Rádiófelvétel Nagykutason - Megbecsülik a múltat, őrzik a legendákat, de a gyerekek a legfontosabbak

A főhadiszállást a falu parányi könyvtárában rendeztük be, persze nem véletlenül, hiszen a rádiósok kitelepülésében a könyvtáros, dr. Marótiné Diószegi Erzsébet és férje, dr. Maróti Károly a ludas. Bevezetőként eláruljuk, miként konferálja majd fel Farkas Erika, a műsor vezetője május 27-én délelőtt a Hely című adást: „Nagykutas Zalaegerszegtől északra fekszik, öregebb, mint ahányan lakják, hiszen 800 éves múltja ellenére alig 500-an élnek itt. Vendéglátónk Maróti Károly, aki 1996-ban költözött ide, felesége a könyvtár vezetője."

„Ebben a faluban a gyerekek a legfontosabbak - folytatódik a felvezetés. - S akkor eljutottunk oda, ami a jövetelünk célja. Körülbelül 60 gyerek él a faluban, s közülük minden évben egyet megjutalmaznak a gyermeknap tiszteletére. Az idén Söller Cintia azt kapta ajándékba, hogy a Hely című műsornak a társ-műsorvezetője lehet."

A Márton-kereszt emlékhelynél a két riporter, Farkas Erika és Söller Cintia Feiszt György szombathelyi helytörténészt faggatja

Ezek után Farkas Erika és Mohácsi Edit, a műsor szerkesztője a szárnyai alá vette a jövőre érettségiző nagykutasi leányzót, aki nem csak lehetőséget kapott, hogy kérdéseket tegyen fel a riportalanyoknak, hanem rádiós szakmabéli jó tanácsokat is. Például, hogy az elrontott mondatot nyugodtan kezdje újra, mert a szerkesztés során kivágják a bakikat, s éppen ezért az sem baj, ha a gondolkodás miatt kicsit szaggatott a beszélgetés.

- De miért is kapnak a gyerekek bármit ajándékba egy könyvtárban?

- Azért mert nagyon szeretjük őket - vágta rá dr. Maróti Károly. - Dicséretes dolognak tartjuk, ha valaki a jó tanulás mellett még valami pluszt is el akar érni. Megpróbáljuk az érdeklődési körüknek megfelelően olyan szituációkba, olyan eseményekbe belevinni őket, amik a későbbiekben esetleg fontosak lehetnek az életükben. Ez már a harmadik ilyen alkalom, s reméljük lesz negyedik is. Első évben Vincze Dávidnak Rodolfo lánya küldött egy könyvet, tavaly Varga Zalán birkózó palántánk találkozhatott példaképével Komáromi Tiborral.

A pöröshegyi "szekérúton"  Mohácsi Edit szerkesztő, Söller Cintia és Farkas Erika riporterek, mellettük Kónya Zsuzsanna

- S hogyan került Cintia éppen a Hely című műsorba?

- 2014-ben híres emberekkel, írókkal, művészekkel, intézményekkel kerestünk kapcsolatot, s rávettük őket, hogy küldjenek a falunak képeslapot, s ezekkel díszítettük fel a könyvtár karácsonyfáját. Most ezeket a lapokat a Barátság ládában tartjuk, s a barátaink között van a Hely is. Amikor elhatároztuk, hogy a pályaválasztás előtt álló Cintiának egy riporterkedési lehetőséget adunk ajándékba, nem a CCN jutott az eszünkbe...

S Cintia élt is a lehetőséggel. Eleinte kicsit félénken, aztán Farkas Erikának köszönhetően egyre bátrabban faggatta Ferenczné Baumgartner Éva polgármestert, akitől így ország-világ megtudhatja, hogy a kicsi zalai falu infrastruktúrája szinte száz százalékos, ezért ráérnek „kisebb" dolgokkal törődni, mint például a faluház felújítása, s ha már ott matatnak, építenek mellé egy kemencét is, mert a tavalyi rétesfesztiválon megunták, hogy haza kellett rohangálniuk minden tepsi tésztával. S bizonyítandó, hogy önkormányzatnak is a gyerekek a legfontosabbak, már belekezdtek egy szupermodern játszótér építésébe.

