Szent György-napon az állatokat kihajtásukkor zöld ággal megütögették

– Sárkányölő Szent György a kereszténység hét bajnokának és a tizennégy segítő szentnek egyike – mondta a szakember. – Mint a 3-4. században élt történelmi személyt, vértanút, katonaszentet tiszteli a nyugati és a keleti egyház is. Ugyanakkor egyes legendáit többször is apokrifnak minősítették. A középkori, kora újkori ábrázolásokon a Szent György által legyőzött (agyonszúrt) sárkány többnyire gyíkszerű. A gyíkról könnyen asszociált a régi korok embere a sárkányra, illetve a sárkányról a gyíkra. A gyík a magyar néphagyományban természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező állat, mágikus tárgyként is használták, főként a Szent György napja előtt látott vagy megfogott állatot. A kígyóhoz - különösen a Szent György-nap előtt fogott vagy látotthoz – a gyíkkal megegyező hiedelmek, praktikák kapcsolódtak. A kígyó a dunántúli pásztorbotok kedvelt faragványa. De előfordul egyéb pásztorfaragásokon is, például azon a nagyméretű  pipatartón, melynek tulajdonosa Kápolnapusztán, Zalamerenyén és környékén dolgozott csordásként.

Gyanó Szilvia hozzátette: a múlt század elején még a pásztorok szegődtetésének ideje volt a Szent György-nap. Az állatokat kihajtásukkor zöld ággal megütögették: „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél!”– mondták. A marha kapuba fektetett láncon áthajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, illetve a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás is. A juhászok Szent György-nap táján hajtották ki a nyájat először.

– Keszthelyen a kanászok jártak beszedni a tojásadót – fogalmazott a néprajzkutató. – Szentgyörgyváron a kanász házról házra járva rováspálcájára bicskájával sajátos, általa ismert jelekkel fölrótta az állatok számát, ebből tudta, hogy „hány rójás disznót őriz,” s kitől mennyi fizetség jár neki. Kosarat vitt magával, ilyenkor a háziasszonyok tojást, tejhasznot, zsíros poharában egy-egy kanál zsírt, bort, gyümölcsöt adtak neki. Az uradalmi számadók az urasággal vagy a gazdatiszttel újévkor vagy Szent György napján összesítették az állományt, ekkor történt meg a rovások „kiolvasása”.