Állati lakótársunk

Saját tapasztalataimról mesélek, ugyanis 60 négyzetméteren élünk egy közepes testű, németjuhász szukával.

Őszintén megmondom kezdetben elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy kutyával éljek együtt, de azóta el sem tudnám másképp képzelni az életemet.

Két évvel ezelőtt, mikor a kutyatartás mellett döntöttünk, szakemberek véleményét kértük ki, ők láttak el hasznos tanácsokkal. Lang Ferenc és Gróf Krisztián zalaegerszegi kutyaiskola vezetői segítettek nekünk abban, hogyan váljunk jó gazdivá. Azzal kezdték: ahhoz, hogy jól szocializált kutyánk legyen, fél évig velünk kell, hogy lakjon a lakásban. Nem tartottam ezt annyira jó ötletnek, de hát legyen, a kutyáért mindent felkiáltással. Rendben, a fél év gyorsan eltelik, majd utána kikerül az eredetileg szánt helyére, a hétvégi házhoz. Megjegyzem, a kutya kétéves és velünk ébred...

Doyle, a kétéves németjuhász szuka a családi asztalnál. Ma már kifejezetten hiányzik, ha valami miatt nincs otthon

Ha amellett döntünk, hogy megosztjuk egy négylábú kedvenccel a lakóterünket, érdemes néhány dolgot megfogadni, hogy a későbbiekben minden gond nélkül együtt tudjunk élni. Vegyünk neki etető-itató tálat, jelöljünk ki egy sarkot a lakásban, ahol ezeket elhelyezzük. Fekhelyre is gondolni kell, a kutya méretétől függően ezen a későbbiekben lehet, hogy változtatni kell. Kezdetben a kiskutya kb. napi 16-18 órát alszik, ezenkívül iszik, eszik, ürít. A szobatisztaságra való szoktatáshoz türelem és egy állandósított felmosó vödör is szükséges. Három hét alatt sikerült elérni nálunk, hogy a kutya tudta, kint, a fűben kell elvégeznie a dolgát. Persze azért kisebb balesetek elkerülhetetlenek, de nem szabad érte bántani újdonsült lakótársunkat. Van, aki újságpapírral vagy ronggyal próbálkozik, hogy egy helyre pisiljen a házi kedvenc, mi a mozdulatait figyeltük és azonnal rohantunk le vele az elsőről. Lehet tudni, ha felébred, ha evett vagy nagy játék után, biztosan le kell vinni, de elég hamar jelezni fogja, ha valami dolga akad.

Gondolni kell arra is, hogy nem tudunk 24 órát a kutyával lenni, és ha egyedül hagyjuk a lakásban, pakoljunk el minden olyan dolgot, amely veszélyt jelenthet, és persze azokat is, amelyeknek nem szeretnénk, ha bajuk esne. A bőrcipő a tűhegyes fognyommal nem túl esztétikus, pláne ha a bélése kívülre kerül, mert kutyánk éppen azt találta meg.

Muszáj, hogy az elején felállítsunk szabályokat, például a fürdőszobába nem mehet be és a gazdi ágyában sem fetrenghet. A szőnyegeket is érdemes elpakolni, lehet a lelógó függöny is izgatni fogja a fantáziáját.

Félreértés ne essék, nem szeretnék senkit lebeszélni, de azért jó ha tisztában vagyunk vele, hogy a korábban makulátlan lakásunk változni fog.

A kutya igényli, hogy folyamatosan foglalkozzunk vele, erre remek a kutyaiskola, ahol jó alapokat szerezhetünk, de utána a mi felelősségünk, hogyan alkalmazzuk az ott tanultakat a hétköznapokban.