Csertalakos, a „megszállitás” faluja új népességre várna, most huszonegyen élnek itt

Jobbágy Zoltán tanár, rajzot és történelmet tanít a közeli tófeji általános iskolában, tősgyökeres csertalakosi, ő a polgármester a faluban. A csöppnyi polgármesteri irodában átmenetileg helyet kaptak egy rajzkiállítás tablói, jelezvén, sokan szeretnek rajzolni a környéken. Az épület, ahol találkozunk, harangtorony, közösségi terem s önkormányzati székház egyben. Zoltán történelemtanári volta arra késztetett, hogy alaposan utánanézzek a kis falu történelmének, s a Zala megye helytörténeti lexikona – Kéziratos regesztagyűjteményben jóval bővebb, érdekesebb adatokra leltem annál, mint amit a különböző összefoglalók tartalmaznak. Kicsi falu, gazdag múlttal…

A település első említése 1353-ból való: „possesioLakus”, majd Cheplakus néven. 1426-ban Egyedlakos volt a neve, majd 1773-ban már Cserta Lakosnak hívták. Előzőleg, a török időkben a falu elnéptelenedett, majd az Eszterházy-uradalom része lett. Új betelepülőket toboroztak. Erről így olvashatunk a helytörténeti gyűjteményben: „1699. dec. 12: Esterházy Gábor a mumori Koczván Gergely zsellérének a Cserta vize között, Lakos nevű pusztáját „megszállitásra” kiadja. Maga egész telket kap, utódaira is kiterjedő joggal és mentesítve minden cenzustól és szolgáltatástól, valamint robottól”. De mit értünk megszállitás alatt? – kérdeztük dr. Vándor László nyugalmazott múzeumigazga­tótól. „A megszállitás újratelepítést jelent, ez egy régies, ritkán használt kifejezés. Az újratelepítéskor a földesurak mindenhol különböző kedvezményeket adtak, különben miért költözött volna bárki egy puszta telekre?” Itt is így volt, az első telepeseknek nyolc év teljes adómentességet adtak, csak a tizedfizetés volt kötelező. Az első telepes, Koczván Gergely zsellérének ma már nyoma sincs, ilyen nevűek nem élnek a faluban.

Csertalakosnak elzártsága miatt lélekszáma sosem volt  magas. 1728-ban feljegyezték, az elnéptelenedés szélén van, erdők, mocsarak közt, eldugott helyen fekszik, területe szűkös, legföljebb árpa, rozs és zab terem.

Vallására vonatkozó bejegyzést a szombathelyi püspökség megalakulását követően olvashatunk, amit 1779. július 11-én jegyeztek: a szombathelyi Szili János püspök Esterházy Miklós herceghez írt levelet, amelyben tájékoztatta, hogy a pákai parókia túl nagy, 18 filia tartozik hozzá, így Gutorföldét kellene „anyává” szervezni. Ebbe a nemesek bele is egyeztek és már ki is mérték a plébánosnak s a tanítónak a telket. Ehhez kellene csatolni „leányként” Náprádfát, Szentpéterföldét, Csertalakost és Zebeckét.

 1805-ben történt meg a nem nemes népesség első, katonai célú összeírása. Ekkor Csertalakost 83-an lakták. Későbbi adatok szerint 1880-ban 126-an éltek itt, 1900-ban 182-en, 1930-ban 185-en, 1960-ban  172 lakosa volt a falunak és 45 lakóház állt ott, de Jobbágy Zoltán szerint ekkor már inkább bontottak, újat nem építettek, csak a kétezres években vendégházat, mégpedig Józsi bácsi. De ki Józsi bácsi?

– Németh József, az elődöm, aki 24 évig volt polgármester és most, 93 évesen ő a falu legidősebb polgára – invitál egy takaros portára Jobbágy Zoltán.

Kilencvenhárom éve teljes súlyával, nehezen mozogva fogad bennünk Németh József. Egy kicsit bíbelődik a hallókészülékével, miközben felesége, a 82 éves Marika néni szelíden kérdezgeti: Papa, hallasz?

