Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Mielőtt belevágunk, tisztázzuk: ezúttal a feketéről (Sambucus nigra), más néven:festőbodzáról beszélünk, amelyik mindig cserje vagy fa, míg a földi- vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus) magaskórójú lágy szárú, kellemetlen szagú alacsonyabb növény. Ez utóbbit sokan erősen mérgezőnek tartják, én azoknak hiszek - köztük Takács Ferencnek, a zánkai füvesembernek - akik ezt cáfolják.

Tény azonban, hogy lényegesen erősebb hatású, mint erdőszéli, szelídebb testvére, hatóanyagai is mások, a gyökerében és a bogyókban lakozó keserű észter-iridoid-glikozidok enyhe mérgezést okozhatnak, nyers vagy éretlen termésének elfogyasztása hasmenéssel, hányással, látászavarokkal járhat.  Summa summarum, más módon kell vele bánni, ezért mi most csak a fekete családtaggal foglalkozunk.

A csipkeszerű hófehér bodzavirág sötétlila-fekete bogyóvá változik , de mindkettő természetes medicinának számít 
Fotó: Fincza Zsuzsa

Nem véletlenül mondják festőbodzának is, bogyója ugyanis maradandó nyomot hagy ruhán, fán, kövön és bőrön, jól tesszük hát, ha szó szerint (gumi)kesztyűs kézzel bánunk vele. Az 1920-as és '30-as években a levéből kevés timsó, vasgálic és ecet hozzáadásával sambucin-tintát készítettek, amely íráskor sötét-ibolyaszínű nyomot hagyott, de fényben sötét fekete színre változott.  Manapság újra divat a természetes anyagokkal, köztük a bodzabogyóval történő festés - s ezzel akár meg is próbálkozhatunk. Persze ahhoz, hogy tartós és erős színt kapjunk, rögzítőszereket kell  beszereznünk - a hagyományos népi festészet a timsót, a rézgálicot és a vasgálicot használta - segítségükkel új színeket és árnyalatokat is előállíthatunk.

Előrebocsátom, nem egyszerű művelet a ruhafestés, a legkönnyebben az állati eredetű textíliák színezhetők, a kender, len, pamut anyagok hosszasabb előkészítést igényelnek - a műszálasokat pedig ez ügyben felejtsük is el.  A festeni kívánt cuccot először be kell "avatni": lúgos, szappanos vízben főzni, hogy a textilszálak felpuhuljanak és könnyebben beszívják a festéket.  A gyapjút fél óráig  csak "melegítjük", a pamutot viszont lobogó vízben egy órán át főzzük, utána az anyagot hideg vízben kiöblögetjük. Festeni csak zománcos falú edényben szabad. Az összetört bogyókból átszűrve nyert festőlébe nedvesen rakjuk a "beavatott" textilt  és addig hagyjuk benne, amíg a kívánt színt meg nem kapjuk.

A minden hájjal megkent otthonfestők sokféle variációt kitaláltak: hagyják a vízben kihűlni az anyagot aztán újból főzik, esetleg hűlés közben többször visszateszik melegedni a tűzre.  Van, aki öblítés nélkül meg is szárítja a festett kelmét majd újból megrotyogtatja egy kicsit.  A gyapjú és selyem festésekor ecetet, a növényi alapanyagok esetén konyhasót adjunk a festőléhez.

Ha mindezzel készen vagyunk, a tartósság érdekében "pácoljuk" a ruhát - a fémsót tartalmazó lében még fél órán át főzzük  - végül alaposan kiöblítjük. Van, aki a festés előtti, más a közbeni pácolásra esküszik, állítólag nincs kész recept, lehet bátran kísérletezni!Kicsi a bodzabogyó, de gazdag: nagy mennyiségben tartalmaz fehérjéket, vitaminokat, ásványi anyagokat, kiemelkedő a vastartalma, sok benne a kalcium, a kálium, a foszfor, a gyümölcssav, a csersav és a cukor - készítsünk hát belőle különleges ízű gyógyszörpöt és dzsemet - ezúttal a szörpöt is feltétlenül főzzük meg!  A bodza termését mindig fürtöstől mossuk, majd villával toloncoljuk le az ágakról a bogyókat. Két kilóhoz adjunk fél liter vizet és legalább 15 percig főzzük. Ha szörpöt készítünk, gyümölcscentrifugával nyerjük ki a levét, vagy vásznon, esetleg tiszta konyharuhán csöpögtessük át.

Tegyünk bele fél deka citromsavat, fél kiló cukrot és főzzük újabb tíz percig. Ha lekvárt főzünk belőle, reszeljük hozzá egy citrom héját, és nyomjuk bele a levét. Készíthetünk belőle tinktúrát is: az összetört bogyókat egy hétig tiszta alkoholban (esetleg jó minőségű borban) áztatjuk, egy tiszta vásznon jól átnyomkodva átszűrjük, majd a szüredéket is átszűrjük.