Makettek: csodák, de nem játékszerek (fotókkal)

Biztosan nem egy kisgyereknek jelentett csalódást, hogy az Apáczai termeiben kiállított rengeteg repülőhöz, hajóhoz, autóhoz, katonafigurához nem szabadott hozzányúlni – kifeszített kordon és több tiltó felirat jelezte, hogy ugyan a csodák birodalmában járunk, ám amiket látunk, nem játékszerek. Aprólékos gonddal, nemegyszer évben mérhető időn át épített, illetve hosszú kutatómunka és előtanulmányok árán tökéletesített kicsinyített másokról van szó, melyek legnagyobb értéke az élethűség.

E tekintetben egészen hihetetlen részletgazdagságot produkált a budapesti Kovács Imre munkája, a kategóriájában aranyérmet nyert, illetve a kiállítás „legszebbjének” járó különdíjat is bezsebelt 1956- os tüzérségi teherautó. A Ferenc körúti (macskaköves, villamossínes) miliőbe helyezett, ágyút vontató harci járművet kiégett állapotban ábrázolta a modellező, akinek így aprólékos gonddal kellett elkészítenie a megsemmisült gumiköpenyekből előbukkanó huzalozást, a vezetőülés kilógó csupasz rugóit, illetve a motor minden apró részletét.

– Örülünk, mert valóban jól sikerült a rendezvény, melyen a makettek minőségi fejlődése szinte ugrásszerű volt – utalt a Farkasfalka tagja, a kiállítás és verseny fő szervezője, Szekér Géza arra, hogy a mezőnyben sok neves modellező is felbukkant. – Fontos bemutatkozási lehetőség egy ilyen rendezvény minden makettezőnek, hiszen bár szobai, és legfeljebb szakköri nyilvánosság előtt űzhető hobbiról van szó, azért igazán úgy kapható visszajelzés, ha az ember megmutatja a munkája eredményét a nagyközönségnek.

Az Apáczaiban egyébként a közönség nagyságával sem volt hiba, többek közt éppen azért volt ingyenesen látogatható a rendezvény, hogy minél többen felkeressék. –

Zárás után, estébe nyúlón is zajlott a diskurzus a szaktársak között – mesélte a „színfalak mögötti” életről Szekér Géza. – A modellezőké egyébként is összetartó és nagyon segítőkész társaság, az eszmecsere interneten is folyamatos közöttünk, de a személyes találkozó az igazi.