Keskeny rés az ég felé - Csöndes beszélgetés Tóth Imre egerszegi költővel

Tóth Imre a nyolcvanas évek vége óta jelen van a zalai irodalomban, noha visszafogott egyénisége tiltotta a tolakodást. Bán Zsuzsa és Pécsi Gabi mentorsága alatt nőtt fel, ma már a Pannon Tükör folyóirat versrovatának a vezetője. Új kötete a Magyar Írószövetség egyik pályázatának nyertese lett, a programban 10 kötet láthatott napvilágot.

- A 2004-es Nostradamus menyegzője című első könyvet követően 2009-ben jelent meg A lélek nulla foka című második kötetem, utána természetesen továbbra is gyűjtögettem a következő kötetre való verseket, aztán meglepetésre mégis a prózai írások sorjáztak inkább. A könyvbeli megjelenésük pedig még a magam számára is meglepetés, bár korábban folyóiratok közölték őket. A tatabányai Új Forrásban és az internetes Spanyolnáthában láttak napvilágot.

Az utóbbi felületen alapos recenzió is olvasható a novellákról Debreceni Balázs tollából. ( "Az olvasás során különféle mozaikdarabokat fedezünk fel, az Egyetlen történet szilánkjait. E bonyolult kirakós-játék egy Poe-féle detektív-novella felépítésére emlékeztet; ám Poe mellett Dante nevével találkozunk, míg későbbi novelláiban a szerző Borgestől kölcsönöz idézeteket; az életünket behálózó " hatalmak " és "hierarchiák" érzékeltetésében pedig Kafka, Orwell és Hamvas Béla elkötelezett követőjének tűnik." )

"Nincsenek történetek, csak egyetlen történet van..."
Fotó: Pezzetta Umberto

- Én egyfajta lírai prózának gondolom ezeket a tíz éve készülgető szövegeket, amelyek kezdetben amolyan melléktermékként születtek meg a versírás mellett.

- Határterület?

- Igen, hiszen nem klasszikus novellák abban az értelemben, hogy lineáris történetük volna.

- A hét különálló szöveg mégis felfűzhető egy gondolati ívre, s nem csak a szereplők többszörös felbukkanása miatt.

- Az engem foglalkoztató problémákat igyekszem körüljárni, ahogy a versekben is teszem. Néhány témát nem lehet versbe sűríteni. A próza gyakorlatiasabb, szerkesztést kíván, noha a kötetnyitó, az Aquitánia című mégis egyszerre szakadt ki.

A címadó név viselője kulcsfigura, ámbár valódi énjét alig fedi fel. Tízezer sors gyűrődik eggyé benne, ahogy a szerző is gyakorta érzi úgy, számtalan sorsot élhetünk végig, leginkább a belső világ tágasságában. Hogy melyiket valósítjuk meg, az majd a végén derül ki, mindenesetre a Tóth Imre féle univerzumban (amelybe belefér a katonai emléksor szimbólumrendszere vagy a visszatérő jóslási motívum is) élők-halók az egykorvolt aranykor opálos cserépdarabjait szeretnék összeilleszteni.

- Romló világok romjain téblábolónak érzi a kortárs emberiséget? A kert az édenkert mása volna? Én városi mintájú térnek gondolom.

- Nekem nincsen kertem a valóságban. Transzcendens térről van szó. Egyfajta zöld éles négyszögnek érzem, amelyből felnézünk közvetlenül az égre, ahogy egy bérház udvarából tesszük. Gyerekkori képek táplálják a belső látvány zártságát, amely korlátossága miatt felfelé, a szellemi világok felé nyitott, ezen keresztül ad esélyt számunkra.

- Nem a növények tobzódása dominál...

- Nincs köze a botanikához. Az elveszett éden fegyelmek közé szorult ittfelejtett hasonmása, amely más, nem emberi dimenziók felé kínál utat. Rés az ég felé.

"A szerző által teremtett mikrovilág mitikus hagyományokhoz kapcsolódik. Tóth Imre kötetbe gyűjtött novellái személyes hangvételű próféciák az Emberiség Aranykorának Paradicsomától a Vaskor Alkonyáig. A mítoszok világának gyakori eleme az " alászállás" , a Gilgames-i, Dante-i Pokoljárás, netán egy istenség rég-várt eljövetele. Az " alászállás" és " felemelkedés" a mitikus hagyományokat követő és újrafogalmazó Tóth Imre számos írásában megfigyelhető, már-már axiomatikus igénnyel jelentkezik - írja Debreceni Balázs.

- Határozott elvágyódás húzódik meg bennük, azzal együtt, hogy jóval olvasóbarátabbak, mint a költemények, ami az aprólékosan tűéles látásmódból fakadó kilátástalanságot illeti.

- A próza történést követel magának, de ezúttal az csak a vivőanyag. Különböző hús-vér és szellemi entitások járnak a szövegben és a figurákban, ezzel a rajtunk uralkodó hatalmak természetéről szeretnék többet megtudni. A síkok és alteregók játékát építik fel mozaikok.

- Ki a sokféleképp visszatérő G.?

- Biztos minden figurában benne van a szerző. Vagy Gábriel, aki foglalkozik a megfigyelt emberek életével, sőt bele is nyúl. Vagy ő Aquitániai is egyben. Ki tudja... Metafizikai tudással rendelkezik, az biztos. Amikor írtam, elképzeltem, hogy átveszi a hatalmat az ember felett valami akarat, manipulál, átalakít, megváltoztat. Illetve beavat. Érdekelt, hogy mi alakul ki ebből, előre én sem tudtam, hova fordul az alászállás vagy visszafelé haladás, ha úgy tetszik. Úgy érzem, az olvasás maga is beavatásnak fogható fel.

Bizonyára nem csak a női olvasónak tűnik fel, hogy hiányzik a feloldás egyik kézenfekvő eszköze, hordozóanyaga, a nő. Hiába mondja az egyik jóslat: fiad születik, nem látunk hozzá Évát.

- Az elszigeteltség, az elzártság paradox módon egyfajta szabadságot ad, ami megélhetővé teszi a belső élményvilágot.

- Ebben a tekintetben szinte érzelemgazdagabbak, oldottabbak a prózák, mint a versek.

- Úgy látszik, ez fordítva van nálam. Magam is csodálkoztam, könnyen jöttek elő a prózák. Persze a történetírás is érdekelne, de az kemény munka. Terveim szerint most visszatérek a versekhez.

Exit címmel jelenik meg a negyedik kötet.

Tóth Imre több írócsoportosulásnak is tagja egyidejűleg, ami ritkaságszámba megy a mai irodalmi világban. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a magyar PEN-klub és a Pannon Írók Társasága tudhatja tagjai közt. A megosztó viták, a kánonok kirekesztő visszhangja helyett igyekszik a szépírói értékek mentén meghatározni az érdeklődését mind alkotóként, mind olvasóként. Az alkotói közösség számára óvatos otthonosság. Habitusa is a csöndes szemlélőé. Ahogy halk szava, kamaszos mosolya, tétova mozdulata. A parázs alatt valami még készül