Dr. Kulcsár Gyula ma már a világ egyik elismert rákkutatója

– Kisgyermekként mindig a közeli asztalosműhely körül lófráltunk, az ott talált maradék faanyagból és pár kicsorbult szögből próbáltunk „gépet" építeni a barátaimmal – elevenítette fel gyerekkorát dr. Kulcsár Gyula, aki manapság a világ egyik ismert rákkutatója. – Szóval kreatív gyerekek voltunk, de arra, hogy kutató legyek csak később, a Verne-regények inspiráltak. Azt gondoltam, hogy ennek eléréséhez egyenes út vezet, ha felvételizek az akkoriban tekintélyesnek számító, Winkler Lajos Vegyipari Technikumba. Nagyon jó oktatóim voltak itt Kanizsán és szerencsére a tanulás is jól ment. Tudtam, ha kutató akarok lenni, akkor mindenképpen tudományegyetemre kell jelentkeznem. Csak azért esett Szegedre a választásom, mert azt olvastam, hogy a fiatalság és a napfény városa. És valóban az. Ha Nagykanizsán esőben szálltam fel a vonatra biztosan tudtam, hogy 13 óra zötykölődés után napsütésben érkezem majd Szegedre.

Dr. Kulcsár Gyula rákkutató nemrég két előadást is tartott szülővárosában. A Culevit atyja az eddigi eredményekről számolt be. Fotó: Szakony Attila

Az egyetemi diploma megszerzését követően dr. Kulcsár Gyula a Pécsi Orvostudományi Egyetem Elméleti Központi Laboratóriumának Kémiai Intézetében kezdett, majd két év múltán átkerült a Biokémiai Intézetbe.

– Hat évet a professzorom mellett segédkeztem, csak azt követően foghattam saját kutatásba. Persze ez abban az időben nem volt egyszerű dolog, az intézet ugyanis nem rendelkezett megfelelő eszközökkel, így a kísérletekhez először kölcsön kellett kérnem a szükséges berendezéseket.

Dr. Kulcsár Gyula a kutatásai alapján rájött arra, hogy nem az általános védelemért felelős immunrendszer, hanem egy úgynevezett speciális védelmi rendszer az, ami elpusztítja a rákos sejteket, tehát bebizonyította a természetes tumorellenes védelem létezését, sőt a későbbiekben meg is határozta annak működését.

– Ezen eredményekre alapozva kísérleteztem ki a Culevitet, melynek hatóanyagai természetes, az emberi szervezetben is jelen lévő anyagok. A tápszer összetevői bizonyítottan pusztítják a ráksejteket, csökkentik a kemoterápia és a sugárkezelés mellékhatásait, egyszóval javítják a betegek életminőségét.

Hogy az elért eredmények mennyire korszakosak, azt az is jól példázza, hogy szabadalmát beválasztották az Országos Szabadalmi Hivatal válogatott szabadalmai közé, olyan feltalálók és kutatók mellé, mint Puskás Tivadar, Szilárd Leó és Szent-Györgyi Albert.

– Miért nem lehet minden rákos beteget meggyógyítani ezzel az eljárással? Elsősorban azért, mert ha valakinél túl későn, előrehaladott állapotban fedezik fel a betegséget, addigra a tumorsejtek száma (akár több milliárd is megjelenhet a szervezetben) oly mértékben elburjánzik, hogy egyszerűen nem lehet fölé kerekedni a hatóanyaggal.

– Fiatalon mindig azt hittem, hogyha feltalálók majd valamit, akkor lesz egy pillanat, amikor megvilágosodok. Aztán rájöttem, hogy ez a Heuréka-szerű érzés csak a filmekben van. Az életben általában úgy működnek a dolgok, hogy ha egy problémára megoldást találunk, akkor abból kettő újabb megválaszolandó kérdés kerekedik. Szóval bőven akad még munka, s tennivaló a rákkutatás terén is.

Dr. Kulcsár Gyula ma már csak ritkán látogat szülővárosába. Mint mondta: ameddig szülei éltek, gyakran megfordult Kanizsán, azóta viszont jobbára csak Mindenszentek idején jön. Az viszont feltűnt számára, hogy még a gazdasági válság kellős közepén is folyamatosan változik, fejlődik szülővárosa.

Díjak, tagságok és szervezetek

Dr. Kulcsár Gyula kutatásai eredményeinek köszönhetően 1998-ban Genius Prize díjat kapott a Feltalálók Olimpiáján, ami már akkor jelzés értékkel bírt. A rákkutatót azóta számos más társadalmi és szakmai szervezet tagjává választották, így például tagja a Magyar Biokémikus Egyesületnek, a Magyar Biológiai Társaságnak, a Magyar Onkológusok Társaságának. Tagja továbbá az oroszországi Orvostechnológiai Tudományok Akadémiájának, az International Society for Preventive Oncology-nak, valamint az European Life Scientist Organization nevű szervezetnek is.