyelem, individuum és közösség, hagyomány és korszerűség. Mindez egyben.”

A népi iparművész az alkotói magányt a gyerekek és felnőttek tanításával ellensúlyozza. Több mint tíz éve tart gyermektáborokat lakóhelyén, és szívesen tesz eleget a felkérésének az ország más területén is. Zalaegerszegre rendszeresen visszatér és tart foglalkozásokat, táborokat, ahogy néhány hete is tette.