A szabadon dohányzó nő, mint a szabadság ikonja

A zalaegerszegi születésű Lepsényi Imre villamosmérnök (1998-ban végzett), designer, doktori iskolát teljesített képzőművész, aki jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem Formatervező Tanszékének vezetője a design, a márka, a reklám témáját és mindezek hatását járta körül.

A modern grafikus a szépség helyett az érthetőségre törekszik, a vizuális közléshez a lehető legkevesebb időt veszi igénybe, a modern tipográfus feladata a szem racionális irányítása, a leggyorsabb és legjobb megértéshez vezető kulcsszavak kiemelése, állítja előadónk.

A képzőművész tanár szakmai vizsgálódási programjának régóta fő eleme a képi hatásokkal elérhető befolyás elemzése. 

Lepsényi Imre ezért behatóan foglalkozott a német nemzetiszocialista propaganda vizuális elemeivel. Az UTÓVÉD előadáson is elhangzott a fényfestés, a fényjáték korabeli használata. 1933. május 1-én először alkalmazott, majd a 20 ezer embert befogadó nürnbergi pártgyűlések részévé vált a reflektorokból felépített fényfal és kupola. a 12 méterenként felállított, 130 élesen körülhatárolt - katonai reflektorok adta - fénysugár hat kilométer magasságig látható maradt, majd fényes felületté olvadt össze. Így hatalmas fényoszlopokkal határolt végtelen tér keletkezett. Ebbe belépve az ember valami hatalmas nagy egész részének érezhette magát. Az ötlet Albert Speer birodalmi építészé volt, aki így formálta a Harmadik Birodalom arculatát. A fénykatedrális, a monumentális templom érzetét kiváltó vizuális eszköz ma is jelen van, a „művtöri órán” kivetített kép mutatta, ilyen fényépítmény jelképezte a New York-i World Trade Center leomlott tornyait.

Hogy is ír erről a hatásról Lepsényi Imre?

„Amekkora tanácstalanság és kiszolgáltatottság érezhető ma a digitális közösségekben a szervezett trollok manipulációs kísérleteivel szemben, akkora meglepetést okozott egy évszázaddal korábban a repülőn közlekedő, elektroakusztikus és rádióközvetítéssel több tízezer embert elérő politikai szónok.” - hasonlítja össze a korunk technológiai robbanását kihasználó a manipulációs lehetőséget a XX. század szintén tömeghatást elérő politikai termékével. 

Kollektív ornamentika című 2018-ban könyvként is megjelent doktori disszertációja a propagandatechnikák elemzését elvégezve jut arra a megállapításra, hogy a márkázási technikák, módszerek továbbélnek. „A döntésbefolyásoló jelrendszerek – legyen szó politikai vagy gazdasági reklámról, brandingelemről vagy közlekedésirányító rendszerről – örök tulajdonsága az ismétlés és a kiterjedt jelenlét igénye.” - fogalmaz.

Lepsényi Imre rámutatott, hogy az árú dömpinggé válása, az áruházak 19. századi megjelenése felülírta a vevő és az eladó személyes kapcsolatát, már nem az eladó és a vevő beszélget, hanem az árú szólítja meg a vevőt a polcokon. A vásárló és az eladó közti bizalmi viszonyt felváltotta a márka, a márka a termék és a fogyasztó közé ékelődött, s teszi a mai napig.

Egy képi megjelenítéssel jól megépített márka képességeit érzékeltette az amerikai kampánnyal, amely 1920-ban az American Tobacco megbízására a női dohányzás elfogadtatását célozta, a dohányzás fogyasztó, alakformáló hatására hivatkozva. A szabadon dohányzó nő a szabad nő ikonja lett.

Lepsényi Imre a saját és munkatársaival készített tervezési munkáinak egy részét is bemutatta, láthattuk, a lehető legegyszerűbb vizuális eszköztárral dolgoznak, jól megjegyezhető jelekkel. Két olyan munkát mutatott, amivel a Red Dot (piros pont) nemzetközi díjat is elnyerték. Egyik a magyar Izraeli Kulturális Intézet arculata, a másik 2012-ben a Kassák Múzeum logójának megalkotása volt. Reduktív, elsőre a szembe égő szimbólumokról van szó. Az egyik apró háromszögekből áll, a Dávid-csillagra emlékeztet, a másik egy felkiáltó jel, ami valójában a K betűre mutat.

Kutatásai alapján úgy találta, hogy az érzéki identitás kialakítását provokáló márka a hang, a kép, az illat, az íz, a tapintás és az „izomélmény” együttes hadra hívását szolgálja. Az embert saját érzelmei vezérlik, azok mentén dönt, azokat az érzelmeket pedig könnyedén alakíthatjuk külső, fent említett módon.

