2024.07.13. 09:30
A Geek Girl nem váltja meg a világot, de bátran nyúl komolyabb témákhoz
Pár éve kitaláltam magamnak egy új sorozatműfajt: a „vasalós sorozatot”. Ezt azokra a szériákra használom, amelyek tökéletesek arra, hogy fél szemmel nézzem vasalás közben, és értsem is miről van szó. Ilyenekre gondolok, mint például a régi Gossip Girl, az Ifjú Sheldon, vagy a Roswell – New Mexico, és ehhez a vegyes minőségű társasághoz csatlakozott nemrég a Geek Girl is.
Jelenet a sorozatból
Fotó: Netflix
Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, hogy a Netflix új szériája egy ízig-vérig tinisorozat, amit olyan érzés nézni, mintha az ember visszatérne a 2000-res évek végére. A vizualitása egy, a régi Cool TV-n vetített „olcsó” tévésorozat hatását kelti, a történet pedig egy mára igencsak elcsépelt „rút kiskacsából szép hattyú lesz” tündérmese. Talán a nosztalgia mondatja velem, de valahogy mégis működik a végeredmény: hiába a sok sablon, ez a sorozat szórakoztató és van szíve.
A különc lány útja a sikerhez
A Geek Girl az azonos című ifjúsági regénysorozat feldolgozása, amelyet Holly Smale írt. Történetünk főhőse a 16 éves Harriet Manners, akit kiközösítenek osztálytársai, többek között azért, mert autista, így nem egy társasági ember. Roppant ügyetlen, imádja a popkultúrát és a random érdekességeket – többek között ezért is nevezik a háta mögött „kocka csajnak”. Szerencsére család fronton nem ilyen rossz a helyzet: van egy jófej édesapja és egy szerető mostohaanyja, valamint egyetlen barátnője, Natalie is mindig kiáll érte az iskolában.
Harrietet a londoni divathéten egy kellemetlen incidens után fedezi fel a levakarhatatlan modellügynök Wilburb, aki mindenáron a kifutón szeretné látni a lányt. Nem meglepő módon Harrietnek esze ágában sincs a divatiparban dolgozni, ám első látásra beleszeret a jóképű férfimodellbe, Nick-be. A lányt eleinte a fiú iránt érzett vonzalom tereli a divatvilág felé, ám egyre jobban motiválja az is, hogy megmutassa zaklatóinak mire képes.
Szerethető főhős egy tehetséges színésznő előadásában
A sorozat egyik legnagyobb pozitívuma a főszereplő, Emily Carey, akit korábban a Sárkányok Háza első évadában láthattunk, ahol Alicent Hightower fiatalabb énjét alakította. Akárcsak partnere Milly Alcock, ő is hamar közönségkedvenc lett, és sokan szomorúak voltak, mikor az HBO – egy időugrás miatt – idősebb színésznőre cserélte. A fiatal színésznő már bizonyította mennyire tehetséges és a Geek Girl-ben sem hagyja cserben rajongóit. Alakítása nagyon sokat dob a tinisorozaton, akkor is, ha eleinte folyton a szánkba akarja rágni mennyire ügyetlen az általa megformált karakter. Carey egyébként a valóságban is autista: játékán látszik mennyire magáénak érzi a különc Harriet szerepét.
A színészgárda többi tagja sajnos már nem mind ilyen jó: bár Emmanuel Imani tényleg életet lehel az amúgy egydimenziós Wilburb-be, valamit a főhősünk édesapját alakító Tim Downie is szerethető, a fiatalabb színészek nem nagyon próbálkoznak. A Nicket életre keltő Liam Woodrum jóképű ugyan, de színészi képességei alulmaradnak Carey-vel szemben, ami a közös jelenetekben még feltűnőbb. A legjobb barátnőt alakító Rochelle Harrington pedig borzalmasan idegesítő, holott papíron egy végtelenül kedves szereplő.
Kényes témákról egyszerűen
Hiába a habkönnyű történet, a Geek Girl belenyúl pár kényes témába. Az iskolai zaklatás sajnos a mai napig komoly probléma, az internet megjelenése óta pedig még kegyetlenebb dolgokat képesek egymással tenni a kamaszok, mint azelőtt. Harrietet többször is nagyon durván megalázzák osztálytársai, ezek módja, valamint következményei hitelesen vannak bemutatva, mi nézők pedig nem is értjük, hogy lehetnek egymással ennyire kegyetlenek a gyerekek. A sorozat magáról az autista spektrumzavarról is reális képet ad: nem egy dr. Murphy féle megközelítehetlen zsenit kapunk, hanem egy hétköznapi lányt, akivel akár a való életben is összefuthatunk.
Számomra negatívum azonban, hogy hiába utalnak arra, mennyire toxikus a divatipar, a részletekbe már nem mennek bele. Egy tinisorozattól nyilván nem vár el komoly mélységeket az ember, de ez egy hatalmas kihagyott ziccer. A Geek Girlben a modellvilág még mindig meseszerű, pontosan olyan, ahogy egy kamasz elképzeli, holott a valóság egészen más.
A Geek Girl nem fog bevonulni az olyan jól sikerült Netflixes ifjúsági sorozatok közé, mint a Szexoktatás, vagy a 13 okom volt (kizárólag az első évad!), de nagyszerű kikapcsolódás lehet egy hosszú nap után. Az első évad mindössze 10 részes, így könnyen és gyorsan csúszik akár egy gyorsétteremi hamburger.