A Zalai Táncegyüttes egykori tagjai találkoztak (galéria)

A vendégek hét óra körül kezdtek szállingózni, s természetesen már a bejáratnál egymást ölelgették a Zalai Táncegyüttes egykori tagjai, akik közül néhányan már évtizedek óta nem találkoztak. Mint megtudtuk, a helyieken kívül érkeztek Kaposvárról, Szombathelyről, Budapestről, sőt, valakik azért nem tudtak jelen lenni, mert szenior koruk ellenére még mindig aktívan mozognak és éppen fellépésük volt. A kezdeti zsibongás után Cser György házigazdaként ismertette az est hátralevő részét. A finom vacsora után mindenki röviden beszámolt mindennapjairól, majd az együttes elmaradhatatlan társai, a zenészek – Schreiner Jenő (hegedű), Kovács Péter (brácsa), Kocsis Csaba (brácsa) és Szijj Ferenc (nagybőgő) is húztak némi talpalávalót.

Az est során sorra kerültek elő a régi fekete-fehér és színes fotográfiák, külföldi fellépések nagyra becsült relikviái, köztük az üzbég fejrevalók, a tubetejkák. Egy-egy megsárgult magyar és orosz újságcikk ugyancsak a feledhetetlen utazásokról mesélt. Hantos Ferenc régi fotókból állított össze vetített képes előadást a közös szép időkre, élményekre emlékezve. A múlt és a jövő találkozása is volt egyben a rendezvény, ugyanis a szervezők meghívták a Zalai Táncegyüttes jelenlegi művészeti vezetőjét, Kósa Rubent és párját, Kósa-Kemes Laurát. A fiatal koreográfus és táncpedagógus elmondta, nagyon szívesen vették a meghívást, sőt, maguk is gondolkodtak már hasonló találkozón.

A Zalai Táncegyüttes tagjai közösségként tekintenek a csoportra

- Szeretnénk, ha folytatódna ez a kapcsolat, így mindenkit szeretettel várunk előadásainkra, valamint a júniusban tartandó családi napunkra – tolmácsolta az ifjabb generáció üdvözletét Kósa Ruben.

A szervezők kiemelték, a vendégek között voltak 80-90 évesek is, valamint kaptak üdvözlő sorokat egykori tagoktól, köztük egy Kaliforniában élő hölgytől. A régi Zalások találkozóját mindenképpen szeretnék megismételni, folyamatossá tenni, akár már jövőre szívesen jönnének össze újra együtt. Mint mondták, azok emléke pedig örökké szívükben él, akik már nem lehetnek közöttük, értük gyertyát gyújtottak a találkozón.