Egy sikeres korszak Keszthelyen – az ökölvívók is itt hangoltak az olimpiára

1952-ben került Fekete József Keszthelyre, az akkor megalakult Veszprémi Dózsa ökölvívó szakosztálya ugyanis ide tette át a székhelyét. A rendőr főhadnagy, szakosztályvezető irányításával virágzó ökölvívóélet folyt Keszthelyen. Az egyesület neve mindig változott, így Lokomotív, Traktor SE, Törekvés, Keszthely MÁV, Kinizsi, mígnem 1960-tól a DÉDÁSZ Vasasnál találtak végleges otthonra. A tehetségesebb versenyzőket a tehetősebb csapatok eligazolták, így kisebb hullámvölgy következett. Az évtized végén kezdődött a második aranykorszak a sportágban. Júniusban a szabadtéri színpadon rendezett Veszprémi Dózsa elleni, 11:9-es vereséget 500 néző izgulta végig. Július végén hat nemzet 80 versenyzője indult a Balaton-bajnokságon Bulgária, NDK, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Ausztria képviseletében és a 19-20 éves magyar fiatalokkal kiegészülve, 11 súlycsoportban kieséses rendszerben, három napon át küzdöttek a rutinszerzés érdekében az esedékes junior-Eb előtt.

A kilenc hazai győztes közül talán Csötönyi Sándor neve lett a legismertebb, aki 1994-től a Magyar Ökölvívó Szakszövetség élén állt több mint két évtizedig és ebben a tisztségében mindig jó szívvel emlékezett a városra, amikor elnökként visszatért az itt tartott rangos versenyekre. A keszthelyi fiatalok között találjuk az egyenletesen jól szereplő, szép eredményeket elérő Budai János ifjúsági aranyjelvényes sportolót, ő napjainkban is aktív résztvevője bíróként a hazai ökölvívóéletnek. Tombor Péter és Herman István bekerültek az ifjúsági válogatott keretbe. Az országos serdülőversenyeken jól szerepelt Kondics Tibor, Vass Lajos, Takács János, az ifjúsági korosztály bajnoka volt Takács Jenő, Takács Ferenc, és Kottán Zoltán. Az olimpiai reménységek között jegyezték Óvári Imrét, Méhreider Endrét és Tombor Pétert. Aztán az igények kielégítésére hozták létre 1970-ben az ökölvívó-iskolát. A 164 jelentkező közül 64 gyerekkel kezdtek el foglalkozni három csoportban. Az edzéseken minden sportág mozgásanyagát elsajátították a gyerekek, nem csak egy sportággal foglalkoztak. A sportágat jól népszerűsítette a Nemzetközi Balaton-bajnokság, amit a Szabadtéri Színpadon rendeztek. A teljes magyar élgárda, valamint a miskolci junior-Eb-re készülő magyar válogatott és további 11 hazai egyesület öklözői léptek szorítóba. Veszprém megyében (ebben az időben még nem Zalához tartozott a város) ekkor csak Keszthelyen működött ökölvívó szakosztály. Sokan kiszorultak a nézőtérről, a jegyeket elővételben kellett megvenni, akkora volt az érdeklődés. A mintegy 80 versenyző Jugoszláviát, Csehszlovákiát, NDK-t, Bulgáriát, Romániát, Lengyelországot és Magyarországot képviselve léptek szorítóba.

1972 májusában már háromszázan indultak a keszthelyi ökölvívó Helikon Kupán. Júniusban nyolc szocialista ország versenyzői neveztek a XIII. Nemzetközi Ökölvívó Balaton-bajnokságra. Keszthely legrangosabb nyári eseményét a müncheni olimpiai főpróbájának is tekintették az esélyek és a lehetőségek felmérése céljából. Az augusztus végi ötkarikás játékok előtt Európa- bajnokok és helyezettek indultak, mint Gedó György és Tóth Imre a Vasasból, Orbán Sándor és Orbán László, Kajdi János, Botos András (pehelysúly), Badari Tibor (harmatsúly) a Budapesti Honvédból. Gyakran és szívesen látott vendég volt mindig a városban a bokszlegenda Papp László.

A válogatott edzője a DÉDÁSZ Vasasnál tartott bemutatóedzései után Adler Zsigmonddal közösen beszéltek élményeikről a művelődési házban. Hévízen Krikó József a község első embere köszöntötte őket. Adler Zsigmond szakvezető, aki sokáig Alsópáhokon élt, harminc év után hazalátogatott. A sportiskola oktatói és a DÉDÁSZ Vasas elnöke, Mesterházy András elégedettek voltak tanítványaikkal. A Keszthelyi Ökölvívó SI sportolói 1969-1972 között 65 bajnokságot nyertek, 52 második és 53 harmadik helyet szereztek, csapatban 10 alkalommal lettek elsők. A három év alatt közel háromszáz fiatalt tanítottak meg öklözni, de a népszerűségből fakadó nehézségekkel szembe kellett nézniük. Teremhiánnyal küszködött a sportág, a VSZK-ban 10 óra állt rendelkezésükre edzésre, míg korábban 18-at kaptak. Felnőtt egy generáció, közülük a tehetségesek elmentek a jobb lehetőséget kínáló csapatokhoz, de Fekete József edző 1979-es nyugdíjba vonulásáig számtalan szép eredmény született és sok tehetséges gyermeket nevelt a magyar ökölvívósportnak.