Kézilabda: Rezsek Győző olimpikonokat nevelt

– Édesapám nagyon jó labdarúgó volt, olyannyira, hogy a Zalaegerszeg le akarta igazolni akkori erős mezőnybe az NB II-es bajnokságba – emlékezett vissza gyerekkorára Rezsek Győző. – Végül a család és a gyerekek miatt inkább a civil életet választotta. Állítólag jó mozgású srác voltam, éreztem a labdajátékokat, a labdarúgást, de az atlétikát is. Akkor a kézilabda még nem szerepelt a repertoárban. Azt viszont már egészen korán, általános iskolásként eldöntöttem: testnevelő tanár leszek, s szerencsére végig megingathatatlanul kitartottam az elképzelésem mellett.

Kézilabda helyett először a labdarúgással találkozott

Rezsek Győző az általános iskolában már rúgta a bőrt, ezt folytatta a Landler-gimnáziumban (ma Batthyány), sőt az érettségit követően a nagykanizsai Olajbányász azonnal leigazolta volna. Viszont Győző ezt visszautasította, mondván őt felvették a szegedi főiskolára, ahol az álomhivatását tanulhatja és az neki mindennél fontosabb volt. Szegeden is felfigyeltek a tehetségére, egy megyei I. osztályban szereplő csapatba került, akik rendszerint edzőmeccseket játszottak a SZEOL SC gárdájával, akik abban az időben az élvonalban fociztak. Bár ők olyan gárda voltak: bejutottak az NB I-be, majd kiestek és ezt sokszor ismételték. A nagykanizsai fiatalt is szerették volna a soraikban tudni, de Rezsek Győző a tanulást választotta. Államvizsga előtt a Szegedi Dózsa szerette volna leigazolni az NB II-es labdarúgónak, ám továbbra is eltökélt maradt: a testnevelést választotta Nagykanizsán.

Elkezdte az utánpótlás nevelést

– Édesapám hatására visszatértem a szülővárosomba, s ekkor indultak az általános iskolákban a sporttagozatos osztályok – folytatta. – A Kun Béla, később Vécsey-iskola (ma a Nagykanizsai Tankerületi Központ) indult először ilyen csoport. Azok a gyerekek velem kezdtek először focival és atlétikával. Sok tehetség került ki a kezeim közül, akikből jó labdarúgók lettek. Atlétikában egyéniben és csapatban is jól szerepeltünk a nívós, erős, országos hírű iskolákat vertünk meg a döntőbe kerülésért. Aztán 1977-ben négy érmet nyertünk, egy arany-, egy ezüst- és két bronzérmet. Majd a sporttagozatos jog átkerült az Attila (ma Péterfy) iskolához. Onnantól kezdve felmenő rendszerben elsőtől nyolcadik osztályig így dolgoztam, dolgoztunk a kollégákkal a diákokkal együtt. Ekkor érkezett meg az életembe a kézilabda.

Kézilabda gyerekeknek

Rezsek Győző imádta a labdajátékokat, a kézilabda is ezek közé tartozott. Elmondta: a kézilabda sportban a legkötetlenebb a szabály, vagyis van három lépés leütés nélkül. Mivel a kicsikkel kezdett, második osztályban elkezdett velük labdázni, aztán harmadikban már a sportágra jellemző technikai elemeket csempészett a játékba és így alakult ki a kézilabda.

– Rengeteg sportolóra büszke vagyok, akik az évek során kikerültek a kezeim alól és futottak be kivételes karriert – folytatta. – Például atlétikában Kalamár Andrea elkerült Nagykanizsáról és válogatott gátfutó lett. A magyar kézilabda vérkeringésbe olyan profi sportolók kerültek ki, mint Németh Helga, Siti Beáta, Siti Eszter és Mátyás Auguszta sokszoros válogatott játékosok. Helga 145, Beáta 135, Eszter 133, míg Auguszta 35 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Élcsapatokhoz kerültek és messzire repítették Nagykanizsa jó hírét. A sporttagozatban emelt óraszámban mozoghattak, céltudatos képzésben vettek részt és ügyesek, szorgalmasak és alázatosak voltak.

Rezsek Győző szerint a siker másik titka az volt, hogy példamutató együttműködés alakult ki az iskola és az Olajbányász kézilabda szakosztálya között. A gyerekek két képzést kaptak: az iskolait és klubszintűt Uzsoki László edző vezetésével.

A sakk frissen tartja

Emellett a 75 éves testnevelő az agytekervényeit sakkozással tartotta karban. Bár már gyermekként ráérzett a játék ízére, folyamatosan lépett előre a ranglétrán és szerezte meg a címeket. A sakk kedvenc szellemi sportága lett, s sok kiváló játékost nevelt ki. A nagykanizsai sakk egyik legendás alakja, Bagonyai Attila nemzetközi mester mellett tanítványa volt még: Sziva Erika, aki Hollandiába került, de még a szintén tehetséges Ladányi Zsolt és Beznicza Mira is tőle tanulta meg a játék alapjait. Jelenleg NB II-ben Keszthelyen első és második táblán számítanak a tapasztalatára.

A kézilabda diákolimpiai érmek örök emlékek

– Sok eredményre büszke vagyok, de az egyik legemlékezetesebb, amit a diákolimpiák addigi történetében az országban senki kézilabdában nem produkált – mondta. – Egymást követő három évben dobogón álltunk. Kétszer voltunk magyar bajnokok, meg egy bronzérmünk volt. Utóbbi volt előbb az 1985-86-os tanévben, míg 1986-87-ben és 1987-88-ban érkezett a két aranyérem.

Rezsek Győző a stafétát Vaskáné Holló Adrienn, egykori úszónak adta át.