Szentírás és kerti kapa

Murakeresztúr és Fityeház római katolikus papja nemrég az év vidékfejlesztője lett, az elismerést a napokban vehette át Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől.

– Nincs ebben semmi különös, az (is) a feladatom, hogy az embereket ráébresszem: vidéken igenis, jó élni – magyarázza, miközben a maga készítette zakuszkával megkent kenyérrel kínál. Ilyet még soha nem ettem, úgy hogy nagy várakozással harapok belőle: nagyon finom... – Az egyház vidéken régen is kulcsszerepet töltött be, nem csak az emberek lelki-szellemi fejlesztésében, hanem megélhetést, munkát is biztosított nekik a saját birtokain. Én személy szerint magaménak tartom azt a mondatot, hogy nem a pénzért élünk, de pénzből élünk, tehát adni kell a testnek, hogy el ne szálljon a lélek. A test és a lélek ilyen értelemben összefügg, s vallom, hogy vidéki lelkipásztorként arra vagyok hivatott, hogy reményt adjak a híveknek, reményt hitben és a megélhetésben, főleg most, a gazdasági válság idején. És természetesen, az is a célom, hogy én magam is jól érezzem magam vidéken, hiszen amit az embereknek szeretnék nyújtani, abból én is részesülök. Gondoljunk csak az egészséges ételekre, vagy az önfenntartásra. Szeretek egészségesen élni, és ez nem csak azt jelenti, hogy igyekszem vegyszer- és adalékmentes ételeket fogyasztani, hanem figyelek a fizikai mozgásra is, rendszeresen futballozom. (A helyi csapat vezetőjének is megválasztottak nemrég, lelkes a társaság, megye III-ban játszunk, innét már nem lehet kiesni, csak fölfelé vezet út...) Egy-egy meccs után azt érzem, hogy harmónia van bennem, a pályán kiadom magamból a pörgős napok során felgyűlt feszültséget. Persze, ennek néha szabálytalanság az ára, van, amikor őrülten játszok, de ez nem tudatos, mindenesetre utána a pálya szélén mindig lelkiismeret-vizsgálatot tartok, mert nem mutattam meg a futball, a játék szépségét. De visszatérve az élelmiszerekhez: nem iszom például kólát, és más hasonló üdítőket sem, mert nagyon műviek és egészségtelenek. A kertemben lévő jonatán almafák idén 400 kiló almát teremtek, ennek egyik feléből pálinkát főztem, a másikat meg lepréseltettem, azt ittam egész nyáron, most fogyott el.

– És a szalonna, a töpörtyű?

– Butaság, hogy ezek az ételek egészségtelenek. A baj az, hogy megváltozott az életritmusunk. A régi parasztembereknek nem kellett diétázni, mert bár reggel, amikor felkeltek, megették a kis szalonnájukat, hagymájukat reggelire, de azt napközben le is mozogták. Ma már ez nem működik, hiszen a vidéki életmód nagyon távol került az emberektől még falun is (kistelepülésen is szép számmal vannak, akik fűnyíróval „művelik" a kertjüket), ezért kell(ene) beilleszteni az életünkbe valamilyen mozgásformát.

Polgár Róbert a templomkert „fűnyíróival”. Amolyan igazi kezesbárányok, pontosabban birkák, füttyszóra odajönnek gazdájukhoz, akinek a kezéből esznek. És persze, hallgatnak a nevükre is

Sok múlik azon, hogy otthonról milyen mintát hoz magával valaki, tette hozzá Polgár Róbert. Ő Moldvából, Csángóföld Magyarfalu nevű településéről indult, s gyermekkorából úgy emlékszik: minden megtermett otthon, saját készítésű ételek, italok, gyümölcslevek kerültek az asztalra, csak két dolgot nem tudtak előállítani, olajat és cukrot. Ezeket (de csak ezeket!) meg kellett venniük.

– Ehhez szeretnék visszatérni én is, egész nyáron főztem be a gyümölcsöket, tele van a kamrám befőttekkel, savanyúsággal, és bár disznókat nem tartok, de ha tudom, hogy valamelyik családnál vágnak, onnét vásárolok füstölt szalonnát, húst és házilag csináljuk a kolbászt – magyarázza.

Az atya úgy véli, a paraszti munka az embert alázatosságra és nemességre tanítja. Az ugyanis, hogy milyen gyümölcse lesz fáradozásának, attól is függ, hogy mennyi energiát fektet belé.