Marótiné Diószegi Erzsébet 2010-ben vállalta el a könyvtárosi posztot. Volt benne gyakorlata, hiszen 25 évig a Deák Ferenc megyei gyűjteményben dolgozott. A kutasi községi könyvtárat 2010-ben már, mint rokkantnyugdíjas vette át.

A két műsorvezető a hajdanvolt Kutasszentmártonban, a mai Pöröshegyen

- Az én dolgom, hogy megszerettessem az emberekkel az intézményt, hogy járjanak ide és szeressenek itt lenni. A kisgyerekekkel kezdjük, amikor még olvasni sem tudnak, de már többféle rendezvényre elhozzák őket, aztán itt ragadnak olvasóként is. Én is azt tapasztalatom, hogy nem tetszenek nekik a kötelező olvasmányok, s ebben igazat kell nekik adni, mert nem biztos, hogy ennek a korosztálynak ugyanazt kellene olvasni, mint a 40-50 évvel ezelőttieknek. A könyvtár gyerekei közül hatnak az Egri csillagok volt a kötelező olvasmány, ezért tavaly úgy döntöttünk, ha már úgyis nyitva vagyunk egész nyáron, hát közösen feldolgozzuk a regényt. Látni kellett volna azt a rettenetet, amikor megtudták a gyerekek, hogy hány oldalas a könyv!Többféle módszer bevetettem, nem volt könnyű, de két hét alatt közösen elolvastuk és feldolgoztuk.

Azt tudták, hogy az aprófalvas Zalában 245 könyvtár van? Ezek ellátásáról a Deák Ferenc megyei könyvtár gondoskodik.

- Az ilyen sok vidéki fiókkönyvtár áldás vagy átok? - kapta a kérdést Kiss Gábor, a megyei bibliotéka igazgatója.

- Ööö...

- Ööö? Mire következtetünk ebből? Füllenteni fog az illető... - okította tréfásan Farkas Erika a riportertanoncát.

- Dehogy! Csak a helyes kifejezést kerestem - tiltakozott Kiss Gábor. - Ha az embernek nagyon sokat kell dolgozni, nem biztos, hogy azt gondolja, hogy áldás, de miután nekünk ez a hivatásunk, ezért én inkább áldásnak tartom. A 245 települési könyvtárra évente 55-60 millió forint értékben 50-60 ezer új kötet jut. A szolgáltatás amúgy cserélő típusú, vándoroltatjuk is a könyveket, hiszen annyit lehetetlen vásárolni, amennyire szükség lenne.

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója, Söller Cintia és Farkas Erika - a fával együtt Mátyás királyt is átölelik

Persze nem ragadtunk le a könyvtárban, az egész stáb felvonult a pöröshegyi, alias Márton-hegyi pincesorra, megtekinteni a faluképi jelentőségű boronafalu zsupfedeles pincesort. A nagykutasiak tényleg megbecsülik az értékeiket, a Márton keresztnél például egy kis emlékhelyet alakítottak ki. A legenda szerint itt állt az ősi Kutasszentmárton temploma, amelyben állítólag 1434 júniusában megtalálták a bizánci követektől az ország másik végében május 5-én elrabolt kincseket.

A történetet Feiszt György szombathelyi helytörténész mesélte el, megerősítve, hogy a helynek „világtörténelmi" jelentősége van. A bázeli zsinatra igyekvő bizánci delegációt, a konstantinápolyi császár testvérével együtt az abádi révnél, a mai Abádszalók közelében banditák teljesen kirabolták, csak a csupasz lovaik és a kocsijuk maradt meg. Ők maguk gatyára vetkőztetve pünkösd szent napján érkeztek meg Budára. A mai nyomozóknak is dicsőségére válna elődeik gyorsasága, június 15-én már tudták, hogy Bödei István zalai nemesnél vannak elrejtve az elrabolt kincsek. Először Bödei ságodi (Sagud-i) házában kutakodtak, s miután ott nem találtak semmit, tovább mentek Kutasszentmártonba (Kuthusyzentmarton) - és annak a templomában lepecsételt ládában megtalálták az elrabolt értéktárgyakat. A plébános közlése szerint azokat Bödei István pecsétjével lepecsételve annak felesége adta át neki megőrzésre.

