Megnyílt Hidas Attila kiállítása Gutorföldén

- Vállalkozóként dolgoztam, ami elég intenzív életet követelt - kezdte Hidas Attila, mikor a kiállítás megnyitója előtt beszélgettünk.

- A korábbi életem gyakorlatilag összeomlott és új utat kellett keresnem, miközben súlyos betegség is nehezítette életem. Kiutat kellett találnom,mert szinte egy évig elmenni sem tudtam otthonról, rendet kellett tennem az életemben. Többször feltettem magamnak a kérdést, hogy miért élünk? Budapesten azt láttam, hogy akkor működik az élet ha van végzettséged, nyelvtudásod és vállalkozásod. Én is belefogtam ebbe, jól is ment sokáig, de aztán ürességet kezdtem érezni. Rosszul éreztem magam, majd elkezdtek gyűlni a felhők és nem is bírtam tovább csinálni. Aztán minden összeomlott. Korábban is foglalkoztam már spirituális dolgokkal, pszichológiával, akkor is ebbe kapaszkodtam bele. Aztán jött az ötlet, hogy mindazt ami történt velem megírom egy könyvben. A másik kapaszkodó a festészet lett. 15 évvel ezelőtt foglalkoztam hobbi szinten üvegfestészettel és a könyvhöz is készítettem illusztrációkat, aztán egyre többet foglalkoztam ezzel, kezdtem benne elmélyülni és készültek a képek egymás után. Akkor még Budakeszin élt Attila a családjával, ott a helyi művészközösség vezetője is biztatta, hogy folytassa a festést és kiállításra is lehetősége nyílt. Ennek már négy éve, azóta folyamatosan dolgozik művein. Mint mondta, nagy munka volt technikákat kipróbálni, tanulni, de sok energiát fektet bele, azóta az alkotómunkát siker koronázza, pozitív visszajelzéseket kap.

- Többnyire tájképeket készítek, de a mostani kiállításon látható a korábbi munkáim közül több csendélet és portré is. A technikámat és a stílust, a témavilágot az impreszionistákéhoz lehetne hasonlítani. Nem mindig dolgozom ki a képeket nagyon részletesen, játszom a fényekkel és érzéseket közvetítek a képeken bátor, lendületes ecsetkezeléssel. Megörökítettem már a zalai és gutorföldi vidéket is. Festek szabadban és fényképekről is, van úgy, hogy egy-egy érzéshez keresek képet és azt festem meg, de munkáim között absztrakt alkotások is megtalálhatók. Visszatérve a gutorföldi tájra, a Hidas család nemrég költözött a zalai községbe, szinte egy véletlen folytán.

- Hat évig kerestem, hogy hova költözzünk, de nem akartunk Budakeszitől ennyire távol kerülni, a család ott tőzsgyökeres. Aztán az interneten találtam egy házat itt Gutorföldén, megvettem és ideköltöztünk, idegenbe, úgy, hogy előtte még Zalában sem jártunk. Megkapó ez a táj és a nyugalom ami itt van. Érkekes, hogy a Balatonig még érezni Budapest vonzását, de itt már egyáltalán nem, az emberek is mások, mint a fővároshoz közel, mintha másik világba kerültem volna. A festészet mellett az írás is közel áll Attilához. Versei, amik közül több a kiállításon is olvasható, inkább tanító jellegűek , saját tapasztalatait és hitét próbálja átadni, persze nem erőszakosan és mindenáron. Folyamatosan ír, több könyv terve is van már, szeretne saját életéből fakadóan utat mutatni olvasóinak.

- Úgy látom manapság nem figyelünk oda a belső dolgokra, pedig az érzéseink, testünk jelzi, hogy mit kell tennünk. Ezzel szemben a külvilágban keressük a válaszokat és onnan várjuk a megoldást, pedig az belülről érkezik. Azt vallom, hogy soha nem szabad feladni, fontos a kitartás, ami sorunkban meg van írva azt elérhetjük és csak azt érhetjük el. Bármit meg lehet oldani, az élet nem hagy magunkra, vezet minket. Persze vannak könnyedebb témájú versek is és nagy hányadot alkotnak az életről, érzelmekről szóló írások. Hidas Attila úgy érzi megtalálta a teljességhez vezető utat, megtalálta a válaszokat, amiket keresett és sikerült újrakezdenie életét. Persze hozzáteszi azt is, ha az élet nemkényszeríti rá, nem biztos, hogy bevállalt volna ekkora változtatásokat. A jövőben tovább alkot és könyveinek kiadását is tervezi.