Willmanné Kovács Edit a sport, a mozgás szeretetére neveli a diákokat

Edit nem nagykanizsai, Győrben született, a város már az ő gyermekkorában is a sport fellegvárának számított.

– Talán ennek az élménye, a hatása határozta meg, hogy milyen irányba indulok el – mesélte. – Nálam családi minta egyáltalán nem volt, talán az általános iskola vezetett a tanári hivatás és a sport irányába. A tanítóképző gyakorló általános iskolájába jártam, ahol a pedagóguspálya szépségeire irányult a figyelmem, hiszen láttam a tanítók tevékenységét. Közben az intézmény is megannyi sportlehetőséget kínált, és kitárult előttem a világ. Akkoriban az atlétikában találtam meg önmagam, a közösségi lét fontos volt számomra. Az ősi ETO pályára nagyon szerettünk kijárni, sok időt töltöttünk ott. Emellett kimagasló volt országos szinten Győr kézilabdaélete, a Rába-ETO női és férfi szakágát mindenütt ismerték. A labdajáték is vonzott, bár az élsport kevésbé, inkább a tanulás mellett döntöttem. Persze játszottam a Rábatext kézilabdacsapatában, ezt egyfajta örömjátékként jellemezném. 

A pályát a Rábca folyó medrében alakították ki, a győri olajgyár tövében, jellegzetes szagokkal, amit ha megérezne, most is kellemes érzéseket idézne benne. Ez a terület manapság is a sportok központja, szabadidőparkot alakítottak ki ott. Ahol egykor kézilabdázott, most férfiak rúgják a labdát, és kispályásmérkőzéseknek ad helyet.

– A Révai-gimnáziumba jártam, ahol szintén meghatározó élményeket kaptam az ottani testnevelőktől, és egyenes út vezetett a Testnevelési Egyetemre – mondta. – Ott viszont egy sérülés veszélye miatt végleg szakítottam a kézilabdával, s a testnevelés szak mellé gyógytestnevelő diplomát szereztem. Talán az élet rendezte így, a tömegsport, a sport mint az egészségmegőrzés terepe vált fontossá számomra. Ez a kettő együtt tette kerekké az életemet, a hivatásomat. A Kanizsai Futóklub egyik alapító tagjaként élhettem ennek a kedvtelésemnek, de a mai napig szívesen kerékpározom, úszom, gyalogolok és többféle más sportágat is szívesen kipróbáltam.

Willmanné Kovács Edit gyógytestnevelői diplomájával az 1980-as években Nagykanizsán a mai Szivárvány EGYMI jogelődjénél helyezkedett el. A gyermekei születését követően az azóta megszűnt Hunyadi-iskolába került, onnan az 1990-es évek közepén került a Bolyai-iskola csapatába, ahol a mai napig tanít. A gyerekekkel számos sportágban értek el sikereket. Edit a mai napig úgy érzi, a tanulókat motiválni kell, önbizalmat adni nekik, hogy felvegyék a ritmust, mozogjanak, és a sport a felnőttkorukban is a boldogság érzését adja nekik. 

– A legemlékezetesebb élményeim közé tartoznak a tömeges futóversenyek a gyermekkoromból, amikor a célban egyrészt annak örültem, hogy lefutottam, másrészt a gratulációknak – fogalmazott. – Sok apró emlék adja az életemnek azt az élményét, amit a sportnak köszönhetek. Manapság a kerékpározás a közlekedést, a szabadságot és az egészséges életmódot jelenti számomra, ezért szinte az egész tanévben minden nap a palini városrészből a nagykanizsai Erzsébet térre biciklivel megyek az iskolába.

Willmanné Kovács Edit a stafétát Zsámár Krisztián egykori kosárlabdázónak, edzőnek és a Bolyai-iskola testnevelőjének adta át.