Átlépni válságon, túlélni tragédiát

A érdeklődők nem fértek be a Zalaegerszegi Törvényszék dísztermébe, olyan sokan voltak kíváncsiak a sokat publikáló és mély vallásosságáról híres idegsebész előadására, amit a házasság hete programsorozatának keretében, „A házasság ereje örömök és tragédiák elfogadásában” címmel hirdettek meg. A Csókay házaspár nem titkolta a nyilvánosság előtt, hogy kapcsolatuk túlélt néhány válságot, s két évvel ezelőtt elveszítették legkisebb gyermeküket. E megpróbáltatások kínjaiba is beavatták a hallgatóságot.

- Az ember élete és benne a házassága szorosan kapcsolódik a hitéletéhez, annak fejlődéséhez. Gyermekkorunk hite olyan, mint amikor belépünk egy szobába, ahol gyönyörű festmények vannak a falon, és a maga egészében látjuk a csodát. A házasságkötéskor is ilyen egész csodával találkozunk. Csak sajnos nem tart sokáig. Mert miként megkopik gyermekkorunk hite, úgy képesek vagyunk a házasságba vetett bizalmunkat is elveszteni, nem tudjuk megtartani a holtodiglan, holtomiglan jellegét, elfeledjük mit fogadtunk meg és mire esküdtünk az Úristen színe előtt. Sötét szobába érkezünk, már nem látjuk azt a csodálatos egységes alkotást, amit a Jóisten létre akart hozni bennünk. Elkezdődik a tapogatózás, amit házassági válságnak titulálunk.

Dr. Csókay András és felesége előadása sok érdeklődőt vonzott, zsúfolásig megtelt a Zalaegerszegi Törvényszék díszterme Fotó: Pezzetta Umberto

A sebészprofesszor szerint ennek az a legfőbb oka, hogy már nincs jelen a házastársak között az a harmadik személy, akivel szépen lehetne élni, akivel ki lehetne tartani hűségben, szeretetben, s ez a harmadik személy a szentségi házasságban az Úr Jézus Krisztus. Ha elvesztjük ezt a „szerelmi háromszöget”, bajba kerül a házasság. Dr. Csókay András és Altay Daniella házassága viszont egy egészen másmilyen „szerelmi háromszög” miatt került többször is mélypontra.

- Hatalmas diákszerelemmel kezdtünk. Daniella 14-, én 16 éves voltam, amikor összeismerkedtünk a szigligeti strandon. A Jóisten kegyelméből minden válság után vissza tudtunk találni ehhez a kezdeti, tiszta érzéshez, a bennünk lévő eredendő jósághoz. A bajok forrása, hogy az emberek összekeverik a testiség előbbre valóságát a lelkiség előbbre valóságával. A gyermekkori szép tiszta lélek akkor törik darabokra, amikor a fiatalok a házaséletet már az esküvő előtt gyakorolják, s az így elveszíti a misztériumát. Nem csoda, hogy ezután a csalódások, a válások, az újabb és újabb párkapcsolatok sora következik. A mi házasságunkban én voltam a tékozló fiú - ismerte be bűneit a professzor. De szerencsés ember, hiszen felesége megbocsátotta.

- Akkor érdemes megbocsátani, amikor az ember szívéből fakad. Azt éreztem, hogy az én gyermekeimnek nem lehet más az édesapjuk és nekem nem lehet más az életem társa, egyedül csak a férjem. Úgy gondoltam, ami húsz éven át olyan jól működött, azt érdemes megmenteni. Érdemes kivágni a rossz részt és a jókat összeragasztani. Hogy mitől működik jól egy házasság? - kérdezett vissza Daniella asszony. - Hogy boldoggá tesz, ha minden nap örömet tudok szerezni a páromnak. Ezek egészen apró dolgok is lehetnek, de erőt ad az embernek az élethez, hiszen nem csak egymással, hanem egymásért is élünk.

Mint elmondták, életük nagy tragédiájában is az anya vállalta a nagyobb terhet.

- A kisfiunk halálában is erősítettük egymást. Eszünkbe sem jutott sem egymást, sem a Jóistent vádolni - hangsúlyozta Daniella asszony. - A tragédiát a betegség és a baleset szerencsétlen egybeesése okozta. Nem gondoltuk, hogy előfordulhat, nem kellett, hiszen egy epilepsziás gyermeknek nem kell meghalnia. Igaz, körükben hússzoros a baleseti halálozási arány, mint az egészségeseknél, de akkor még nem tudtuk. De nem vádoltuk egymást, hanem összekapaszkodtunk. András bezárkózott, fájdalmával, szomorúságával elvonult. Én ezt nem tehetem meg a családommal, hiszen még van négy gyermekünk. Azt hittem a szívem megszakad, amikor az akkor 31 éves fiúnk megkérdezte: „Mama, leszünk mi még boldog család?” Nekem kellett a hitet adni: „igen, lehetünk mi még egy boldog család”. Nem könnyű még most sem, nagyon nagy űrt hagyott maga után a kisfiúnk. Úgy éreztem, az a feladatom, hogy a család számára pótoljam őt. És pótolnom kellett az apát is, mert akkor ő egy évig erre képtelen volt.

- Egy ilyen tragédia ugyanolyan kemény próbája a házasságnak, mint a hűtlenség okozta válság - tette hozzá Csókay professzor. - Ilyenkor jön rá az ember, hogy a pislákoló hite még milyen messze van a teljes világosságtól!

Döbbenten nézzük a kivetítőn a fényképet, amelyen a család látható a halott kisfiúval, a sírva ráboruló édesapával, az édesanyával és az egyik lánytestvérrel.

- Tessék! Itt a képen a szent háromság! - mutatta dr. Csókay András. - Apa, anya, a gyermekek. S ez akkor is működik, ha történetesen, mint ezen a képen, az egyik gyermek már halott. Hihetetlen, ma sem értem! A kertünkben lévő ócska medence 20 centis vízében találtuk holtan. Valószínűleg egy könnyű epilepsziás roham után beleesett és megfulladt. Ez a legnehezebb próbája a házasságnak. Kérdés, ebben az állapotban is felismered-e a köztetek lévő Krisztust. Én akkor akarattal és gondolattal tudtam, hogy ott van, de az érzelmeimben mikor tudtam felfedezni? Hogy ilyenkor mi segít? A mély imádság. Amikor a személyed találkozik a benned élő Jézus Krisztus személyével. Amikor meg tudod fogalmazni, hogy a benned dúló rossz érzésnek szabad lennie. Szabad, hogy fájjon, s ne akard erőszakkal elhallgattatni, visszatuszkolni a vulkán aljára. Ha el tudod fogadni, hogy én most félek, mert most rossz nekem, de ennek szabad lennie, akkor már egyet hátraléptél a sokkos állapotból és a „nézésbe” jutottál. Már egy távolságot vettél fel a rossz érzéstől, ami egyszer csak továbbúszik, mint a folyóban a dinnyehéj.