Petőfi Sándor-Szálinger Balázs: Karaffa – befejezett vígjáték a Pannon Várszínházban

Nem véletlenül kezdett bele a magyar irodalom legismertebb alakja, Petőfi Sándor épp 1849 kora nyarán az 1600-as évek végén Eperjesen vérengző Karaffa tábornok viselt dolgainak megírásába, hiszen a történelem ismételte önmagát, ekkor tűnt fel Haynau a színen. (Karaffa a Thököly-felkelés utózöngéit jött eltakarítani, annyira beleélte magát, hogy túlkapásaitól még a megbízói is elborzadtak.) Petőfinek nem volt már módja befejezni a drámát, a 15 oldalnyi töredék 2021-ig várta jobb sorsát.    

Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat tette lehetővé, hogy a veszprémi Pannon Várszínház drámapályázatot hirdessen, amelynek apropóját Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója adta.  A színház meghívásos drámapályázata feladatul tűzte Petőfi Karaffa-drámatöredékének befejezését. Az ajánlatra érkezett művek közül a zalai Szálinger Balázs József Attila-díjas költő, író történetét vitte színre a kiíró színház, a premiert február 28-án tartották a veszprémi Hangvillában, a darabot a teátrum igazgatója, Vándorfi László rendezte. E sorok írója a március 5-i délutáni előadást tekintette meg.

A kékes nyitófényben labdajátékok kapuhálóival kerített térben, multifunkciós, amúgy rém keskeny csigalépcsővel a háta mögött olvassa leveleit a klasszikus elvárások szerint öltöztetett Petőfi. Majd a középkori vásári komédiák szabályai szerint beazonosítja számunkra az elkövetkező história szereplőit. Lesz benne csúnya hatalmasság, végletekig igazodó, hosszú fekete ruhás egyházfi, helyezkedő kacér lány, egy másik, aki butácska, rettegők több néposztályból, baltával metszett agyú szerelmes hentes. (Mindenki öltözetileg modernizálva, hogy jól értsük, amit értenünk kell.)  Meg egy halom össze-vissza kevert levél. Jól játszható színmű, minden színész alaposan kidolgozhatja a karakterét, bár így egy kicsit szkeccsekre bomlik a sztori, s a groteszkből is mintha elég lenne egy picit kevesebb is.

Szálinger Balázs meghagyta a Petőfi-művet, versben folytatta, úgy, hogy a szörnyű történeti háttér ellenére abszurd vígjáték született. Ahogy azt kell: helyzetkomikumok, félreértések, butaság és félelem, handabandázó hazaszeretet és egy kis igazi, őszinteség és hazugság. A XXI. századi szerző, talán Petőfivel egyetértésben,  igazságot oszt a XVII. századi véreskezű hóhérnak, a rendjelekkel ékes fehér egyenruhás fickó nem élheti túl a tetteit. (Valójában a nápolyi Karaffa tovább élvezte a Habsburgok bizalmát.) A Haynau-párhuzam margójára: Radetzky mondta róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni”.

Nem tudjuk, hogy vajon Petőfi vígjátékot írt-e volna, Szálinger Balázs jól tette, hogy ezt a műfajt választotta, és kifordított, kicsavart, komikus cselekményszálat vitt végig.  Aki politikai szatírát emleget, nem jár messze az igazságtól.

A Pannon Várszínházban a következő szereposztásban láthatjuk a Karaffát: címszereplő Koscsisák András, Petőfi-Szirmai Szelle Dávid, Baróti Zayzon Csaba, Barótiné Oravecz Edit, Mária Kárpáti Barbara, a mészáros Keresztesi László, Erzsók Kovács Ágnes Magdolna, Szentiványi Molnár Ervin, hóhér Kovács Gábor, első katona, tiszt, törvénybíró: Kátai Norbert, második katona, tiszt, törvénybíró Budai Márton, tolvaj: Hédl-Szabó Dániel. Őket népes tánckar veszi körül, diákok biztosítják a militáns miliőt. A vége összefoglalóan pedig úgy hangzik, „légy víg, nem lesz mindig így”. Azért Petőfi  Sándor két katona közé szorulva látja a jövőt.

A különleges drámapályázat ötletének sikeréhez tartozik, hogy Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója és Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója február végén vette át a budapesti Rózsavölgyi Szalonban a Kortárs Magyar Dráma különdíjat a Karaffa drámakötetért. A beérkezett műveket Géczi János szerkesztésében könyvben is elérhetővé tették. A kötetben olvashatók közül Zalán Tibor változata iránt a hírek szerint a debreceni Csokonai Színház érdeklődik.