A költő vándorló pásztorként igyekszik összeterelni elkóborolt nyáját

A költő születésének 200. évfordulójához kapcsolódva választott hónap műtárgya Kisfaludi Strobl Zsigmond Vándorló Petőfi című alkotása, amelyről dr. Kostyál László művészettörténész, a közgyűjtemény tudományos igazgatóhelyettese szólt. 
Mint fogalmazott, a kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész alkotása olyan zsánerportré, amely eltökélt arccal, lendületes léptekkel haladó, kezében fokost tartó vándorként ábrázolja a költőt. Fejét leszegi, nem néz sem jobbra, sem balra: nem a környezetével, hanem gondolataival van elfoglalva. Jobb kezével köpenye szegélyét markolja, mozdulata hivatottan szívre szorított kéztartást is idéz. A bal kezében szorongatott fokos a pásztorok munkaeszköze, egyszersmind akár vándorbotként is használható fegyvere. A művészettörténész itt közbevetette: a valóságban a költő vélhetőleg előbb fogott kardot a kezébe, mint fokost, amelynek szerepe ebben az esetben egyértelműen jelképes: Petőfi vándorló pásztorként igyekszik összeterelni elkóborolt nyáját. Szimbolikus tartalmának dekódolásakor a mű készülésének évét is _ 1949 _ figyelembe kell vennünk. Ez volt a költő halálának centenáriuma és a kommunista hatalomátvétel éve hazánkban. A szobor először 1951-ben szerepelt a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon a budapesti Műcsarnokban, majd később még több alkalommal is láthatta a közönség, utoljára 2005-ben Nyíregyházán állították ki. Eredetileg feltehetően köztéri szoborpályázatra nyújtotta be a művész - ez a költő halálnak 100. évfordulójához kapcsolódhatott  -, de végül nem aratott sikert. A mű életnagyságú gipszváltozata a hagyatékával került Zalaegerszegre, jelenleg a Petőfi Sándor Iskola aulájában látható, kisebb gipsz verziója pedig a Göcseji Múzeum gyűjteményét gazdagítja, árulta el dr. Kostyál László.