A hosszú élet titka? Nem kell meghalni!

 Gyuri bácsi Búcsúszentlászlón született 1913-ban, az öt gyerek közül ő szegődött édesapja pékségébe és szikvízüzemébe segéderőnek. Éjjel-nappal dolgoztak, reggelente a fiatalember a hátára kötött kosárban gyalogosan vitte a szomszéd településekre a friss kenyeret. Erdőn-mezőn át, esőben, hóban. A gyaloglást korán megszokta, most is hálásan tapogatja olykor azért már fájós lábait, melyek mindenhová elvitték és visszahozták. Huszonkét évesen besorozták katonának, több mint két és fél évet szolgált. Aztán jött a háború, megjárta Oroszországot, harcolt a Don-kanyarnál. Azt mondja, onnét is úgy tudott hazajutni, hogy nem hagyta el magát, nem ült fel semmiféle szekérre, hanem a rettentő hidegben gyalogosan vágott neki a hazafelé útnak. Nem sokkal később megint behívták, Érsekújvárra, onnét Németországba került, majd Hollandiában kötött ki, ahol négy évig volt angol hadifogolytáborban. Ezekről, ahogy ő nevezi, csavargásairól mesél a legtöbbet családjában, amikor a régmúlt szóba kerül.

1940-ben nősült. Felesége, Margit néni a szomszéd faluból, Nemeshetésről való. A búcsúszentlászlói templom egyik vasárnapi miséjén vették észre-, aztán ismerték meg egymást. Gyuri bácsi, akárcsak édesapja, mindig szerette a humort. Amikor azt kérdem, hány éves házasok, feleségére mosolyog:

- Talán száz...

Három gyermekük született: György, Mária és Erzsébet. Utóbbival is találkozunk a Hegyalja utcai lakásban, adott héten ő gondoskodik az idős szülők ellátásáról. Az államosítás után Gyuri bácsi a zalaegerszegi kenyérgyárban dolgozott, éjszakai munkában. Nyugdíjasként sem pihent, egy maszek pékségbe járt még tíz éven át. S ha már kenyér, nem lehet kihagyni az akkori és a mostani összevetését, amiből a régi kerül ki győztesen.

1969-ben költöztek a városba, a bejárás miatt, hiszen sokszor haza sem ért, már szállhatott fel a következő vonatra. Pihenni szinte semmi ideje nem maradt. Amikor idekerültek, még üres tér, mező ölelte körül a házat, amelyben ma is élnek. Gyuri bácsi keveset néz tévét, akkor is a híradót; inkább rejtvényfejtéssel tartja karban a szellemét. No meg olvasással, egész életében fontos volt számára a könyv. S amikor szokásaira kérdezünk rá, kiderül, csak rövid ideig dohányzott, s az italra sem szokott rá. Pedig óriási szőlője volt, jó ízű bora is, ami azért nem maradt rajta, mindig voltak, akik segítették elfogyasztani. Nevetve meséli, amikor bort fejtett, tejet vitt magával... Próbálnánk a hosszú élet titkát megtudni, de a "nem kell meghalni" poénnal üti el a kérdést. Nem ideges természet, szerinte bolond, aki idegeskedik. Egészséges életmódjához hozzátartozott a gyaloglás, s most is mindennap jár egyet. De van, hogy felszáll a házuk előtt megálló buszra, elmegy a nagytemplomba, kinéz a piacra, nézegeti a menyecskéket, beszélget a régi ismerősökkel. Amikor hazajön, feleségének mindig elmeséli, kikkel találkozott.

Hosszú évtizedekig szerencsére elkerülték a betegségek. 93 éves korában csípőprotézis műtétje volt. Az ortopédián is csodálkoztak, milyen jól viselte a beavatkozást. A mai napig emlékeznek rá az orvosok, ápolók. Lánya, Erzsi meséli, mindig megkérdezik: hogy van a papa? Tavaly ősszel szívproblémákkal került kórházba, egy hónapot töltött ott, fiatal ápolónők forgattak, gondolhatja, felkelni sem tudtam .

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

1969-ben költöztek a városba, a bejárás miatt, hiszen sokszor haza sem ért, már szállhatott fel a következő vonatra. Pihenni szinte semmi ideje nem maradt. Amikor idekerültek, még üres tér, mező ölelte körül a házat, amelyben ma is élnek. Gyuri bácsi keveset néz tévét, akkor is a híradót; inkább rejtvényfejtéssel tartja karban a szellemét. No meg olvasással, egész életében fontos volt számára a könyv. S amikor szokásaira kérdezünk rá, kiderül, csak rövid ideig dohányzott, s az italra sem szokott rá. Pedig óriási szőlője volt, jó ízű bora is, ami azért nem maradt rajta, mindig voltak, akik segítették elfogyasztani. Nevetve meséli, amikor bort fejtett, tejet vitt magával... Próbálnánk a hosszú élet titkát megtudni, de a "nem kell meghalni" poénnal üti el a kérdést. Nem ideges természet, szerinte bolond, aki idegeskedik. Egészséges életmódjához hozzátartozott a gyaloglás, s most is mindennap jár egyet. De van, hogy felszáll a házuk előtt megálló buszra, elmegy a nagytemplomba, kinéz a piacra, nézegeti a menyecskéket, beszélget a régi ismerősökkel. Amikor hazajön, feleségének mindig elmeséli, kikkel találkozott.

