Testhorror és felnőtté válás

Justine-t (Garance Marillier) felveszik az állatorvosi egyetemre, és ahogy az lenni szokott, a gólyáknak számos próbát kell kiállniuk. A visszahúzódó, vegetáriánus lánynak az egyik alkalommal nyúlvesét kell ennie, ettől kezdve pedig elszakad benne valami, és egyre jobban kívánja a húst. Többek közt az emberét is... Nem kell azonban egyből a szívünkhöz kapni, a Nyers nem egyszerűen testhorror, ami az öncélú erőszakot hirdeti. Legalább annyira felnövéstörténet is. Egyszerre szemlélteti a mindenkiben megbúvó ösztönlényt, a kiszakadást a komfortzónából, illetve a szexualitásunk felfedezését.

Justine változása remekül nyomon követhető, hála többek közt az őt megformáló Garance Marillier-nek, aki parádésat alakít. Szenzációs, ahogy kezdetben szende szűzként bujkál a tömegben, később pedig már kvázi ragadozóként pásztázza a táncteret egy buliban. Minden érzelem leolvasható az arcáról és van annyira komplex jellem, hogy végig árnyaltan lavírozzon a hős és antihős fogalma között. Ha már az érzelmeknél tartunk, a film ezen a téren is működik. A főszereplő kapcsolata a testvérével számos pálforduláson megy keresztül, a meghatón át egészen a bizarrig. Justine meleg szobatársával való viszonya nemkülönben változatos, ugyanakkor mindvégig emberi tud maradni.

Ducournau egy afféle művészhorrort készített, amelyben tény, hogy helyenként vizuálisan sokkol, mégsem feledkezik meg a tartalomról. Ügyesen használ szimbólumokat, amik nem feltétlenül a legkiforrottabbak, mégis számos dologra reflektálnak. Az már más kérdés, hogy a néző képes vagy egyáltalán akarja-e felfedezni ezeket az értékeket. Egy ilyen alkotásnál mégiscsak az foglalkoztatja leginkább az embert, hogy mennyire durva az összkép. A Nyers képes gyomorfogató lenni, de aki látott már néhány horrort, nem fog meghökkenni a vérmennyiség láttán. Az ereje sokkal inkább a realitásában rejlik. Ducournau effektíve természetesnek ábrázolja a természetellenest, a kannibál pedig nem fiktív lény, mint egy vámpír vagy zombi. Nagyon is valós, ettől válik ijesztővé, holott a szó klasszikus értelmében egyáltalán nem félelmetes film a Nyers.

Mivel nem egy kommersz alkotásról van szó, így a célközönséget is nagyon nehéz behatárolni. A bizarr történet és az olykor groteszkbe átforduló jelenetek azonban ne szegjék senki kedvét, aki valami másra, autentikusabbra vágyik. Ez az ízig-vérig európai különlegesség ugyanis számos fordulatot tartogat, a hangulata briliáns és a felnőtté válással járó kérdéseket sem láthattuk még így keresztezni a testhorroral. Jó étvágyat hozzá!