A vicc komolyra fordult, ma már maguk termelik meg, amit megesznek

Tóth Péter városban nőtt fel, jószágot, mezőgazdaságot korábban csak gyerekként, salomvári nagyszüleinél láthatott. A 39 éves tűz-, környezet- és munkavédelemmel foglalkozó vállalkozó feleségével, kislányával öt éve vásárolt a megyeszékhely ságodi részében családi házat. Az udvaron ott álltak a régi ólak.

Tóth Péter a fogolyszínű csirkékkel, csaknem egy évig nevelik őket, míg vágásérettek lesznek. Az internetről sajátitották el a tudnivalókat. Fotó: Arany Gábor

- Viccelődtünk a feleségemmel, amikor megláttuk: itt lesznek a disznók, az udvarban meg a csirkék. Nem gondoltuk, hogy rá egy évre már tényleg állatokkal foglalkozunk - idézte a kezdeteket. - Egy-két tucat csirke, kacsa volt a kezdő létszám. Interneten néztek utána a tudnivalóknak, s hogy jó tanulók voltak, az első állomány levágásakor ébredtek rá.

- Addig mi is boltban vettük a húst, igyekeztünk megbízható kereskedőket találni, de amikor az első saját nevelésű szárnyasok a tányérra kerültek, rájöttünk, ez az igazi íz - meséli büszkén.

A kezdő gazdák zsákutcákba vezető próbálkozásain hamar túljutottak.

- Először sok helyről vettünk hibrideket, nem váltak be: kényesek, nem kotlanak. Ezért a régi fajtákat kerestem, Gödöllőn találtam rájuk, ott tenyésztenek őshonos magyar állatokat. Csirkéből ma már csak fogolyszínű magyar tyúkokat tartunk, most 80 felnőtt és 60 csibe az állomány. Nem volt olcsó, és nem is öt hét alatt lesz vágásérett, mert majdnem egy évig nevelkednek nálunk. Viszont nem kell gyógyszerezni, se oltani, igénytelen, jól kotlik. Csak fiatalon kapnak tápot, utána, búza, kukorica, fű a menü. Azóta nem veszünk csirkehúst, nem költünk tojásra. Nem lehet a boltihoz hasonlítani az ízüket, és a legfontosabb: tudjuk, mit ettek az állatok, ami nem utolsó szempont, hisz' a hírek időről-időre élelmiszerbotrányokról szólnak - tette hozzá.

A szárnyas sereglet része ma már a tucatnyi bronz-, valamint rézpulyka. Nemcsak húst adnak, tökéletes kotlók is, ugyanis egymás után három turnust is végigülnek. Tóth Péter ezért már a keltetőgépük leállítását fontolgatja.

- Megbízható szerkezet, 180 tojás is belefér, csak munkaigényes, mert naponta kétszer kell a tojást forgatni, párásítani, miközben ezt az állatok maguktól megcsinálják - mosolyogta el magát.

Időközben a szárnyasok közé a csigaevő, a néma és a régi magyar kacsa is bekerült. Fő szempont kiválasztásuknál is az igénytelenségük volt. Két éve meg az öreg disznóól kapott újra lakókat: két mangalica érkezett a ságodi portára.

- Interneten cseréltem őket. Félig viccből tettem fel a hirdetést, hogy kakast cserélek disznóra, de jött rá jelentkező. Két malac egy tucat kakast ért. Egy év alatt 140 kilósra is meghíznak, és adnak 100 kiló zsírt is. Így már disznóhúsért se megyünk boltba, és az étolajat is száműztük a konyhából - említi a következő fejezetet.

Ha már vett egy régi traktort, a hozzá való szerkezetekkel,  kellett hozzá némi föld is

Ma már a takarmány zömét is a család termeli meg, térünk át a az iperedő háztáji gazdaság következő fejezetére.

- Nem akartam földet venni, aztán mégis lett, az egész kicsit hasonlított arra, ahogy a mezőgazdaságba belefogtunk. Nagyon szeretem a régiségeket gyűjteni és régóta kerestem az egykor híres Dutra kis traktorát, az UE 28-ast. Csonkahegyháton akadtam rá, de a gazdája csak úgy adta el, ha az összes hozzávaló szerszámot, pótkocsikat, ekéket, sorkihúzót, talajművelő gépet elhozom. Megegyeztünk, már mindenem megvolt a földműveléshez a földön kívül - nevette el magát.

Ma már ez is múlt idő, a gép nem sokat pihen, mert a kis Dutrával Gébártnál 0,6 hektáron forgolódik. Megtermeli a takarmány háromnegyedét, és jut a családnak is. A krumpli szintén régiféle, nem igényel sok törődést, ráadásul a kolorádóbogár se szereti, csak kissé lassan fő meg. A kukorica főleg a jószágoké, a tönkölybúzából viszont rendszeresen kerül az asztalukra is; kis házi malomban őrlik meg az otthon sütött kenyerükhöz valót, ismertetett meg a családi élelmiszerláncuk újabb szemével.

Ha a mindennapi elfoglaltságot adó gazdaságban, a munkában, vagy inkább a hobbijukban megfáradnak, leülhetnek kis halastavuk partjára. Az esővízzel táplált, sás, nád, töklevél szegélyezte tóka a családi ház udvarában nemcsak békák otthona, a víz fodrozódása elárulja azt is, merre járnak a kárászok és pontyok.

- A család karácsonyi, ünnepi ebédjéhez innen szeretném kifogni a halakat - osztotta meg tervét búcsúzóul Tóth Péter.