Hosszú évtizedekig szerencsére elkerülték a betegségek. 93 éves korában csípőprotézis műtétje volt. Az ortopédián is csodálkoztak, milyen jól viselte a beavatkozást. A mai napig emlékeznek rá az orvosok, ápolók. Lánya, Erzsi meséli, mindig megkérdezik: hogy van a papa? Tavaly ősszel szívproblémákkal került kórházba, egy hónapot töltött ott, fiatal ápolónők forgattak, gondolhatja, felkelni sem tudtam .

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

1969-ben költöztek a városba, a bejárás miatt, hiszen sokszor haza sem ért, már szállhatott fel a következő vonatra. Pihenni szinte semmi ideje nem maradt. Amikor idekerültek, még üres tér, mező ölelte körül a házat, amelyben ma is élnek. Gyuri bácsi keveset néz tévét, akkor is a híradót; inkább rejtvényfejtéssel tartja karban a szellemét. No meg olvasással, egész életében fontos volt számára a könyv. S amikor szokásaira kérdezünk rá, kiderül, csak rövid ideig dohányzott, s az italra sem szokott rá. Pedig óriási szőlője volt, jó ízű bora is, ami azért nem maradt rajta, mindig voltak, akik segítették elfogyasztani. Nevetve meséli, amikor bort fejtett, tejet vitt magával... Próbálnánk a hosszú élet titkát megtudni, de a "nem kell meghalni" poénnal üti el a kérdést. Nem ideges természet, szerinte bolond, aki idegeskedik. Egészséges életmódjához hozzátartozott a gyaloglás, s most is mindennap jár egyet. De van, hogy felszáll a házuk előtt megálló buszra, elmegy a nagytemplomba, kinéz a piacra, nézegeti a menyecskéket, beszélget a régi ismerősökkel. Amikor hazajön, feleségének mindig elmeséli, kikkel találkozott.

Hosszú évtizedekig szerencsére elkerülték a betegségek. 93 éves korában csípőprotézis műtétje volt. Az ortopédián is csodálkoztak, milyen jól viselte a beavatkozást. A mai napig emlékeznek rá az orvosok, ápolók. Lánya, Erzsi meséli, mindig megkérdezik: hogy van a papa? Tavaly ősszel szívproblémákkal került kórházba, egy hónapot töltött ott, fiatal ápolónők forgattak, gondolhatja, felkelni sem tudtam .

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Hosszú évtizedekig szerencsére elkerülték a betegségek. 93 éves korában csípőprotézis műtétje volt. Az ortopédián is csodálkoztak, milyen jól viselte a beavatkozást. A mai napig emlékeznek rá az orvosok, ápolók. Lánya, Erzsi meséli, mindig megkérdezik: hogy van a papa? Tavaly ősszel szívproblémákkal került kórházba, egy hónapot töltött ott, fiatal ápolónők forgattak, gondolhatja, felkelni sem tudtam .

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Hosszú évtizedekig szerencsére elkerülték a betegségek. 93 éves korában csípőprotézis műtétje volt. Az ortopédián is csodálkoztak, milyen jól viselte a beavatkozást. A mai napig emlékeznek rá az orvosok, ápolók. Lánya, Erzsi meséli, mindig megkérdezik: hogy van a papa? Tavaly ősszel szívproblémákkal került kórházba, egy hónapot töltött ott, fiatal ápolónők forgattak, gondolhatja, felkelni sem tudtam .

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Meggyógyítottak, addig szurkáltak, amíg helyre nem jöttem...

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

A gondos otthoni ápolásnak és hatalmas akaraterejének köszönhetően hamar felépült, karácsonykor már önállóan járkált a lakásban.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Margit néni szintén sokat dolgozott egész életében. Besegített a pékségbe, a háború alatt segélyeket osztott. Akkor két gyerekkel volt otthon egyedül, a legkisebb 1947-ben született. Mindig békességben éltek a férjével.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Köszönöm, csak megvagyok. Néha gyengébben, néha jobban. Sokat alszom - mondja Margit néni. Gyenge a látása, de a napi sétát, ha segítséggel is, ő sem hagyja ki.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

A beszélgetés során az is kiderül, a családi legendárium szerint eredetileg nem is Katona nevezetűek. Gyuri bácsi nagyapja Márton vezetéknévre hallgatott. Kilenc évig katonáskodott Milánóban, s a hosszú távollét meg a faluban lévő sok azonos név oda vezetett , hogy sokáig Katona Mártonnak hívták. Aztán maradt a Katona... Elidőzünk a hosszú katonáskodásnál, akkor az a sors volt , összegzi Gyuri bácsi. A múltat felszínre hozva, szívesen emlékszik vissza nagyapja feleségére, Rozi mamára, aki olyannyira értett a gyógyfüvekhez, hogy messze vidékekre is elvitték gyógyítani.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Visszatérünk a jelenbe. Hat unoka, ugyanennyi dédunoka és egy ükunoka boldog, büszke nagyijai ők ketten.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

- Gondolhatja, elvittek Szombathelyre, Mária lányomékhoz. Leültem, az ölembe tették a három hónapos kisbabát. Csak csendesen nézegettük egymást. Ilyen az élet...

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.

Gyuri bácsi november 2-án lép a 98. életévébe, Margit néni karácsonykor. Isten éltesse őket.