Rippl-Rónai, Vaszary, Csók István és a Pannon Tenger

Rippl-Rónai József (1861-1927), a modern magyar festőművészet doyenje, több, könnyed pasztellje egyedi stílusában örökítette meg a tavat. Elsősorban Siófokon festett sajátos hangulatú tájképéket, de az itt nyaraló kedves barátját, Karinthy Frigyest is megörökítette. A kaposvári Róma-villából nyarakra kimozduló Rippl-Rónai Hévízen, majd 1917 és 1925 között Siófokon töltötte a nyári napokat, mindennek felejthetetlen és jellegzetes lenyomatai a Balatoni fürdőzők, Balatoni táj, Balatoni strand, Siófoki villa című képei.

Vaszary János (1867-1939), kaposvári születésű festőművészt joggal tartják a francia és az olasz Riviéra hű megörökítőjének. Festői „oeuvre”-jének azonban ugyanúgy részét képezi a magyar Tenger is, bár kétségtelen, hogy tavi képein sokszor visszaköszönnek tengerparti inspirációi. A Münchent, Párizst, Rómát megjárt, korában ismert és elismert alkotó az 1920-as és 1930-as években készített képein központi szerepet kapott a trianoni békediktátumot követően felvirágzó Balaton. A fürdőéletet és a tájat – Siófoki sétány, Balatoni tájkép, Felhő a Balaton felett, Fürdő után, Fürdő nők – bemutató képeken kívül rendhagyó alkotása a Balatoni halászat című monumentális festménye is. 1926-ban a tihanyi Biológiai Intézettől megkapta élete legnagyobb felkérését, amely szintén a tóhoz kötődött. A tó élővilágának megörökítésére – Víz alatti világ címmel – nyert el megbízást. Kevésbé ismert tény, hogy a balatonfüredi Kerek templom egyik freskóját – Krisztus a keresztfán – is Vaszary festette, ugyanis ifjúkorában nagy patrónusa volt a Balatonfüreden villát építtető apai nagybátyja, Vaszary Kolos hercegprímás. 1893-ban Vaszary a nagybátyjáról készített portréval mutatkozott be először a Műcsarnokban. 

Csók István (1865-1961) meghatározó alakja a Balatont megfestő művészeknek. Festőtanulmányai a fővárosi Mintarajziskolában kezdődtek, majd Münchenben, később az 1880-as években Párizsban képezte magát. Hazatérve a nagybányai csoport tagja lett. Magyarországra visszatérve már számos díjat kapott, kiállításai nyíltak, a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Korai művészetére a realista ábrázolásmód, a későbbiekben pedig a posztimpresszionista stílus volt jellemző. Az 1910-es évektől rendszeres látogatója lett Aligának, itt töltötte családjával nyarait és itt festette meg a Balaton sajátos világát. Közel félezer tavi képet alkotott, de ezek nagy része a második világháborút követően megsemmisült, illetve magángyűjtőknél található. Csók István, aki rajongott a tóért, a Balatoni Társaság képzőművészeti szakosztályának elnökségi tisztét is betöltötte.  A „derűs élet festőjeként” elnevezett Csók a világosi Panoráma kilátónál és az aligai strandon szemlélte a tavat és festette meg táj- és életképeit. Első tavi festményét 1911-ben készítette, majd az Ernst Múzeum kiállításán (1928) és későbbi jubileumi tárlatán (1935) már több tucat balatoni alkotása született. Fennmaradt képei – a Balaton partján, Balatoni táj fürdőző nővel, Züzü a Balaton partján, Balatoni vitorlás, a Szivárvány a Balatonon, A Keresztapa reggelije – tükrözik Csók sokszínű stílusát, sajátos Balaton-ábrázolását. Saját bevallása szerint szinte transzállapotba került a Balaton megfestésekor, órákig szemlélte a felhők és a fények játékát tükröző nagy vizet. Bár tavi képeinek nagy része megsemmisült, a fennmaradt munkák jól tükrözik a tó iránti szeretetét és ábrázolásmódjának sajátosságát. 

A tavi tájképfestészet a 19. század második felében vette kezdetét a Balatonnál, de a két háború közti időszakban már nemzetközi hírű festőink számára is komoly inspirációt jelentett e vidék. Neves festőink balatoni képeit nagy állami és magángalériák őrzik, de már az internetes portálokon is nézegethetjük azokat, elmerülve a Balaton szépségeiben és ámulva a festészeti bravúrokon, egyéni látásmódokon.

dr. Kovács Emőke