Örömteli szerenád - Vidáman, dalolva, mókázva, még „éretlenül”

- Kólát vagy a vörösboros verziót kérik? - invitált bennünket egy csapat fiatal. - Némi alapozás után indulunk, hogy mosolyt csaljunk a tanárok arcára, ezen a napon mindenki elnézi, ha egy kicsit jobb a kedvünk.

Az érettségi előtt álló végzősök egyik jelentős csapatépítő tréningjén a dr. Mező Ferenc Gimnázium 12/b osztályát kísértük el néhány állomásra. Már az alapozásnál kiderült, hogy jó társaságot választottunk, hiszen a fiatalok között olykor tapasztalható széthúzás vagy „klikkesedés” helyett mind a 34 tanuló fülig érő mosollyal az arcán vetette bele magát a buliba.

- Mi egy különlegesen nagy klikk vagyunk, jó társaság, akik a bajban tartanak össze a legjobban - mesélte egyikük, Németh Anna.

A csemegeüzlet előtt tömörülő osztály csendesebb lánycsapata épp tablófotókat cserélt, s megkönnyezték a képek hátuljára karcolt idézeteket. Míg a harsányabb fiúk az útitervet egyeztették, megerősítették Anna gondolatait, miszerint kiváló kis társaságot alkotnak. Empátiából és türelemből már most jelesre vizsgáztak, ugyanis szinte azonnal barátjukká fogadták az észak-olasz kisvárosból, Castelvetro Piacentino-ból érkező Lorenzo Mainettit. A cserediák angolul beszélget az osztálytársakkal, bár a magyar szlengeket már megérti. Szerinte a kivételesen jó hangulatról a srácok tehetnek, mert felhőtlenné tették a beilleszkedését.

A következő pillanatban vidáman, énekelve megindult a csapat. Néhány méter megtétele után az osztályfőnök, Kispál József ablaka alá érve adtak szerenádot. A társasház ablakainak a függönyei szinte egyszerre mozdultak meg, egy néni párnára támaszkodva könyökölt ki, s mosolyogva figyelte a történteket. Aztán az osztályfőnök is megjelent, kicsit hallgatta a dalokat, majd lejött, hogy elkísérje az alkalmi együttest.

- Jó képességű osztály, akik jó közösséget alkotnak - összegezte a négy évet a biológia szakos Kispál József. - A többség a felsőoktatásban kíván továbbtanulni, s örömmel tölt el, hogy tizenegyen biológiából emelt- és középszintű érettségit tesznek.

Piros a pipacs virága, Nád a házam teteje, Érik a szőlő, Ballag már a vén diák, Utcára nyílik a kocsmaajtó, Kis Grófo No roxa áj-a, Ilyenek voltunk, Sör, bor, pálinka... Már a következő úti cél felé robogott a csapat, egymást váltották a dalok.

- Nálunk vannak nagyon szép lányok, rossz fiúk és okosak, s a „B” jelű osztály olvasztótégelyében viszont kivételes emberekké kovácsolódtak össze - ezt már Burján Botondtól hallottuk. - Az első években még nem volt kellően összetartó a csapat. De mire Kispál tanár úr megérkezett, erős és egymásért kitartó osztállyá váltunk. Ő pedig csak segített ezen, biztosan hiányozni fog, amit felépítettünk.

Hasonló véleményt fogalmazott meg, Varga Adrien, aki érzékeny emberként kezdetben a fél osztályt kifejezetten utálta. Aztán néhány éve megváltozott a helyzet, nincsenek ellenségeskedések, ez talán annak is köszönhető, hogy a „végét járják”, hamarosan itt az érettségi, utána pedig felgyorsulnak az események. Addig viszont barátnőjével, Pelczer Dorinával minden pillanatot értékelnek. Szerveztek például szerenádos estet karaoke-val és sör pingponggal, melyre a tanárjaikat is meghívták.

Közben a kalandtúra megérkezett Solti Szilárd történelemtanár házához, illetve a hátsó kerthez. Az egyik diák, Molnár Kristóf se szó, se beszéd átugrotta a kerítést, majd pókemberi képességeit is latba vetve a tetőn felmászva egy pillanat alatt a pedagógus teraszán találta magát. A kivételesen remek fizikai állapotáról tanúbizonyságot tevő fiú egyébként imádta az osztályát, s szerinte minden pillanat hiányozni fog neki. Így vélekedett Széll Gábor is, aki hálás a sorsnak azért, hogy ebbe az osztályba irányította, hisz olyan embereket ismert meg, akik egész életében a barátai lesznek és őszintén számíthatnak egymásra. Az osztálykirándulások, különösen a legutóbbi pécsi még tovább erősítette ezt a meggyőződését.

Miközben a fiatalok továbbindultak volna, a széplányok, Hóbor Patríciával az élen megigazították a sminkjüket. A védőital, az éneklés, a szemerkélő eső és az ellenszél „megrongálta” az alapozót, ezt kellett orvosolni - avattak be a részletekbe.

Hozzátéve: - Valószínűleg néhány az arcon lepörgő könny is hozzájárulhatott, hiszen bár még vidámak vagyunk, hamarosan az élet kihívásaival kell szembenéznünk. Ami sokkal nehezebb feladatokat gördít elénk, de remélhetőleg a gimnáziumban kapott munícióval jó irányba indulhatunk el.