– Azt akarom elérni, hogy ha hazajönnek az emberek, ne az legyen, hogy befekszenek a tévé elé és söröznek, hanem tessék kimenni akár még 1-2 órára is a kertbe, mert azzal az egészségükért is tesznek egy lépést és nem utolsósorban, nem tunyulnak el – hangsúlyozza Polgár Róbert, aki az elmúlt időszakban sokféle programot bonyolított le Murakeresztúron és Fityeházon. Energiatakarékosságra, környezetvédelemre ösztönző rendezvényeket tartott, biokertészeti tanfolyamot indított, egészségvédelmi előadásokat szervezett, felújíttatta a murakeresztúri és a fityeházi templomot (utóbbi tetejére napkollektorokat szereltetett, hadd ismerkedjenek a hívek a megújuló energiával is) most pedig éppen korcsolyapályát készít a gyerekeknek.

– Nem akarom én megváltani a világot, azt megtette már más, csak ötleteket szeretnék adni arra, hogy másképp is lehet élni – szögezi le. – És szerencsére, van erre fogadókészség, a biokertész-tanfolyamot például 25-en végezték el.

No és a Robi atya-féle zakuszka.

– Kell hozzá 3 kiló padlizsán, két kiló paradicsom, két kiló paprika (lehet csípős is, ki hogy szereti, a lényeg az, hogy vastaghúsú legyen) és 2 kiló hagyma. A padlizsánt és a paprikát elősütjük, meghámozzuk, ledaráljuk, a paradicsom héját ugyancsak lehúzzuk, a legjobb, ha van olyan darálónk, ami elválasztja a hústól a magot és héjat is. Ezután olajban megdinszteljük a hagymát, hozzáöntöm a paradicsomot, kis ideig kevergetem, végül hozzáadom a paprikát és a padlizsánt is. Imádom...

És Robi atyának vannak még tervei. Szeretne egy kistraktort venni, amivel egyrészt maga elvégezhetné a talajmunkákat, másrészt szőlőműveléshez használná, ugyanis az az elképzelése, hogy bio misebor kerüljön az oltárra.

– Azt gondolom azonban, hogy egyedül nem lehetnék sikeres, akármilyen elképzeléseim vannak és hihetetlen erőt ad, hogy a murakeresztúri és fityeházi hívek is mögöttem állnak – jelenti ki.

Sőt, úgy tapasztalja, a közösségi programok a hitéletet is „feldobták", mert az utóbbi időben többen járnak szentmisére is.

Közösségével már Robi atya is készül a karácsonyra.

– A hívekkel közösen izgatottan várjuk az ünnepet egy monumentális, 5-6 méter átmérőjű adventi koszorúval. A gyertyákat minden évben megkereszteljük, ez idén is így történt – árulja el. – Az első gyertya a lényeg nevet kapta, és arra figyelmeztet, hogy karácsonykor a lényegre, az ünnep lényegére, Isten kiáradó szeretetére figyeljünk. A 2. gyertya az alázaté, mert ez is nagyon fontos, a 3. a csendé, hiszen az advent csendjében halljuk meg Isten üzenetét. A 4. pedig a biztonság gyertyája, ugyanis a hit adhatja meg azt a biztonságot, amire minden ember vágyik...

Nem baj, ha emberi az arc

Ferenc pápa új lendületet és ha úgy tetszik, új arculatot is adott a katolikus egyháznak. Népszerűsége hihetetlen méreteket ölt, megkockáztatom, megközelíti Boldog II. János Pál pápáét. Közvetlenségével folyamatosan ott van a nyomtatott és az internetes lapok oldalain, a legnagyobb közösségi portálon pedig ezrek lájkolják a róla szóló posztokat. Legutóbb azzal került a figyelem középpontjába, hogy egy kisfiú kérésére levette feje tetejéről kis sapkáját, ami egyébként nem szokás. Ettől és a többi emberi gesztustól azonban nem lett kisebb, épp ellenkezőleg, szerintem minden alkalommal nő egy kicsit (de lehet, hogy nagyot) az emberek, hívők és nem hívők szemében. Azt gondolom, minél több hozzá hasonló papra lenne szükség a katolikus egyházban. Olyanokra, akik mint Jézus, az emberek közt járnak, élnek és maguk is tudnak emberiek lenni, ha arról van szó. Nem mintha, nem ismernék sok ilyen papot, de jó volna, ha még többen lennének. Persze, azért lehet néha olyan, valószínűleg a középkorból itt ragadt hangokat is hallani, hogy ha a pásztor nem tart kellő távolságot a nyájtól, tehát nem valamiféle arisztokratikus magasságból szemléli a híveket, akkor az ront az egyház megítélésén, presztízsén. Úgy vélem, ez nem igaz, éppen ellenkezőleg. Gyakorló templomba járóként mondhatom, jó látni, hogy a pap is ember, egy közülünk, de ezzel együtt nem feledkezem meg arról sem, hogy mégiscsak több: Isten felkent szolgája. És ha egy lelkipásztor személyisége vonzó, az bizony, sokat számít a hívek szemében.

Még az is előfordulhat, mint amit Robi atya tapasztal: többen járnak majd szentmisére, mint addig.