Fertőző félelmek - Amikor a gonosz leselkedik kritika

Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimi (Demián Salomón) testvérek, egy apró falucskában élnek. A közeli erdőben találnak egy megcsonkított testet és felelősségre akarják vonni a tettest, ám amikor rábukkannak egy fertőzött, eltorzult emberre, rá kell jönniük, hogy a gonosz visszafordíthatatlanul elszabadult.

Rugna a 2017-es Aterrados című művével hívta fel magára a figyelmet, most pedig még szélesebb közönséghez jutott el friss munkája, noha nem azért mert kommerszebb irányba fordult, sőt. Az Amikor a gonosz leselkedik kerüli a mellébeszélést, nincs expozíció, egyből belevágunk a dolgok közepébe. Pedro és Jimi megtalálják a hullát, majd hamar rábukkannak a fertőzöttre. Mindez a bizarrsága ellenére szinte természetesnek hat ebben a közegben és hőseink tudják, hogy valamit tenni kell, mielőtt a kór eluralkodik az egész közösségen. Úgy tűnik a próbálkozást elsőre siker koronázza, de a gonosz már elszabadult és nincs visszaút. A direktor bár lehet, hogy kezdetben nem vesződik részletes jellemrajzokkal vagy aprólékos felvezetéssel, úgy építi fel a cselekményt, hogy a szereplőkről minden lényeges információt megtudjunk. Ezen felül rendre változtatja a környezetet és úgy fedi fel a kártyáit, hogy egyre mélyebbre süllyedjünk ebben a mételyben. A cselekmény első fele az egyik legsodróbb lendületű, csontig hatoló rémálom, amit az elmúlt években láthattunk. Pedróékkal egyetemben hiába tudjuk, hogy baj van, tehetetlenül úszunk az árral és kapkodjuk a fejünket a meglepő és kegyetlen események sokaságát átélve. Mert Rugna bizony nem rest sokkolni a legváratlanabb pillanatokban sem. Folyamatosan döntögeti a tabukat, zúdítja ránk a borzalmakat, mégsem érződik egy percre sem öncélú hatásvadászatnak, sokkal inkább tudatosan megkomponált pokoljárásnak. Hol a nyers erőszaktól, míg máskor a hirtelen meghökkenéstől, de mindig hat az ingereinkre és az érzelmeinkre a film. Szűk egy óra elteltével hagy alább a tempó, de szükség is van egy szusszanásnyi szünetre, hogy kifújjuk magunkat mielőtt újrakezdődne a kálvária. Adnak némi magyarázatot a fenyegetésre, illetve elhintenek egy, a gonoszt távol tartó szabályrendszert. Ez adhatna némi okot a bizakodásra, egy esetleges kiútra, de annyira körbelengi az összképet a kilátástalanság, hogy még a túlélés esetén is reménytelennek tűnik a küzdelem. Az utolsó harmad szintén tartogat furcsaságokat, szörnyűségeket és talán itt érezni egyedül, hogy némi porszem került a gépezetbe. A már említett szabályok kissé funkciótlannak érződnek, mert olykor teljesen nyilvánvaló esetekben sem tartják be őket. A zárás sem a legkonzisztensebb, ám egy végső gyomorba vágásnak mindenképp hatásos.

Csak idő kérdése mikor fedezi fel magának Rugnát Hollywood, mert ennyire újító szándékú, kompromisszummentes és tökös stílusú horrorrendezőt nem találni minden bokorban. Az Aterrados után újfent bizonyítja, hogy számolni kell vele és ha így folytatja, hamar a zsáner mesterei közé fogják sorolni. Az Amikor a gonosz leselkedik ugyanis nem ismer megalkuvást, nyomasztó és brutális utazásra invitál, ahol nem segít sem fegyver, sem hatóság, sem egy felsőbb hatalom. Rugna víziójában az emberiség végleg elindult a lejtőn és nincs az az ima, mi visszahúzhatná.