Dr. Maróti Károly, a műsor létrejöttének főkolomposa és Gajárszki Zsolt hangmérnök Pöröshegyen

A kereszttől kicsit délebbre, egy kis présház mellett áll a kutasiak büszkesége: a több mint 500 éves szelídgesztenyefa. A falu tanufája 1974 óta védettséget élvez. Az itteniek nagy becsben tartják, szüreti felvonuláskor mindig meglátogatják. Két legenda is fűződik az öregségében is fenséges fához. Az egyiket dr. Maróti Károly mondta mikrofonba.

- Mátyás király álruhában Kutasra is ellátogatott, bement a kocsmába, ahol 3 parasztember éppen Mátyás királyról beszélgetett. Az egyik azt mondta: Mátyás olyan mint a fenséges sas, mert messzire ellát, a másik szerint viszont oroszlán, mert bátor, a harmadik kijelentette: Mátyás olyan mint egy gesztenyefa: hatalmas, és örök időkig él, miként Mátyás király emléke. Másnap királyi gúnyában megjelent Mátyás és adott a bölcs parasztembernek egy darab földet a kutasi hegyen, majd elültetett rajta egy szelídgesztenyefát, hogy rá emlékeztesse. E fa alatt állunk.

A 20 méter magas matuzsálemet az ország legvastagabb törzsű gesztenyefájának tartják, körmérete 8 méter, a stábból 7 ember kellett hozzá, hogy át tudják karolni.

- Gondoljuk azt, hogy a fával együtt Mátyás királyt is megöleljük! - javasolták a rádiósok.

A másik történet - ezt Kónya Zsuzsannától, a térség jó ismerőjétől tudtuk meg -, hasonlóképpen történelmi ihletésű és ugyanolyan izgalmas: tudott, hogy a közelben - Nagykutas, Egervár, Győrvár környékén - zajlottak a nagy kuruc-labanc csaták. A szekérút mentén álló hatalmas gesztenyefa, amolyan végvárként és kilátóként szolgált. Alatta tanyáztak a kurucok, a betyárok s Bogár betyár a fa tetejéről - ahonnét Ausztriáig ellátni - figyelte a labancokat. Éjszaka, a noha bortól kissé bóbiskolva, egy sötétben lopakodó társaságra figyelt fel. Elkiáltotta magát: „azt a labanc mindenit"! Erre, elszórva ami a kezükben volt, hanyatt-homlok menekültek a zsiványok, akikről kiderült nem labancok, hanem szőlő tolvajok voltak.

Dr. Marótiné Diószegi Erzsébet könyvtáros az állandó olvasóival

Ne maradjon titok az sem, miért lett Nagykutas éppen „kutas"...

- A megye határán állt a Kalamár vár, annak volt egy jó és bővízű nagy kútja, ami ellátta vízzel környező településeket - innét ered a Nagykutas településnév. A Kalamár várat azóta is keressük - mesélte nevetve Kónya Zsuzsa.

Farkas Erika a híres nagykutasi gesztenyefánál, megörökítve a helyi madárdalárda üzenetét is mondta magnóra a műsor utolsó mondatát: „Maradjanak velünk, jön a hírek, majd a Vendég a háznál..." Aminek a műsorát még ezután vette fel Mohács Edit a könyvtárban a nagykutasi gyerkőcökkel. Útközben Soósné Szklenár Erzsébet, a falu egyik közmunkása a kezünkbe nyomta a helyi újság legfrissebb számát - mert Nagykutasnak saját sajtója is van...