A Zalai Hírlap idén a nehéz sorsú állatokon segít akciójával

Felbolydul a telep, amikor megérkezünk. A kutyák éktelen csaholásba kezdenek, védik portájukat, ám hirtelen valami megváltozik. Egy pillanatra csend és mozdulatlanság lesz úrrá az állatokon, majd mindegyik boldog farokcsóválásba kezd, hiszen a fák szegélyezte úton feltűnik egy autó, melynek sofőrje megtanította őket arra, hogy a kéz nemcsak bántani, simogatni is tud. A Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat zalaszentlőrinci telepén járunk. Itt minden kutyának megvan a maga szomorú története, ám a verés, kínzás, éheztetés már a múlté, ezek az állatok megmenekültek, rengetegen várnak azonban még segítségre. Idén, hagyományos karácsonyi adományakciónkban ezt a nemes célt karoltuk fel: a Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálatnak gyűjtünk, olvasóink segítségét kérve.

Az Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megyei Egyesülete a nem megfelelően tartott, bántalmazott, éheztetett, megkínzott állatok védelmére jött létre három éve. A zalaszentlőrinci telep átmeneti menedék a megmentett kutyák, macskák számára, ahol a szükséges testi-lelki rehabilitáció után végleges, szerető gazdijukra várhatnak egy megpróbáltatásokkal teli időszak után.

– Munkánk során rengeteg emberi és állati sorssal, nehézséggel találkozunk. Általában bejelentésre megyünk ki és sok esetben a rendőrség, az illetékes jegyző és az állategészségügyi állomás segítségével intézkedünk, hatókörünk az egész megyére kiterjed – mondja Igaz Klaudia, az egyesület elnöke.

A szervezetet egy maroknyi elszánt önkéntes csapat tartja életben, mindenki főállása mellett, szabadidejében menti az állatokat. Az évek során több száz kutya életét tették jobbá. Igaz Klaudia például régről őriz a szívében egy alkoholista férfitól mentett ebet, aki később egy idős hölgy egyetlen társa lett.

Igaz Klaudia és egy sokat szenvedett kutyus, Remény. Sok helyen kél el a szolgálat segítsége Fotó: Katona Tibor

– Van kutyánk, amelyik három napig feküdt egy településtábla alatt és egy pléhdobozzal játszott. Mivel valószínűleg ott tették ki az autóból, nem mozdult onnan, remélve, hogy gazdája egyszer visszatér – meséli Klaudia, aki egy egészen elképesztő történetet is felidéz: – Nyáron mentettünk egy faluból öt kutyát. „Gazdájuk” félméteres láncon tartotta az állatokat és kukoricadarát etetett velük. A kutyák csontsoványak voltak és rettegésben éltek, mostanra azonban mindannyian szerető családra leltek. Rezgőt – mutat az egyik kennel felé – egy bódéba bezárva tartották és valószínűleg bántalmazták is, mert annyira rettegett, hogy hetekig ránk sem mert nézni, ám mostanra kiegyensúlyozott kutya vált belőle.

Barlahidán pedig az aratók találtak rá a búzatáblában nyolc újszülött kiskutyára, a kölykökért a járőrszolgálat több ezer főt számláló facebookos közössége egy emberként aggódott. Egy ideiglenes befogadónak hála három közülük életben maradt s mára otthonra is talált.

– Ha a Facebook nem lenne, már mi sem lennénk. A közösségi oldalon minden problémánkat, sikerünket megosztjuk követőinkkel, akikkel együtt sírunk, együtt nevetünk.

A nyilvánosság különösen fontos az egyesület életében, hiszen kizárólag adományokból tartják fenn magukat. A kenneleket spórolt pénzükből építették, de nagy összegek mennek el az állatorvosi kezelésekre, oltásokra, chipekre, és sokba kerül a kutyák ellátása is, telepükön jelenleg mintegy 30 kutyáról gondoskodnak. Így gyakran megesik, hogy a telefon- és benzinköltséget saját zsebből finanszírozzák az önkéntesek.

– Vannak időszakok, amikor megijedünk: hogyan lesz tovább, de végül valahogy mindig megoldódik a probléma. Szerencsére sok jó ember van és nagy az összefogás. Ha mindenki csak egy picit tesz hozzá, komoly dolgokat lehet véghezvinni – szögezi le Klaudia, aki internetes bejegyzéseiben csak Angyalként emlegeti azt az állatvédőt, aki kétezer négyzetméteres telket vásárolt az egyesületnek Zalaegerszegen, így hamarosan költözhetnének Elvileg.

– Két és fél éve vagyunk Zalaszentlőrincen, a telep azonban nem a miénk, hanem egy vállalkozóé, aki befektetési céllal vásárolta a területet, de megengedte, hogy amíg nem találunk mást, itt maradjunk. Ez hatalmas segítség volt számunkra, azonban ide nagyon körülményes a kijutás, nem csak nekünk, a gazdijelölteknek is. Sokan a várostól való távolság miatt nem is tudnak rólunk, így pedig nehéz otthont találni kutyáink számára.

Az új telek azonban új reményt jelent, igaz, a költözéshez még sok minden hiányzik.

– Először is muszáj körbekerítenünk a területet, ami hatalmas költség. Be kell köttetnünk a vizet, s további kennelekre is szükség lesz. Egy zalaegerszegi cégtől kaptunk egy régi konténert, aminek a tetejét letépte a szél, így muszáj felújítani. És szükségünk lenne műanyag hullámpalára, hogy ne ázzanak el a kutyák. Ennyi pénzt azonban az adományokból képtelenek vagyunk összespórolni.

A járőrszolgálat ráadásul nem csak a mentésre és a telep fenntartására költ, önkéntesei ott segítenek, ahol tudnak. Vállalták például, hogy több nehéz sorsú családot támogatnak állataik ellátásában, s bizonyos helyzetekben átvállalják az ivartalanítás költségét, mert, mint vallják, ez kevesebbe kerül, mint az ennek hiányában megszülető, majd nagy valószínűséggel utcára kerülő kölykök ellátása. Mint Klaudia megjegyzi, ekkora szükségük talán még soha nem volt a segítségre, mint most.

A kérdésre, hogy mi motiválja, rövid a válasz: a kutyák.

– Ez számomra gyerekkori álom. Az első esetek persze, mint mindenkit, nagyon megviseltek, muszáj azonban hozzászokni a hozzászokhatatlanhoz, hisz a következő kutya már vár, nincs idő magunkat sajnálni.

A Zalai Hírlap idei adománygyűjtő akciójával az Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megyei Egyesületét és rajta keresztül a bántalmazott, éhező, utcára rakott kutyákat segíti.

A támogatáshoz szükséges számlaszámot a következő: Zalai Hírlap Adomány: 10300002-10583135-49020119