Lepsényi Imre szenvedélyei

Az új termékek illata ma már nem is a felhasznált anyagokból árad, mivel a termék megszerzése felett érzett elégedettséget kiváltó illatot mesterségesen teszik utólag hozzá. Elég az új autó szagára gondolnunk, hogy érezzük, tényleg így lehet.

Lepsényi Imre a XXI. századi, túlzott emberi fogyasztás természetére is rámutatott azzal az eredeti ötlettel, hogy megvizsgálta, installációvá tette, melyik nemzet húslevese mennyi energiát használ fel, amíg megfő. Francia, mexikói, thai és magyar leves került a lábasba. „A végén megettük”.

Sokféle, általa játéknak is nevezett kísérleteket is végezhetett, amikor a képzőművészeti egyetem kötelékébe tartozott. Dunaújvárosi terepgyakorlaton csodálkozott rá arra, hogy ott minden mozog, épület, löszfal, bútor. Meghatottságában speciális stabilizáló fa installációt készített, amit képstabilizátorral kombinált. Üzenete megejtő, azonosságot vállal a várossal, amikor az tükrös eszközzel önmagát futva láttatja az utcán, körülötte fut a város. „Ilyen nagyon kis barkács dolog az egész, de koncepcionálisan akartam felépíteni”- értékelte önmagát.

Üres képeslapokat küldött atomkatasztrófa miatt megszűnt orosz, japán városokba, ahonnan visszajöttek persze a lapok, a postai jelzetek eltérő esztétikája érdekelte.

Lézersugárral, illetve annak emberi kézzel való megszakításával zenemodulációt hozott létre. A budapesti, berlini látogató simán beavatkozhatott a zenébe, azaz a műalkotásba, amivel Lepsényi Imre az interakció adta demokratizmust szerette volna elérni.

Láttuk, egy designer képzőművészt annyi minden izgat, a nyugvópontra juttatásukra több élet se lenne elég.

A győri egyetem hallgatóival folytatott kísérletezésekről is beszámolt végül Lepsényi Imre. Mivel morális dilemmái miatt igyekszik minél kevesebb „bajt” okozni a világban, a digitális technológiát is óvatosan kezeli, szeretne a kultúra noha a terület nagyon nagy változások előtt áll. A 3D nyomtató és a mesterséges intelligenciát is használó digitális tervezés, programozás együtt szerinte az orvoslásban hoz óriási áttörést a legrövidebb időn belül. A végtagpótlás lehet például az egyik fontos terep. De többek között a múzeumi, galériabeli kiállítások milliméter pontos tervezése is egyszerűbb lesz ezzel a tervezéssel. 

Az egyetemi hallgatók számára a fenntarthatóság és a digitalizáció a két vezérelv, e kettő mentén tervezik a szakmai jövőjüket. Annak ellenére, vagy amellett, hogy hajlanak a visszatekintésre, analóg módon szeretnének fotózni, analóg karórát viselnek, bakelit lemezeket hallgatnak. Az egyetemen az emberközpontúság és a manualitás nagyon fontos, fizikális kapcsolatba kerüljenek az anyagokkal, ezt nevezik a hallgatók „földelésének”, valósághoz való kötésének.

A felhasználható anyagok is drámaian változnak, létezik már olyan újrahasznosítás, amelyet például az úgynevezett gombafonál segítségével gyarapodó anyag képvisel. Cellulóz alapú hulladékot növesztenek tapló, laska vagy pecsétviasz gombafonállal. Nem mai találmány, a taplósapka ismert használati tárgy. 

A kávézacc vagy pamuthulladék is használható, kiszárítás után kicsapódik a fehérje, ami természetes ragasztóanyagként viselkedik. Jó hangszigetelő, tűzálló, ha ki van sütve, csomagolóanyagnak, de design tárgynak kiváló. A körforgás részévé vélik, amikor végül visszakerül a földbe és a kisállatok megeszik, így visszaadtuk a természetnek. Kérdés, mit sző be jól a gombafonál, amit aztán design anyagként tudnak használni.

Nemrég a budapesti Jászi galériában állítottak ki Lepsényi Imre győri egyetemi hallgató tanítványai. A Formanyelvek kiállítás a Széchenyi-egyetem Design Campusához tartozó Formatervező Tanszék hallgatóinak fővárosi debütálása volt októberben. Mérföldkőnek tartják a győri egyetemi designszakember-képzés és annak országos szintű láthatósága, a hallgatók életében egyaránt. És zalai honfitársunkéban is.

Hatások

• íz
• illat
• látvány
• tapintás
• izomélmény