– Csak azt nem hallom, ha pénzt kérnek tőlem – mondja, Marika néni meg emígy folytatja: – Az újságíró arra kíváncsi, miként mentek a dolgok, amikor te voltál a polgármester?

– Fölkerültem Pestre, ott jártam az elemi után a következő négy osztályt. Újpesten laktam, ahol a Zsengellér focizott. Tudják, ki volt ő? (Bólintunk.) Aztán jött a háború, Csepelt bombázták, a gyár két napig égett. Haza kellett jönnöm, az iskolát már Egerszegen fejeztem be. Apámnak volt cséplőgépe, aratás után mindenkinek dolgozott a környéken. Jött a téesz, minden odalett. Onnan mentem nyugdíjba, s választottak meg polgármesternek. Beneveztünk a nemdohányzó falu pályázatra, harmadikak lettünk. Nyertünk százezer forintot, amit betettünk a takarékba. Megépítettük a faluban a vízvezetéket, úgy, hogy az senkinek sem került pénzébe. Építettünk szabadidőparkot kilátóval, majd lett tévéhálózat is. Nem is lett volna nagy baj, csak egyre fogyott a falu népe. Sorra költöztek el a fiatalok, elfogytak a házaktól a jószágok. Sohasem volt ez nagy falu, de mostanra alig maradtunk – mondja Józsi bácsi, aki Csertalakos 671 éves történetének hetedét megélte.

– Tavaly beteg lettem, akkor a gyerekeim elvitték a háztól a majorságokat. Be kellett látnom, nincs tovább állattartás – említi Marika néni…

Néhány házzal odébb Kovács Gitta, karján a tízhetes Olíviával, Csertalakos legifjabb lakójával, a kapuban fogad bennünket.

– A férjemmel a Flextronicsban ismerkedtünk meg Egerszegen, s úgy döntöttünk, hogy itt maradunk a faluban. Olyannyira komolyan gondoljuk ezt, hogy vettünk itt egy házat, ide tervezzük a jövőnket. Szeretnénk még gyermeket, az is lehet, hogy nem kell visszamennem a gyárba. Kicsi falu ez, csendes, gyerekneveléshez ideális – véli az édesanya.

A polgármester a közösségi házban egy oklevelet mutat, melyen az áll, hogy a 2021-ben született Fülöp Levente és családja, illetve a település önkormányzata vehette át a Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házak országos hálózata által adományozott „Királykisasszonyok és Királyfiak Otthona” címet. Évenként egy megyei település kaphatja meg ezt, mégpedig az, ahol az előző év december 31-ig megállapított statisztikai állandó népesség létszámához viszonyítva legnagyobb százalékos a létszámnövekedés. Csertalakosban a 2021-es születésszám alapján 16 állandó lakosra egy kisgyermek született, így a településen az élveszületések számának különbsége ezer lakoshoz viszonyítva 62,5 százalék. Ezzel az aránnyal a község elnyerte a címet, a valóságban bármennyire is fogy a falu lakossága…

– Hát nem érdekes? Egyetlen születéssel is lehet díjat nyerni. Most már két kicsi él a faluban, de meglehetősen gyér a lakosságszám. Akik állandóan itt élünk, 21-en vagyunk, ház meg negyven körül van. Több külföldi családnak van nyaralója, de közülük csak egy német házaspár él a faluban állandó lakosként. Legalább még hét külföldi, osztrák, német tulajdonban lévő épületünk van, lakóik a nyarat töltik itt. Több magyar pár is vett ingatlant, vannak egerszegiek, pestiek. Legutóbb egy fővárosi restau­rátor vett meg egy épületet. Boltunk nincs, autóbusz is csak egyszer jön be hozzánk reggel, másnap reggelig nincs tömegközlekedés. Tény, a környék gyönyörű, bár eldugott helyen van. Azért a vendégházunkra rátalálnak, s a kerékpárosok is felkeresik a kilátótornyot, ahonnan pazar táj tárul a szemünk elé. Azért azzal is tisztában vagyunk, hogy a népességgyarapodásra nem számíthatunk – véli Jobbágy Zoltán.