Zenével, énekkel és tánccal ünnepelték a 15 esztendős népdalkört

A tizenötödik születésnapját ünnepelő botfai népdalkör. Balról jobbra: Némethné Némethy Csilla, Makasits Ferencné, Csiszár Józsefné, Bakos Istvánné, Kupó Betti, Simon Kálmánné, Fülöp Katalin, Nagy Sándorné, Mrakovics Miklósné, Simon Lászlóné, Németh Szilveszterné és Németh Péter

Egy kézimunka kiállításról nem gondolnánk, hogy világrengető szenzáció, ám a botfai nyugdíjasklubnak Olasz Gyuláné vezetésével mégis sikerült különlegességgel szolgálnia: előszedték a sifonérból a féltve őrzött több évtizedes horgolásokat, hímzéseket, gobelineket és úgy feldíszítették vele a közösségi házat, hogy a vendégek csak hosszas ámulás, bámulás után voltak hajlandóak a terített asztalokhoz ülni.

– A környéken nekünk jutott először eszünkbe, hogy felelevenítsük a régi, közösen végzett paraszti munkákat, így joggal büszkélkedhetünk, hogy a hagyományőrző botfai tollfosztó is immár a 15. évébe lépett, ráadásul minden alkalommal sikerül valamilyen múltból előásott régi szokással gazdagítanunk – újságolta Olasz Gyuláné, a nyugdíjasklub vezetője. – Persze nem ez az egyetlen értékőrző ténykedésünk, hiszen húshagyókedden fánkot, októberben rétest, novemberben libát sütünk, macskurázunk, bort szentelünk, aratunk, szüretelünk, Jézuskát várunk és hozzátesszük a magunkét a többiek hasonló rendezvényeihez. Ez az év sajnos sok szomorúságot is hozott, négy nyugdíjas társunk halt meg, ezúttal az ő emlékük előtt is tisztelgünk.

Az nemcsak a megyében, hanem országszerte tudott, hogy a muzsika tősgyökeres lakosa Botfának, az a mondás járja – mint köszöntőként Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere is utalt rá – hogy itt minden háznál van egy citera, nyúzza is a család apraja-nagyja, s szinte mindenki szépen énekel. Az 1997-ben alakult nyugdíjasklub dalárdaként sem vallott szégyent, ha egy-egy ünnepélyen nótázni kellett, de 15 évvel ezelőtt úgy döntöttek, komolyabb alapokra helyezik az éneklést, népdalkörré alakultak és művészeti vezetőnek felkérték az ének-zene és magyar tanárként frissen diplomázott falubelijüket, Némethy Csillát, aki a citerazenekarban már gyerekként megcsillogtatta tudását.

– Örültem a megbízatásnak, hiszen mint tanár nem kaptam munkát és más területen dolgozom, de így éppen az ének-zene területén kamatoztatom a képzettségemet. Igaz, eleinte tartottam attól, boldogulok-e a szüleim, nagyszüleim korú asszonyokkal, de hamar megtaláltuk a közös hangot, könnyen tanulunk és már régóta egy húron pendülünk – így Némethné Némethy Csilla, aki immár a második gyermekét várja. – Először az ismert zalai népdalokat tanultuk meg rendesen, de most már igyekszünk minél szélesebb körből meríteni. Legalább tizenöt önálló dalcsokrot tudunk már.

Bár az Őszirózsák művészeti vezetője szerint a közönség tapsban mért véleménye a legfontosabb, a szakemberek szava sem mellékes – a dalkör az országos minősítőkön négyszer érdemelte ki az arany fokozatot. Könnyű a botfai népdalkörnek, irigykednek többen, hiszen a vezetőjük kiváló hangja mellett a citerazenére is támaszkodhatnak. Ha már a kedvelt népi instrumentumnál tartunk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy Némethné Némethy Csilla a Botfai Citerazenekarnak is a vezetője.

– A Válicka Citerazenekarból váltunk ki több mint egy évtizede. Tíz fiatalból verbuválódott a csapat, együtt nőttünk fel, mindenki ének-zene tagozatos iskolában végzett. Míg a dalkörrel hallásból tanuljuk a dalokat, itt kottából zenélünk és naná, hogy énekelünk is – tette hozzá Csilla.

S az sem ritka jelenség, hogy az ifjú citerások együtt lépnek közönség elé a szenior Őszirózsákkal, aminek aztán az eredménye olyan könny törölgetéssel vegyes vastaps, mint amilyenben a „Magyarország az én kedves szép hazám kezdetű” népdal citerazenével kísért előadása után volt részük. Az persze – szerencsére – nem szentírás, hogy az Őszirózsa dalkörben csupán a nyugdíjasklub tagjai énekelhetnek, hiszen a Lányok-Asszonyok csapatának szintén jubileumra készülő tánckörében is híresen jó hangú asszonyok nótáznak, sőt Nagy Sándorné személyében a szólóénekesük is közös. Természetesen a dalkört táncosok is ünnepelték.

– Méghozzá dupla lelkesedéssel, ugyanis ez alkalommal szenteljük fel a táncruhánkat, amiket tegnap dél-után hoztunk el a varrónőtől – osztotta meg az örömét Simon Lászlóné, az asszonyklub vezetője, aki a dalkörnek is oszlopos tagja.

Az ünnepeltek természetesen ajándékot is kaptak: Balaicz Zoltán polgármestertől elismerő okleveleket, Gecse Péter alpolgármestertől, a városrész képviselőjétől díjakat, Horváth Miklóstól, a TESZ zalai szövetségének ügyvezetőjétől egyebek mellett szülinapi tortát, és – miként minden meghívott közösségtől: egy szalagot a frissen felavatott zászlajukra.