Más szemszög

A II. világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nem csak parancsra, írják a könyv méltatásában.

Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték, ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel, ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Olvassunk bele a könyvbe: " Már nem ölnek annyi energiát egy-egy hulla eltakarításába. A bombatalálatok, lövedékek egyre gyakrabban pusztítanak el embereket. Nem minden légóparancsnok veszi magának a fáradságot és vállalja a rizikót, hogy intézkedjen a tetemek elföldeléséről. Attól, hogy hó borítja az utcákat, valahogy kevésbé városias a város, mint amikor flasztert és macskakövet látni. A hulla jól elvan a hóban, és ha megint esik valamennyi hó, egy időre el is tünteti. Olyan természetes lett ez.

Este a Király- vagy Paulay-utcából hoztak be egy csoportot, és egy fiatal anya az utolsó métereken szökésre szánta magát. Vagy megcsúszott. Mindegy, meglőtték vaktába. Nem halt meg azonnal. A kislányát, aki ránézésre négyéves volt, ott hagyták vele. Az anya elvérzett. Reggel, amikor kivilágosodott, a gyerek élt még. Az anya kabátjának csücskén ült. Várta, mi lesz. Egy nyilas kisfiú megdobta hógolyóval. "